„Szerintem lesz némi siker. De azt is gondolom, hogy a frontvonalak stabilizálódni fognak, és ez az alacsony forráspontú, örökös háború olyan frontvonalak mentén fog folytatódni, amelyek hasonlítanak a 2014-es helyzethez”

– nyilatkozta a Newsweeknek Erik Kramer, a kijevi székhelyű Ukrajnai Védelmi Támogató Csoport (UDSG) igazgatója és társalapítója, az amerikai különleges erők veteránja, aki jelenleg Kijev csapatait képezi ki.

A frontvonalak megmeredésével Ukrajna és a Nyugat előtt bezárulhat annak lehetősége, hogy elkerüljék az „örök háborút” Oroszországgal.

Ennek valószínűségét hangsúlyozza az Uppsalai Egyetem Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának tanulmánya is.

A tanulmány 1946 és 2021 közötti adatok alapján megállapította, hogy „amikor az államközi háborúk egy évnél tovább tartanak, átlagosan több mint egy évtizedig tartanak”.

De azok a háborúk is rendkívül pusztítók lehetnek, amelyek történetesen tíz évnél rövidebbek. Az iráni-iraki háború például csaknem nyolc évig, 1980-tól 1988-ig tartott, és csaknem félmillió halálos áldozatot és nagyjából ugyanennyi sebesültet eredményezett – teszi hozzá a tanulmány tanulságához a Foreign Affairs, amely hosszú cikkben elemezte a háború lehetséges kimenetelét, és arra a konklúzióra jutott, hogy az állóháború miatt béketárgyalásokra lenne szükség.

A Foreign Affairs atlantista alapokon álló cikke szerint amíg a háború kezdetén világos volt a katonai segély célja – az orosz agresszió feltartóztatása –, Ukrajna teljes megszállásának feltartóztatása és az állóháború kialakulása után Washingtonnak ideje azon is elgondolkoznia, hogy mi a háború végcélja.

A cikk írója, Samuel Charap szerint olyannyira kevés az esély a katonai áttörésre, hogy a háború végkimenetelén már nem tud változtatni, hogy az elkövetkezendő hónapokban, vagy az elkövetkezendő években kerül sor a béketárgyalásra.

Döntő katonai győzelemre tehát egyik félnek sincs már lehetősége, ezért az, hogy a háború lezárása után is életveszélyt jelentsen egymásra Ukrajna és Oroszország, elkerülhetetlen. A szerző ezért az 1953-as koreai fegyverszünethez hasonló megoldást javasol, amely technikai értelemben nem zárta le a háborút – Észak- és Dél-Korea hivatalosan most is háborúban állnak–, de az öldöklésnek véget vetett.

Eközben a politikai akarat is kezd elfogyni a háború folytatására. Csehország elnöke, Petr Pavel a vilniusi NATO-csúcson utalt rá, hogy 2023 végéig van idő ellentámadásra Ukrajnában, utána már katonailag és politikailag is fenntarthatatlan lesz a háború:

„Reálisan látnunk kell azt a lehetőséget is, amely többé-kevésbé ez év végéig bezárul. Nemcsak a téli körülmények miatt, hanem a közelgő ukrajnai, oroszországi és egyesült államokbeli választások miatt is. […] Mindezek a feltételek tehát valószínűleg ahhoz a következtetéshez vezetnek, hogy bármit is sikerül elérni ez év végéig, az lesz a tárgyalások alapja.”

– fogalmazott Pavel, aki, mielőtt 2023-ban elnökké választották, 2012 és 2015 között a Cseh Fegyveres Erők vezérkari főnöke, majd 2015 és 2018 között a NATO Katonai Bizottságának elnöke volt.

A választások közül a leginkább döntő az USA elnökválasztása lesz, amelynek eredményét várhatóan nagy mértékben fogja befolyásolni, hogy ki mit mond az ukrajnai háborúról. Donald Trump, aki újfent indul az elnökjelöltségért, azt ígéri, hogy hamar lezárná a háborút, mert Putyint és Zelenszkijt is „jól ismeri”, és mert megmondaná Zelenszkijnek, hogy alkut kell kötnie. Eközben a Zöld Párt elnökjelöltjeként induló Cornel West is a béketárgyalásokat sürgeti, aki ha népszerű és sikeres lesz, véglegesen kiszakíthatja a Demokrata Párt bűvköréből a Bernie Sanders népszerűsége nyomán új erőre kapott szocialista mozgalmat.

Sajnos hiába közelednek a választások, nem zárható ki, hogy az állóháború újabb frontok megnyitásával, más országokban fog folytatódni, vagy akár nukleáris háborúvá eszkalálódik. Érdemes felfigyelni arra, hogy mialatt a NATO ázsiai terjeszkedésre készül, és a nyugati gazdaságot elkezdték leválasztani a kínai gazdaságról, az USA-Kína közti is viszony egyre inkább elmérgesedik, és növekszik annak esélye, hogy Peking katonai segélyt fog nyújtani Moszkvának. Sokatmondó, hogy Indonézia külügyminisztere, Retno Marsudi szerint Délkelet-Ázsia „egy tévedésnyire van az apokalipszistől”.