Az Extinction Rebellion (XR) magyar csoportjának tagjaként megszólítva éreztem magam Jávor Benedek A világ jövője a tét – avagy közösen kell kitaposnunk a zöld utat! című cikkének olvasásakor. A cikkben összességében jó felvetések vannak, azonban nagyon felületes, nem megy bele a részletekbe, ezért fontosnak tartottam, hogy reagáljak rá, kiegészítsem, és adott esetben belekérdezzek, ugyanis nem egyértelmű, hogy az egyes felvetéseknél pontosan mit szeretne a szerző és annak pártja, a Párbeszéd – ZÖLDEK.

Szlogenek helyett konkrét cselekvési tervet!

Jávor cikkét olvasva olyan érzésem volt, mintha ugyanazokat a jól hangzó szlogeneket ismételné, amelyeket már alaposan ismerünk, de valójában nem kapok kézzelfogható választ a kérdéseimre. Mit teszünk döntéshozói szinten azért, hogy ne lépjük túl tartósan a 1,5 Celsius-fokos globális melegedést – melyet az IPCC legújabb jelentése alapján már biztosan elérünk? Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület szerint azonnali cselekvésre van szükség az élhető bolygóért, és konkrét stratégiát kell alkotni, nem csupán a károsanyag-kibocsátások lenullázására, hanem a hatásokkal szembeni alkalmazkodásra is.

Az olyan gyakran ismételt szlogenek tehát, mint „a zöld átmenet a megoldás” vagy „a jövő zöld lesz – vagy nem lesz” már nem elegendők. Ha ezeket  nem kíséri cselekvési terv, üres szavak maradnak. Épp emiatt is vetődtek fel bennem olyan kérdések, mint hogy Jávor számára mit jelent a zöld átmenet? Milyen „fenntartható gazdasági modellt” képzel el? Hogyan szeretné elérni a rendszerszintű változást?

A politikai szereplőknek és pártoknak részletes stratégiát kell bemutatniuk, amelyből kiderül, hogyan fogják azokat az – egyébként elismerendő – célokat elérni, amiket mindenhol hangoztatnak.

A rendszerszinten való gondolkodás fontos, ezt jól látja Jávor. A környezeti válság elválaszthatatlan a többi, a társadalmat hasonlóan, vagy talán még súlyosabban érintő válságoktól. Klímaválság, megélhetési válság, lakhatási válság, energiaszegénység… Azonban a cikk szerzője sajnos nem mondja ki egyértelműen, de a sorok között kiolvasható, hogy ezek mindegyikének kiváltója ugyanaz: a kapitalista gazdasági rendszer, amely kizsákmányolásra, elnyomásra, hatalmas, és egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségekre épül. Így egyértelmű, hogy amíg ez a rendszer fennáll, addig nemcsak az emberiség egészének jóléte elképzelhetetlen, hanem az ökológiai-gazdasági összeomláshoz is egyre közelebb kerülünk.

A rendszerszintű gondolkodás eszménye papíron egyszerűnek hangozhat. Könnyű elvárásként megfogalmazni, hogy hiányának orvoslása már-már egyéni felelősség, és mindenki maga szerezze meg az ehhez szükséges tudást. De a felelősség pusztán egyénekre hárítása egyrészt nem jelent megoldást, másrészt nem veszi figyelembe az elmúlt 13 év tudatosan manipulatív politikáját. Nem várhatjuk azt, hogy a társadalom egyik napról a másikra lerázza magáról a propagandát, és rendszerszinten kezd el gondolkodni gazdasági kérdésekben, vagy képes kritikusan gondolkodni nem csupán az Orbán-maffiáról, hanem látja annak kapitalista beágyazódását is. Ez a tudásközvetítő munka azoknak a médiamunkásoknak, akadémikusoknak, vagy akár aktivistáknak a feladata, akik kezdettől fogva így gondolkoznak és fel vannak vértezve a szükséges eszközökkel. Lépni kell azért, hogy a média az igazat mondja és eljusson az emberekhez az az információ, ami a változáshoz szükséges! Továbblépve viszont

azt is fontos megértenünk, hogy a sajtószabadság követelése egy szükséges, de nem elégséges lépés a rendszerszintű változás felé.

Akik ezért a célért dolgoznak, azoknak látniuk kell, hogy akár az orbáni, akár a globális kapitalista rendszer sokkal komplexebb annál, mint hogy ezen az egy ponton próbáljuk annak egészét átalakítani.

A Párbeszéd – ZÖLDEK és az LMP – Magyarország Zöld Pártja névváltoztatásával kapcsolatban hasonló kérdések merülnek fel. Miért jelent kiemelten fontos mérföldkövet az, hogy egy párt nevébe bekerül a „zöld” szó? Pusztán kommunikációs szerepe van, vagy jelent valamilyen minőségbeli változást is? Hogyan jelennek meg a két párt tényleges tevékenységében a zöld szempontok?

Klímaigazságosság = társadalmi igazságosság

Az igazságosság kulcsfontosságú szempont. Azt gondolom, ma még csak a zöld mozgalmak kis részében jelenik meg, de tagadhatatlan, és egyre többen kezdik felismerni: nem lehet egy szervezet pusztán környezetvédelmi célú. Muszáj fellépnünk ebben a kontextusban is a társadalmi egyenlőtlenségek: az embercsoportok elnyomása és kizsákmányolása ellen. A klímaigazságosság társadalmi igazságosság!

Az Extinction Rebellion szerint egyértelműen

olyan társadalmi-gazdasági rendszerre van szükségünk, melyben a közösség egészének alapvető szükségletei kielégülnek, és nem egy szűk gazdasági elit végtelen növekedése élvez prioritást.

Ahol nem embertelen körülmények között dolgozók tömege hordozza a vállán a kevesek irdatlan fogyasztásának súlyát. Ahol nem kell senkinek az életét adnia mások jólétéért. Ahogy azt Jávor is írja, igazságos és fenntartható gazdasági modellekre van szükségünk. De melyek ezek a modellek? Mik azok a konkrét lépések, amelyekkel már most el tudjuk kezdeni a zöldebb és igazságosabb társadalomba való átmenetet?

Radikálisan át kell alakítanunk a jelenlegi adórendszert, hogy a szennyező cégek és a gazdagok megfizessék az általuk okozott károkat. Ezt a vagyont pedig célzottan kell elosztani azok közt, akik a válságok frontvonalán küzdenek. Progresszív adózásra van szükségünk, hogy mindenki élethelyzetéhez mérten tegyen bele a közösbe. A költségvetésben pedig valóban nagyobb részt kell adnunk a zöld fejlesztéseknek, a fosszilis energiaiparban dolgozók minél gyorsabb átképzésének, a megújuló energiaforrások bővítésének, a mindenki számára elérhető energetikai korszerűsítéseknek.

Az új beruházások, szennyező ipari létesítmények építése a társadalom többségét érintő probléma. Ki kell azonban emelnem a mélyszegénységben élők helyzetét, melyen belül Magyarországon kiemelten veszélyeztetettek a roma közösségek. Bár még nincs semmilyen kutatás, amely kimondaná, minden jel arra mutat, hogy rendszerszintű probléma az, hogy környezetszennyező beruházások nagyobb eséllyel kerülnek roma emberek lakta területekre. Ezen térségekben a környezetvédelmi szabályozásokat a szokásosnál is kevésbé tartják be, ezzel súlyosan rontva az ott élők életkörülményeit és egészségét, ami gyakran korai halálhoz vezet. Többek közt ezen probléma feltárását szolgálja a most létrejött Zöld Jogi Platform egy a hazai szegregátumok környezeti egyenlőtlenségeit felmérő kutatással.

Szolidaritást kell vállalnunk, és támogatnunk kell a hátrányos helyzetű embereket, ahol tudunk odaállni és kockázatokat vállalva küzdeni az életük javításáért!

Meg kell erősítenünk a Magyarországon immár teljesen leépült szövetkezeti rendszert! Ne pár nagyvállalattól függjön a megélhetésünk, vagy épp a jövőnk. Adjuk vissza a hatalmat a közösségeknek, legyenek a termelőeszközök az emberek kezében! Vannak példák működő szövetkezetekre Magyarországon, nemzetközi szinten méginkább. Legyen szó akár energiaszövetkezetekről, akár közösségi kertekről, láthatjuk, hogy az emberek közösen meg tudják teremteni az alapvető szükségleteik kielégítéséhez szükséges javakat. Tegyük lehetővé a szövetkezetek elterjedését mind a jogszabályok módosításával, mind pénzügyi források átcsoportosításával.

Részvételt a döntéshozatalba!

Az igazságos társadalomért és a valódi demokráciáért végzett munkában kiemelt helyet kell elfoglalnia a közvetlen demokrácia eszközeinek, és az embereket a lehető legtöbb ponton be kell vonni a döntéshozásba. Az évente megrendezett COP klímacsúcsok tökéletesen megmutatják, a képviseleti demokrácia eszközei nem elégségesek, hogy kihúzzanak minket a bajból. A fosszilis lobbisták által befolyásolt politikusok nem hozzák meg a szükséges lépéseket, ezért sem történt jelentős előrelépés az elmúlt évek konferenciái nyomán.

Közösségi gyűléseket kell szerveznünk minél szélesebb körben, ahol az emberek szava valóban ér valamit, és ahol maguk hozhatják meg a döntéseket az őket érintő kérdésekben. Vonjuk be a döntéshozatalba az ország egészét, különböző területekről és különböző élethelyzetekből érkezett embereket! Ki tudna ugyanis több tudást tenni a döntéshozatalba, mint az annak következményei által leginkább érintettek?

A részvételi demokrácia tudja biztosítani a zöld átmenet igazságosságát is. Az átállás sokak életét megnehezítheti, ha azt kevés hatalmi pozícióban lévő ember felülről vezényli le, de tömegek életszínvonalának javulását hozhatja el, ha az állampolgárok közösen dolgozhatják ki a terveket. Ehhez azonban szükséges az érintett közösségek felhatalmazása, részben oktatás és tájékoztatás révén – ezek ellen a jelenlegi magyar politikai rendszer aktívan tesz.

Itt is fontos megemlíteni a marginalizált csoportokat, akiknek a legtöbbször döntenek a fejük fölött, elnyomott helyzetük miatt pedig az esetek nagyon kis százalékában tudnak sikerrel fellépni az igazukért.

A sokszor rasszista, kirekesztő jogrendszerben csak a legelszántabb dolgozók tudnak szembeszállni egy hatalmas, szennyező vállalattal, annak érdekében, hogy legalább az addigi életszínvonaluk fennmaradjon.

A zöld pártok mit tennének roma és mélyszegénységben élő polgártársaink segítéséért, hogyan vonnák be őket a döntésekbe? Terveznek-e a 2024-es európai parlamenti választáson roma jelöltet indítani?

Szövetségekkel az élhető jövőért

A közös céljainkért közösen kell küzdenünk, a szövetségek kötése kulcselem, ami nélkül nehezen tudunk valós előrelépéseket tenni. Jávor Benedek ezt felismerte és látja, hogy a Párbeszédet és az LMP-t sok minden köti össze. Mégis mindkét párt kispárti státuszban ragadva, külön utakat jár. Egyik párt sem tud áttörő sikereket elérni a így a zöldpolitikában. De, ha Jávor is az együttműködésben látja a megoldást, akkor mi az oka annak, hogy ez nem látszik sikerülni hasonló célokért küzdő pártok közt? Mi az, ami hiányzik, és mit tenne ő és a pártja, hogy ez változzon, hogy az általa említett zöld pólus létrejöjjön?

Jávornak igaza van abban, hogy a mozgalmak és a politikai szerveződések nem határolódhatnak el egymástól teljesen. A magyarországi zöldmozgalmak pártsemlegessége és a pártpolitikától való teljes elzárkózás egész biztosan nem előremutató, jelenleg nem szolgálja e mozgalmak céljainak elérését. A képviseleti demokráciában ugyanis a változás lehetőségének jelentős része a pártok kezében van, így változás eléréséhez megkerülhetetlen az együttműködés. Nem ördögtől való dolog, hogyha egy, a céljainkhoz közel álló politikai szereplővel partneri viszonyt ápolunk.

Az együttműködés azonban csak akkor lehet sikeres, ha az kétoldalú. A pártoknak lehetőségeket kell biztosítaniuk a részvételiségre, de nem csak egy-egy formális meghívással, hanem a döntésekbe való érdemi beleszólás lehetőségének megadásával is.