A minap bejárta a sajtót annak híre, hogy csütörtök éjjel holtan találtak rá egy 27 éves nőre egy XIII. kerületi lakásban. A tettes ellen elfogatóparancsot adott ki a rendőrség.
A Blikk bulváros, az erőszakot és az emberi drámát zavarba ejtően részletező beszámolójának épp csak a legvégén derül ki a lényeg: a közösségi oldalakon közzétett képek és az elkövető ismerőseinek elmondása alapján valószínűsíthető, hogy az elkövető és az áldozat korábban párkapcsolatban álltak.
Ez az aprónak beállított, a szöveg végén megemlített részlet azért nem elhanyagolható, mert ha ez így van – és több mint valószínű, hogy így van – akkor a párkapcsolati erőszak, más néven a nők elleni erőszak tipikus példájával állunk szemben.
A párkapcsolati erőszak gyakoriságát és rendszerszintű jellegét szemlélteti, hogy csak az elmúlt hónapban két hasonló esetről számoltunk be. De érdemes belenézni a többi hasonló hírbe is, melyekről rendszeresen beszámol a Mérce.
A Mérce A nők és gyermekek elleni erőszak áldozatai című társoldalán éves bontásban is összegyűjti az ehhez hasonló bűncselekményeket, hogy érzékeltesse: a nők elleni erőszak nem „magánügy” és nem szerelmi dráma, hanem általános társadalmi probléma.
S mivel ismétlődő, gyakori jelenségről van szó, felmerül az állam és a társadalom felelőssége. A nőgyilkosságok megelőzhetők lennének, ha a kormány például hajlandó lenne ratifikálni a nők elleni erőszak prevencióját célzó Isztambuli Egyezményt, amely felkészítené a hatóságokat a párkapcsolati és családon belüli erőszak megelőzésére. Az egyezményt egyébként a kormány egyszer már aláírta, de végül azzal az ürüggyel nem ratifikálta, hogy az egyezmény a menekült (!) nők jogait is védelmezi és különben is tartalmazza a társadalmi nem (!) kifejezést.
Pedig a „társadalmi nem” kifejezés épp azért találó, mert szemlélteti, hogy a bántalmazó férfiak nem biológiai, hanem társadalmi okokból fordulnak nőtársaik ellen, ezért a gyilkosságok megelőzése is társadalmi felelősség.
Ehhez képest a Blikk-nek nyilatkozó kriminálpszichológus azt nyilatkozta az ügy kapcsán, hogy „ha egy ilyen szelíd, igazi átlagpolgári életet élő, agressziótól mentes ember ilyen súlyos bűncselekményt követ el, annak valószínűleg hirtelen felindulás az oka”, azt sejtetve ezzel, hogy a sajnálatos bűntényre nem lehetett számítani. De lehetett… A társadalomnak legalábbis biztosan számolnia kéne az ilyen esetek gyakoriságával.
Ha támogatásra van szüksége, mert Önt vagy ismerőseit bántalmazás vagy szexuális erőszak érte, itt talál részletes információkat.
A NANE Egyesület segélyvonala bántalmazott és szexuális erőszakot átélt nőknek: 06 80 505 101 (hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22; szerda 10-12 óráig; ingyenesen hívható mobilról is).
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma: 06 80 20 55 20 (ingyenesen hívható napi 24 órában, abban az esetben hívja, ha menekülnie kell otthonról vagy krízisszállást keres.)
A PATENT Egyesület jogsegély-szolgálata: 06 80 80 80 81(szerdánként 16-18 óráig és csütörtökönként 10-12 óráig, e-mailen: [email protected])
A biztonságos internethasználatról itt olvashat bővebben.
