Japánban 1948 és 1996 között mintegy 16 500 embert operáltak meg beleegyezésük nélkül egy eugenikai törvény alapján. A sterilizáción átesett emberek között kilencéves gyermekek is voltak. Az áldozatok többsége nő, s közülük nagyon sokakat erőszakkal, nyomásgyakorlással bírtak rá arra, hogy műtét alá vessék magukat, írja a Guardian.
A múlt héten egy 1400 oldalas jelentés került a japán parlament elé, amely azt részletezi, hogy a második világháborút követően közel negyven évig hatályban lévő eugenetikai törvény alapján 16 500 embert kényszersterilizáltak a szigetországban.
A beavatkozások célja „az alsóbbrendű utódok (poor-quality descendants) és az anya egészségének és életének” a védelme volt.
A sterilizáción – azaz a férfiak esetében az ondóvezeték elvágásán, nők esetében a petevezetékek elmetszésén, vagy a teljes méh eltávolításán – és a magzatelhajtáson átesett áldozatok küzdelme a kártérítésük érdekében eddig is ismert volt, ahogyan az is, hogy a modern kori eugenetikai törvény egészen 1996-ig hatályban maradt. A jelentés azonban olyan borzalmas részleteket közöl, amely a számos állam által gyakorolt „fajnemesítési programok” legsötétebb pontjaira mutat rá.
Így például nyilvánvalóvá vált, hogy hatvanezer nő esetében „örökletes betegségek miatt” hajtottak végre abortuszt, 8 ezer ember pedig egészen biztosan nyomás alatt adta beleegyezését a műtétbe. Az áldozatok közt gyerekek is szerepeltek, köztük két kilencéves fiú és kislány.
Az Oszakai Egyetem Bölcsészettudományi Karán született 1997-es jelentés részletesen taglalja, hogy milyen okokból dönthetett az orvos a páciens tudtával vagy a tudta nélkül a sterilizálás mellett. Eszerint: (1) a betegnek vagy az élettársának „örökletes betegsége vagy fogyatékossága volt, esetleg az élettársa fogyatékkal élt, fejlődési rendellenességgel élt, elmebetegségben szenvedett” stb.; (2) a páciensnek vagy az élettársának negyedik rokonsági fokon belül olyan hozzátartozója volt, akit „gyengeelméjűnek”, „tudathasadásosnak” nyilvánítottak, vagy fejlődési rendellenességet állapítottak meg nála; (3) a páciens vagy az élettárs „leprás volt, amely fertőzést képes átvinni a leszármazottakra”; (4) olyan anya volt, akinek az életét „a fogantatás vagy a szülés veszélyeztette”; vagy (5) olyan többgyermekes anya volt, akinek „félő, hogy az egészségi állapotát rontja az újabb szülés”.
Megjegyzendő, hogy a törvény egy mellékletet is tartalmazott, amely a skizofrénia, a mániás-depresszív pszichózis, az epilepszia, a „rendellenes szexuális vágy”, a „bűnös hajlam”, a Huntington-kór, az izomdisztrófia, az albinizmus, az akromatopszia, a süketség stb. esetében, melyeket örökletesnek tulajdonítottak, arra utasította az orvost, hogy az ún. Eugenikai Védelmi Bizottsághoz forduljon a sterilizálás helyességének vizsgálatára.
A sterilizációs program áldozatai évtizedek óta kampányolnak anyagi kártérítésért és az elszenvedett fizikai és lelki gyötrelmek elismeréséért, de a küzdelmük csak 2019-ben jutott odáig, hogy „kárpótlási törvényt” fogadjon el a kormány.
A BBC akkori közlése szerint az áldozatnak 3,2 millió jen (7,5 millió forint) összegű kormányzati kártérítést ajánlottak fel, de a károsultakat tömörítő szervezetek és jogi képviselők szerint ez az összeg nem tükrözte az áldozatok által átélt szenvedést.
Időközben pedig az is kiderült, hogy a 2024 áprilisáig tartó kártérítési időszakban eddig csak 1049-en kapták meg a kártérítés összegét.
Többen például már nem is kérvényezhetik az eljárást, mert az ügyük közben elévült. Eddig négy bíróság ítélt meg kártérítést az áldozatoknak, több másik bíróság pedig arra hivatkozva, hogy 20 év után elévül az állam által végrehajtott bűncselekmény, megtagadták az ügy felvételét.
Azok közül az emberek közül, akiknek a keresetét visszautasították, Junko Iizukaé a legismertebb, aki mindössze 16 éves volt, amikor egy klinikára szállították, és egy titokzatos műtétre kényszerítették, amely – mint később kiderült – megakadályozza, hogy valaha is gyermeke szülessen.
„Az eugenikai műtét megfosztott minden szerény álmomtól, a boldog házasságtól és a gyermekektől” – mondta a 77 éves Iizuka, aki a valódi nevét nem árulta el a Guardian újságíróinak. „Amikor elmondtam a férjemnek, akiben megbíztam, hogy sosem lehet gyermekünk, elhagyott… Mentálisan beteg lettem, és képtelen voltam dolgozni. Poszt-traumás stressz zavarral diagnosztizáltak.”
A japán eugenetikai diskurzus és gyakorlat egyedülálló volt, hiszen bár a szigetországi modell a németországi és (kisebb mértékben) az egyesült államokbeli modellekből származott, a japánok mélyen elítélték az amerikai gyakorlatot, melynek áldozatai többek közt a kivándorolt japánok voltak, de méltányolták, amikor hazai állapotok közé ültették.
Az emberi populáció szelektív nemesítéssel történő javítására irányuló modern projektumok közül az egyik legjelentősebb kétségkívül az eugenetika volt, amely a múlt századelőn mozgalommá fejlődött, egyetemi tanszékekhez, önálló folyóirathoz jutott. Ezeket a kutatásokat később a nemzetiszocializmus használta fel a „faj nemesítése” céljából.
A második világháborút követő évtizedekben, amikor az emberi jogok nagyobb hangsúlyt kaptak, sok ország kezdett felhagyni az eugenikai politikával, bár néhány nyugati ország, köztük az Egyesült Államok, Kanada és Svédország, továbbra is végrehajtotta a kényszersterilizációt.
A skandináv államok azok közé az államok közé tartoztak, amelyek a legszigorúbban jártak el. Az eugenikus törvényeket a költségmegtakarítás eszközének fogta fel az állam. Bár az 1970-es évek közepére valamennyi törvényt hatályon kívül helyeztek, összesen 170 ezernél is több kényszersterilizálást végeztek el Svédországban, Norvégiában, Izlandon, Finnországban és Dániában.
A kényszersterilizálás Magyarországon sem ismeretlen. 2006-ban egy roma nő kényszersterilizálása miatt indult eljárás Magyarországgal szemben. Az asszonyt műtét közben tették meddővé. A műtét közbeni tájékoztatást a nő nem értette meg teljesen, és a tájékoztatás sem volt teljes körű.
Az egyik legutóbbi, általános fölháborodást keltő kényszersterilizációs botrány a csehországi volt. A cseh kormány hivatalosan nem ismerte el és soha nem kárpótolta azokat a roma nőket, akik az 1970-es évektől kezdve művé meddővé tételen estek át. Az eugenikai program 1993-ig tartott, de a legutóbb feltárt eset 2007-ben történt.
Máig nem ismert, hogy hány roma nő esett áldozatául az orvosi beavatkozásoknak. Végül 2021-ben a kormány 300 ezer cseh korona (4 millió forint) kártérítést ítélt meg az áldozatoknak.
