Gyakran hallani a médiában arról, milyen súlyos problémákat okoznak az akkumulátorgyárak a környékbeli lakóknak. Óriási a zajterhelésük, felemésztik a helyi ivóvízkészletet, és szennyező anyagokkal veszélyeztetik a környezetet. Ahová csak akkumulátorgyár települt, vagy készül települni, a helyi lakosság mozgalmat indított a közvetlen környezete és saját egészsége megvédése érdekében.

Arról azonban már kevés szó esik, milyen hatással lesz a magyarországi munkaerőpiacra a vendégmunkásokat is nagy számban alkalmazó, és egyelőre jó fizetést kínáló, de egészségkárosító és balesetveszélyes akkumulátorgyártás.

Erről kérdeztük a gödi Samsung-gyár egy korábbi dolgozóját, aki belülről látta azokat a problémákat, ami a kívülálló helyi lakosokat is zavarja. Munkahelyi tapasztalatai alátámasztják a környékbeliek félelmeit, sőt, talán még sötétebb képet festenek az ezidáig belülről ismeretlen „fekete dobozról”.

Az akkumulátorgyártás során használt veszélyes anyagok közül kiemelkedik a nagy mennyiségben használt, „NMP” néven ismert N-Metil-2 pirrolidon, amely komoly egészségügyi károsodást is okozhat, és amelyet már a gyár körül lévő gödi kutakban is kimutattak.

A Samsung sohasem ismerte el, hogy a kutakban jelenlévő NMP a helyi gyárból szivárgott volna át a talajvízbe. Pedig aligha van más munkáltató a környéken, amely nagyobb mennyiségben használna NMP-t, mint a Samsung. Valószínűleg sosem lesz megerősített információnk arról, honnan került a lakossági kútba NMP, mivel ahogy az az Átlátszó által megszerzett dokumentumokból kiderült, a gyár területén található monitoring-kútból 2016 óta nem vettek mintát, 2018-ban pedig be is temették. Mindenesetre az is a gyanú árnyékát veti a Samsungra, hogy az általunk megkérdezett dolgozó elmondása szerint nem bánnak túl körültekintően az NMP-vel a gyárban. (Erről és a cikkben szereplő más állításokról a céget is megkérdeztük még július közepén, cikkünk közléséig azonban nem válaszoltak, ha ez megtörténik, frissítjük a szöveget.)

Névtelenséget kérő interjúalanyunk – nevezzük Zoltánnak – a Samsung gödi üzemének vegyészeti laborjában volt technikus. Zoltán már az első héten eldöntötte, hogy nem szeretne sokáig dolgozni újdonsült munkahelyén. Végül két évig maradt a cégnél – éppen annyi ideig, amennyit a Samsung elmondása szerint informálisan javasolt a munkavállalóinak. Azért döntött úgy, hogy nem szeretne ennél tovább maradni, mert hamar belátta, hogy maradandó egészségkárosodást is szenvedhet a munkahelyén.

A vegyészeti laborban gyakran kellett dolgoznia NMP és fémpor keverékével, amelyet „egy üres és nyitott vödörben” tároltak.

Az NMP színtelen, olykor enyhén sárga folyadék, amelyet oldószerként használnak. Többféleképpen is veszélyt jelenthet az egészségre. Ahogy azt az ENSZ szakosodott szervezete, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) összefoglalója is megállapítja, állatkísérletek szerint lehetséges, hogy az anyag toxikus hatású az emberi reprodukcióra: károsíthatja a reproduktív szerveket és a magzatot. Belégzéssel és a bőrön keresztül is felszívódhat a szervezetbe, fokozza a bőr áteresztő képességét más anyagokkal szemben. Súlyos szemirritációt, légúti és enyhe bőrirritációt okozhat, nagyon nagy koncentráció pedig esetén tudati szint csökkentést is előidézhet az anyagnak való kitettség.

Az ILO instrukciói alapján a ködképződés megakadályozása érdekében fontos a helyi elszívás vagy szellőztetés, védő kesztyű, védő ruházat és szemvédő használata. „Az anyag párolgása következtében 20° C-on a levegő veszélyes szennyeződése nem vagy csak nagyon lassan alakul ki; permetezés vagy szétszórás esetén azonban, sokkal gyorsabban.”

A gödi gyárban Zoltán elmondása alapján ezek a feltételek nem teljesültek. Például nem volt megfelelő szellőzés, a gyártóegység fülledt, párás és a nyári időszakban elviselhetetlenül meleg volt. „A labor fémeszközei új állapottól kezdődően kábé egy-két hónapon belül már rozsdásodtak.”

Kérdésünkre Székely Tamás, a Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) elnöke, az akkumulátorgyárakban jelentkező munkaegészségügyi problémák főbb okaiként szintén az „esetlegesen nem megfelelő elszívást, porvédelmet, a technológiai ismeretek hiányosságait és a kevés munkavédelmi képviselőt” jelölte meg. Hozzátette, hogy általánosságban kevés a hivatalos információ ezekről az üzemekről, és gondot jelenthet a dolgozók tájékozatlansága.

Pedig Gödön elvileg lett volna lehetőségük a dolgozóknak tájékozódni Zoltán elmondása alapján, mivel a Samsung, az előírásoknak megfelelően rendszeresen készített vizsgálatokat a munkahely egészségügyi kockázatairól, amelyek eredményei mindenki számára elérhetőek voltak a laborban. Ezek a vizsgálatok annak rendje és módja szerint meg is állapították a problémákat, de a helyzeten nem sokat változtattak Zoltán szerint.

Az egyik ilyen kockázat, amelyre Zoltán ottléte során derült fény, hogy a padlót alkotó acéllapok nem voltak összehegesztve évekig, csak „úgy lerakva”. Ez azért különös jelentőségű, mert a munka során olykor-olykor leestek eszközök, lombikok törtek össze, kiömölhetett az NMP, és ez „valószínűleg a lapok alatt csak gyűlt, gyűlt, gyűlt”.

A gyárban keringett egy pletyka egy évekkel ezelőtti esetről, amikor a labor akkori vezetője körbevezette a frissen felvett technikusokat az új munkahelyükön, megmutatta az NMP-tartályt, majd „bögrével mártotta bele a csupasz kezét”.

Az NMP-vel Zoltán idejében is szabadosan bántak a munkavállalók. A gyors munkatempó miatt gyakran nem használták az egyéni védőfelszereléseiket, olykor még a kesztyűt sem. A mosóteremben sem, ahol egy nagynyomású, központi csapból folyó NMP-vel kellett tisztítani az eszközöket, naponta kétszer.

„Volt, hogy beöltözve mentem be oda, és kinevettek”, meséli Zoltán, aki egy olyan esetről is beszámolt, amikor valaki rosszul helyezte fel a csövet a tartályra, az NMP ezért kispriccolt, és teljesen eláztatta az illetőt.

Székely Tamás kérdésünkre elmondta, hogy általánosságban is igaz, nemcsak az akkumulátorgyártás területén, hogy

a dolgozók védőfelszerelés használata során sokszor nem az előírásoknak, illetve a feltételrendszernek megfelelően alkalmazzák a szükséges eszközöket. A megfelelő védelem érdekében azonban nemcsak belső szabályokra lenne szükség, hanem rendszeres hatósági ellenőrzésekre is, amit a VDSZ „szakszervezetként folyamatosan követel”.

A munkahelyi előírásokon és védőfelszereléseken túl elvileg rendszeres egészségügyi monitorozással is védenie kell a munkáltatóknak a dolgozóikat. A gyakorlatban viszont ezeknek se volt jelentős hatása Zoltán szerint.

A Samsung, a törvényi előírásoknak megfelelően rendszeresen készített Biológiai Expozíciós Mutatók (BEM) vizsgálatokat a dolgozókon. A BEM-vizsgálat az emberi szervezetben jelenlévő károsanyagok szintjének kimutatását szolgálja. Ideális és törvényes esetben, ha ezek a tesztek tartós egészségkárosodásra utaló jeleket mutatnak, a munkavállalókat áthelyezik másik munkakörbe, vagy felülvizsgálják a munkavédelem hatékonyságát az adott munkakörben. Ám Zoltán elmondása alapján a Samsungban nem volt egyértelmű következménye a teszteredményeknek:

„Az eredményt akkor adták oda, hogy ha ők úgy gondolták, hogy odaadják. Egyébként, ha fölhívtad azt a céget, aki konkrétan elvégezte ezt a vizsgálatot, mert mondjuk négy hónapja, öt hónapja vagy fél éve nincs eredményed, akkor közölték veled a telefon túloldaláról, hogy nem adhatják át. Megvan az eredmény, de nem adhatják át. Amikor eljöttem, volt olyan kolléga, aki már féléve nem kapta meg ezt az eredményét. […] Volt olyan, hogy odaadták, aztán közölték, hogy „hú, hallod, ez rossz”, és akkor kaptál egy újat, teljesen más eredménnyel. Esetenként egy magas eredményt kevesebbre módosítottak, hogy mondjuk tovább dolgozhasson az illető abban a munkakörben. […] Nagyon sok embert kivettek, majd visszaraktak. Fél év múlva derült ki, hogy „jaj, amúgy jó lett a mérésed, akkor visszarakunk”.

(Ezekről az állításokról is megkérdeztük a céget, de egyelőre nem kaptunk választ.)

Székely Tamás szerint „a dolgozóknak joguk van megismerni a saját egészségügyi adataikat, „ki kell adni feltétel nélkül, aki nem adja ki, az szabályt sért”. Azonban ebben az esetben sem megkerülhető a kormány felelőssége: Székely szerint

a kormány feladata lenne, hogy a foglalkozás-egészségügyi előírásokat ellenőrizze, de tapasztalatai alapján, ahogy a munkavédelmi ellenőrzések, úgy az egészségügyi ellenőrzések is „igencsak hiányosak”.

Ráadásul az üzemorvosok gyakran – de nem általánosan – a munkáltatók érdekeit tartják előbbre. „Ezt igazán csak úgy lehetne kikerülni, ha a cégek egy kasszába fizetnék be a pénzt, és a kassza fizeti a szolgáltatást” – mondta el kérdésünkre a szakszervezeti vezető.

Azt a gödiek is érzékelhették, hogy a Samsungban a szennyvízelvezetés fejlesztése nem tart lépést a gyártókapacitások növekedésével, amikor 2021-ben kommunális szennyvíz ömlött a gyárból a környékbeli földekre. Ez a gyáron belül is látványos volt, legyen szó a komplexum rohamos növekedéséről, vagy arról, hogy nem győztek elég csatornát építeni az újabb és újabb részlegekhez:

„Olyan léptékekben kell gondolkodni, hogy elmegy az ember mosdóba, visszajön, de már nem tud visszamenni a folyosón, mert már falat húztak fel, és már festik… Teljesen átlagos volt, hogy bokáig álltunk a kakában a mosdóban, mert a csatornarendszernek nem volt elég kapacitása”

– érzékeltette a helyzetet Zoltán.

Hogyan lehetséges, hogy az ilyen jellegű egészségügyi kockázatok ellenére is érdemes a Samsungnál dolgozni? Fontos adalék, hogy a cégnél alapfokú végzettséggel is lehet átlagon felül keresni. A bónuszokkal együtt akár havonta 500 ezer forintot is hazavihet az, aki akkumulátorgyárban dolgozik. Pontos összeget azért nehéz mondani, mert – és ezt Zoltán beszámolója is alátámasztotta – a bónuszok nagyrésze eseti alapú, tehát nem lehet visszakövetni, hogy pontosan milyen feltételek mentén osztják őket ki.

Hosszútávon viszont problémák adódhatnak abból, hogy a bónuszokkal ellentétben az alapbér alacsony. Egyrészt, bónuszokkal nagyobb önkizsákmányolásra és fegyelemre, például betegszabadságok ki nem vételére lehet bírni az embereket. Másrészt, amikor vége lesz az akkumulátoripar időszakos munkaerőhiányának, vagy a fosszilis energia alapú autógyártáshoz hasonlóan idővel válságba kerül a most még újnak számító technológia, visszaüthet, hogy a dolgozók szerződésében csak az alapbér szerepel.

Ezt kérdésünkre a VDSZ elnöke is megerősítette. Elmondása szerint az iparban sok helyen nem éri el az alapbér a tényleges bruttó 50 százalékát, különösen ott, ahol nincs szakszervezet. De ha van is kollektív szerződés, ott is magasabbak egyéb bérelemek, mint az alapbérek. Ez hosszútávon zsarolhatóbbá teszi az egyént. A szakszervezetet valamivel kevésbé:

„A VDSZ szakszervezetként az alapbérért küzd elsődlegesen, de a tárgyalások során többtényezős mindig a végeredmény” – foglalta össze a helyzetet Székely Tamás.