Augusztus 2-a a holokauszt roma áldozatainak emléknapja. A mai nap egyszersmind a 2008-2009-es romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság egyik halálos kimenetelű támadásának évfordulója is. Az emléknap alkalmából idén az áldozatokra emlékező kiállítás nyílik a budapesti Mátyás téren, az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány és a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. rendezésében. A kiállításról az Uccu Alapítvány programigazgatóját, Ignácz Juditot kérdeztük.

Alig ismert tény, hogy Magyarországon mintegy tízezer áldozata volt a roma holokausztnak. Két éve rendeztetek egy hasonló kiállítást a Phiren Amenca Nemzetközi Hálózattal. Milyen reakciókat váltott ki a kiállítás, mennyire volt újdonság a kiállítás megtekintői számára, hogy a holokausztnak roma áldozatai is voltak? 

Azt tapasztaljuk sajnos, hogy a magyar közoktatásból és a történelem tankönyvekből általánosságban hiányzik a roma holokauszt oktatása. Ezért roma fiatalok is csak később jutnak ehhez a tudáshoz. Nagyon sok roma civil szervezet, köztük az Uccu is azon dolgoznak, hogy ez a tudás eljusson a fiatalokhoz. Persze, ideális esetben ez nem a civilek feladata lenne.

A roma fiatalok és a roma emberek általában tudják, hogy voltak roma áldozatai a holokausztnak.

Nem csak azért, mert civil szervezeti szinten mi dolgozunk azon, hogy tényszerű tudást adjunk át a roma holokausztról, hanem azért is, mert a családjaikban ezek a történetek, tapasztalatok, emlékek elmesélésre kerültek az idősebb generáció által. Szóval szerintem roma fronton ez így rendben van. 

A nem romák közül sokan meglepődnek, mert hol tanulták volna? A suliban nem.

Én sem emlékszem arra, hogy bármelyik könyvben olvastam volna erről, legfeljebb egy mondatban meg van említve, hogy a zsidó származású emberek mellett a roma embereket is, és amúgy mindenkit, aki másnak számított – legyen mozgássérült vagy az LMBTQ közösség tagja – elvihették koncentrációs táborokba. 

Mi, civil szervezetek minden évben megemlékezünk valamilyen módon a holokauszt roma áldozatairól. Mi most ezzel az interaktív kiállítással, de a Nehru-parton, a holokauszt roma áldozatainak emlékművénél a Roma Holokauszt Emlékbizottság szervezetei tartanak megemlékezést. Amúgy az emlékművet már többször megrongálták illetve gyűlöletkeltő feliratokat írtak rá.

Mi az elsődleges célja a kiállításnak? Ki a célközönség?

Romák és nem-romák egyaránt célcsoportjai a kiállításunknak. Annak ellenére, hogy a roma fiatalok rendelkeznek tudással a roma holokausztról, a kiállítás során több információt és tudást át tudunk adni nekik. Mindenkinek tudjuk ajánlani. A kiállítás része egy idővonal, amely egészen 1916-tól 2015-ig mutat be eseményeket, illetve vannak személyes történetek, fotók is.

Az Uccu Alapítvány programigazgatójaként rendszeresen részt veszel iskolai oktatási programon. Mik a tapasztalataid, mire jók az ilyen foglalkozások?

Az iskolai foglalkozások diákoknak, tanároknak és szakmabelieknek egyaránt adnak lehetőséget megválaszolatlan kérdések tisztázására, illetve a tévhitek eloszlatására. A foglalkozások során mindig beigazolódik, hogy sajnos a közoktatásból hiányoznak a roma történelmi, irodalmi, művészeti, nyelvi stb. tananyagok. Például amíg én ismerek sok magyar költők, írót, addig sajnos a diákok többsége egy roma származású szerzőt is csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud megnevezni.

A kiállítás megnyitóján beszédet fog mondani Pikó András, a VIII. kerület polgármestere is. Mit gondolsz, hány olyan önkormányzat van még Magyarországon, amelynek a tereiben megvalósulhatna egy ilyen kiállítás?

Nyilván mi örülünk, hogy a VIII. kerület erre nyitott volt, és a Mátyás téren sikerült létrehozni ezt a konténer-kiállítást. A nagyobb láthatóság érdekében a városközponti helyszínek lehet, hogy több segítséget nyújtanának. 

Azt gondolom, hogy nyitottság van a politikusok részéről. Én mindig a proaktivitást hiányolom. Azt is látom, hogy ezekben a kérdésekben az ellenzék inkább reaktív, mint proaktív.