A Győrszentivánba tervezett akkumulátorgyár ellen tiltakozó civilek és az Egységes Diákfront győri csoportja közösen szerveztek tüntetést a gyár és a közoktatási bosszútörvény, valamint a közoktatásban dolgozók sztrájkjogának kiüresítése ellen június 26. hétfő délutánra Győrbe.

A tüntetésen tehát két, egymástól első látásra távol eső közösség fejezi ki elégedetlenségét, egyszersmind egymás iránti szolidaritását.

A tüntetők a program szerint először a Bem téren gyülekeznek, majd a Városháza térre vonulnak, ahol felszólalnak a tiltakozók képviselői, ezután pedig a Jedlik Ányos híd felé veszik az irányt. A szervezők hídfoglalást terveznek.

A tüntetést élőben közvetítettük, szöveges beszámolónk lejjebb görgetve olvasható.

Frissítés, 18:03:

A tüntetők elfoglalták a Jedlik Ányos hidat.

A megelőző vonulás során a tüntetőknek némi próbálkozás után sikerült rávenniük az autósokat, hogy dudáljanak ha támogatják őket, míg volt olyan autós is, aki csak le akarta dudálni őket az útról.

A tüntetők végül békésen megálltak a hídon, aminek középső részét szellősen megtöltötte a tömeg, majd a résztvevők több dalt, így a mostanában népszerű Kossuth-nótát is elénekeltek. Ehhez a szervezők énektanár segítségéhez folyamodtak.

A hídon az énekelgetés után az Egységes Diákfront aktivistái felszólították a jelenlévőket, hogy nap mint nap kommenteljék oda gondolataikat a vezető politikusok közösségi média posztjai alá.

Ugyanakkor Kertész Márton diákaktivistától azt is megtudhattuk, hogy a szolidaritás vezetheti sikerre a különböző ügyeket képviselő csoportokat.

Az aktivista szerint nemcsak a politikusok, de a „kisemberek” feladata is, hogy változásokat érjenek el. Ezért nap mint nap kell mindenkinek tenniük érte. Véleménye szerint épp emiatt kell minél többeknek belépniük a szakszervezetekbe, pártokba, és megpróbálni azokon keresztül változást elérni.

Felszólalása után kultúrprogram következett, aminek keretében uszkve negyedórán át verseket szavaltak a diákaktivisták.

A rendezvény zárásaképp a megjelentek közösen elénekelték a Szózatot.

Korábban írtuk:

A Bem téren kezdésre több száz ember gyűlt össze, akik „nincs tanár, nincs jövő!”, „a sztrájk alapjog!”, valamint az akkumulátorgyárra utalva „nem gyár Szentiván!”, rigmusokkal melegítettek a rendezvényre, mielőtt elindultak a Városházához.

A lapunknak nyilatkozó Kun Zoltán elmondta, az önkormányzatnak továbbra sem sikerült átminősítenie a területeket. Mint elmondta, több tervük is van az átminősítés és a kisajátítások ellen, és véleménye szerint eddig azt sikerült elérniük, hogy lassuljanak a bürokratikus folyamatok.

Elmondta azt is, hogy a lakókörnyezet és az oktatás ügye is a jövő generációja szempontjából fontos, ami összeköti a két ügyet.

Kifejtette, hogy egy zöld konferencián szerzett tapasztalatai szerint az oktatási rendszer infrastruktúrája súlyosan elavult, ami a jövő generációk képzése szempontjából aggasztó.

Az aktivista azt is kifejtette, hogy az oktatásügy jól láthatóan országos kérdés – ugyanakkor van helyi üzenete is, miszerint össze kell fogniuk. Helyi szinten tehát az akkugyár elleni tiltakozásban tudnak leghatékonyabban együttműködni, míg az oktatást, mint országos ügyet helyben is képviselniük kell.

Szintén a tiltakozások közös pontjairól beszélt Pintér Bence helyi újságíró, a rendezvény első szónoka.

Ennek keretében kifejtette, hogy miközben az oktatásra nem fordít elegendő forrást a kormány, az akkumulátorgyárakra annál többet.

Vagyis láthatóan fontosabbak számára a multik, mint a jövő generációk ügye. Épp ezért kell a kormány szándékai szerint egymás ellen fordított csoportoknak meglátniuk közös érdekeiket, és összefogni.

Véleménye szerint a cél, hogy világossá tegyék hogy az ország nem az aktuális elit magánvállalkozása, hanem joga van a társadalomnak ahhoz, hogy jól érezze magát, jól éljen, és megfelelő körülmények között minőségi közszolgáltatásokhoz jusson.

Neubauer Tamás, a Pedagógusok Szakszervezete Győr-Moson Sopron megyei elnöke is felszólalt.

A pedagógus elmondta, meglátása szerint a kormány árkot akar ásni pedagógus és pedagógus közé.

Mint mondta, a tanár ma vagy feláll, vagy aláveti magát a státusztörvénynek – és mindkét esetben rongyemberré válik mások szemében. Pedig véleménye szerint a rongyemberek, akik az oktatást oda juttatták, ahol most tart.

A pedagógus emlékeztetett, hogy mikor a kormány legutóbb kiigazította a pedagógusok bértábláját, akkor fél évig tűnt megfelelőnek a helyzet, azután kiderült, hogy továbbra is a 2014-es minimálbérhez fogják indexálni a béreket.

A pedagógus szerint a kormány hazudik az iskolabezárásokról, túlterheltek a gyerekek, és silány tankönyveket kell használniuk. Felhívta arra is a figyelmet, hogy míg a közoktatásra alig jut pénz, a kormányközeli Matthias Corvinus Collegium milliárdokból gazdálkodhat.

Kifejtette, hogy miközben akkumulátorgyárakat támogat agyba-főbe a kormány, az oktatás ügyét magára hagyja. Kiemelte, hogy a kormány politikája nem biztosít vonzó lehetőséget a legtöbb fiatal számára, ezért is vándorolnak ki növekvő ütemben – már akik tudnak.

Szót ejtett a pedagógustársadalom elöregedéséről, kiemelve, hogy a felsőoktatási felvételizők mindössze 2,6 százaléka került tanárszakra, és alig több, mint 1 százalékuk jelölte első helyen. És még ők sem biztos, hogy elvégzik a képzést, és a pályán is maradnak utána.

A pedagógus felsorolta azon településeket, ahol az akkumulátoripar terjeszkedik – és kijelentette, hogy nem hagyják a rombolást sem a földeken, sem a lelkekben. Véleménye szerint ezért csak együtt tudnak tenni az intézkedések kárvallottjai.

Kun Zoltán a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek szövetségének elnöke elmondta, hamarosan egy éve lesz, hogy tudomást szereztek a termőföldek átminősítésének terveiről, hogy kellemetlen ipari tevékenységet lehessen végezni a területen.

Szabó Andrea aktivista pedig kifejtette, hogy amennyiben nem megy a termőföldek felvásárlása, az önkormányzat kisajátítással próbálkozik. Mint mondta, a kormányzati tervek mögött lőszeripar, vegyipar és akkumulátorgyár – vagy az összes – terve állhat.

Kun emlékeztetett, hogy az akkumulátoripart a jövő technológiájának tartják, számos negatív környezeti hatással jár.

Többek között hatalmas vízfelhasználással, szennyezéssel, selejtgyártással jár. Mint mondta, sokszor nem tartják be a munkavédelmi és környezetvédelmi szabályokat, és emlékeztetett arra is, hogy bár fontos az elektromobilitás, nincs szükség annyi autóra, amennyi most van.

Szabó a hadiipari tervekkel kapcsolatban elmondta, hogy felelőtlenség lakóterületek mellé elsődleges háborús célpontot telepíteni.

Azt is kifejtette, számos helyen tiltakoztak már az iparbővítés ellen, és mindig volt valaki aki elmondta, hogy miért nem tud velük kiállni – Kun pedig kifejtette, örül hogy mos mégis együtt tüntetnek más csoportokkal.

Az aktivisták emlékeztettek az összefogás fontosságára – hisz a Szívügyünk Szentiván célja a biztonságos, élhető jövő, amihez hozzátartozik a levegő és a környezet mellett az oktatás, egészségügy, és más nagy társadalmi rendszerek.

Szabó szerint ez a biztonságos és élhető jövő veszélyben van – a civil szitokszóvá vált. Ugyanakkor Kun arra is felhívta a figyelmet, hogy a különböző csoportok együtt lehetnek erősen.

A tömeg szónoki kérdésre kijelentette, hogy nem kívánnak együtt élni az akkumulátorgyárak negatív externáliáival.

Az aktivisták arról is szóltak, hogy a minőségi oktatástól függ, hogy a jövőben az emberek ne elszenvedői, hanem alakítói legyenek a jövőjüknek.

„Nincs én ügyem, nincs te ügyed, csak közös ügyünk van”

– jelentette ki Kun.

A korábbi felszólalókhoz hasonlón Szabó is elmondta, hogy az akkumulátorgyárak ügye országos jelentőségű. Épp ezért nemcsak azon településeknek kell összefogniuk az akkugyárak ellen, hanem valamennyi település valamennyi csoportjának.

Kertész Márton az EDF győri elnökségi tagja állítása szerint unja, hogy a hülyeség ellen küzd. Emlékeztetett, hogy a kultúra, a munkajogok és az ország értékeinek kiárusítása az autokrácia építőkövei.

Az aktivista felhívta a figyelmet az együttműködés fontosságára.

Méltatta a szakszervezetek fontosságát, és azt is elmondta, hogy ugyanúgy nem mindegy, mi épül a kertek végébe, ahogy az sem, hogy milyen törvényeket hoznak Budapesten.

Felhívta a figyelmet, hogy a kormány szerint most már nincs nagy szükség a pedagógus-béremelésre – ahogy arra is, hogy a beígért béremelés aligha tudja kompenzálni az inflációt.

Az aktivista is kérdéseket tett fel a tömegnek azzal kapcsolatban hogy tűrik-e a korábban említett igazságtalanságokat, majd felszólította őket, hogy foglalják el a hidat.

Ha helyinek is tűnik tehát a győri akkumulátorgyár elleni tiltakozás, bizonyos tekintetben a bosszútörvényhez hasonlóan ugyancsak országos ügy.

A kormány iparpolitikájának köszönhetően ugyanis országszerte egyre-másra nőnek ki az akkumulátorgyárak a földből, rendszerint jelentős állami támogatás mellett. A tapasztalatok szerint ez rendszerint a környéken lakók véleményének semmibevétele mellett történik. És mint gödi riportjainkból is kiderül, egy ilyen üzem könnyedén megkeserítheti a helyiek életét, ráadásul működése jelentős szennyezéssel járhat. Nem utolsó sorban pedig az akkumulátoripari cégek az ott dolgozók számára is veszélyes munkakörnyezetet teremtenek – mint több példából is kiderült.

A gombamód szaporodó akkumulátorgyárak és a pedagógusok jogviszonyát megváltoztató státusztörvény az elmúlt hónapokban a legnagyobb társadalmi tiltakozást kiváltó ügyek Magyarországon. Győrben is több alkalommal tiltakoztak már a helyiek, elsősorban a Szívügyünk Szentiván csoport szervezésében a valószínűleg Győrszentivánba tervezett akkumulátorgyár ellen – amiről a pontos részletek még nem derültek ki, az viszont igen, hogy nem lehet róla népszavazást tartani.

A bosszútörvény néven is ismert közoktatási státusztörvény a pedagógusok foglalkoztatási kereteit és jogállását szabná át radikálisan, amennyiben július elején elfogadja az Országgyűlés a kormánypárti javaslatot – és miért ne tenné.

A törvény ellen Győrben is volt korábban tüntetés, az egyikről például itt számoltunk be.