Egyetértünk Gulyás Gergelynek a mai Kormányinfón tett kijelentésével, amelyben az idei lesújtó kompetencia adatok kapcsán elismerte, hogy gond van a roma gyerekek oktatási integrációjával. Igen, véleményünk szerint ez ma a legsúlyosabb társadalmi kérdések közé tartozik.

A roma tanulók oktatási sikertelenségében összpontosul ugyanis a magyar közoktatás szinte minden problémája.

A roma diákok nagyrészt olyan kistelepüléseken élnek, ahol eleve nem tudnak hozzáférni a minőségi oktatáshoz. Ezen települések iskoláinak zömében évtizedek óta szaktanárhiánnyal küszködnek, amelyek infrastrukturálisan és eszközellátottságban is messze elmaradnak az elvárt szinttől.

Vajon ez kinek a felelőssége?

A roma gyerekek a fő elszenvedői annak a strukturális problémának is, hogy az oktatási rendszer nem képes a szegénységből eredő hátrányokat kompenzálni, sőt, a kutatások egyértelműen megmutatják:

Magyarországon az iskola a világon szinte egyedülálló módon még növeli is a társadalmi különbségeket.

Tizenkét év kormányzás után kire lehet mutogatni emiatt?

A roma gyerekek nagy része nem rendelkezik megfelelő informatikai eszközökkel és interneteléréssel, így a Covid időszakban történt, mindenkit megviselő online oktatás – a széleskörű civil összefogás ellenére – leginkább őket sújtotta. Felbecsülhetetlen a lemaradás, ami emiatt keletkezett.

Vajon kinek kellett volna felismernie és kezelnie a problémát?

Mindenekelőtt pedig a roma tanulók gyakran már a legelső óvodai napon súlyos előítéletekkel, sokszor kirekesztő szándékkal szembesülnek gyakorlatilag minden érintett részéről. Ennek eredményeképp külön osztályokba, iskolákba kerülnek, gyakran annak árán is, hogy normál értelmi képességűekként is fogyatékossá minősítik őket. Eközben gombamód szaporodnak az olyan jobbára egyházi és alapítványi iskolák, ahová a náluk jobb módú gyerekeket „átmenekíthetik” szüleik.

Vajon kinek felelőssége, hogy magyar gyerekek százezrei kerülnek parkolópályára pusztán a bőrszínük miatt? Ki fogja megfizetni azt a mérhetetlen költségvetési bevételkiesést, amit generációk alulképzettségbe szorítása okoz?

Tisztelt Gulyás Gergely!

Megszoktuk már, hogy ha a kormány egy számára kényelmetlen problémával szembesül, akkor valahogy mindig van kire áthárítani a felelősséget. Ebben a mutogatásban most – talán nem szándékosan – mégis sikerült megragadnia a lényeget!

Most már csupán annyi a dolguk, hogy vonják le a helyes következtetést:

az a módszer, ahogyan a magyar közoktatást eddig irányították, ahogyan a szegénységben élő roma gyerekeket kezelték, látványosan csődöt mondott!

Van viszont remény, meg kell hallani azok hangját, akik hosszú évek óta következetesen kiállnak a roma gyerekek kirekesztése ellen.

Íme néhány javaslat, ami már rövid- és középtávon is eredményeket hozhat:

Indítsanak átfogó felülvizsgálati programot a roma gyerekek indokolatlan értelmi fogyatékossá minősítésének csökkentése érdekében. Ezáltal a korlátozott gyógypedagógiai kapacitást a valódi SNI tanulókra lehetne fordítani.

A roma gyerekek egyenlőségének biztosítása mellett zárják be azokat a kistelepülési iskolákat, ahol a gyereklétszám nem indokolja fennmaradást. A sokszor roma többségű kisiskolák megszüntetése ezáltal a költségvetési kiadásokat is csökkentené.

Minden állami normatívából működtetett általános iskolában – így például az egyházi fenntartású intézményekben is – ugyanazok a beiskolázási szabályok érvényesüljenek.

A pedagógusképzés és az életpályamodell teljes megújításával tegyék ismét vonzóvá és megbecsültté a pedagóguspályát, mert tanár nélkül nincs jövő.