Szijjártó Péter legalább 5 éve úgy tesz, mintha nem hallott volna az akkumulátorgyárak környezeti hatásait közvetlen közelről érzékelő és elszenvedő, az életéért és környezetéért aggódó lakosságnak még csak a létezéséről sem. Mostanra viszont már a kormány is rájött: ha már nem csak a gödiek kiabálják minden egyes közmeghallgatáson (már ameddig lehet) a döntéshozók arcába az igazságot, kínossá válhat, ha tovább tagadják a problémák létezését. Kommunikációs stratégiát kellett váltani tehát: Szijjártó Péter most már úgy tesz, mintha megértő lenne.

A külügyminiszter kedden Magyarország akkumulátor-nagyhatalmi pozíciójának kifogyhatatlan pozitívumait ecsetelte a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) budapesti konferenciáján, és – még mielőtt bejelentette volna egy újabb debreceni akkumulátorgyár épülését – bevetette az új kormányzati narratívát is: a helyi közösségek életében minden nagyobb üzem építése jogosan jár egyfajta bizonytalanságérzettel – jelentette ki, ügyelve az óvatos megfogalmazásra.

„Tehát miközben könnyű kihasználni az emberek természetes aggodalmát a saját lakóhelyük egészsége érdekében, addig mégis arra kell kérnünk minden politikai szereplőt, hogy felelősségteljesen járjon el, ne vezesse félre az embereket, ne használja ki az emberek legitim aggódását.”

Bár egészen érdekes fordulat legitimnek nevezni azokat az aggodalmakat, amelyeknek eddig a létezését sem ismerte el a kormány, sőt, a lakosság jogai helyett éveken át éppen az aggodalmakat kiváltó akkumulátor-beruházók érdekeit képviselte, Szijjártó valamelyest érvényteleníti is a lakosság aggodalmát, hiszen ezek egy része meglátása szerint csak a „politikai szereplők” szándékos hergeléséből fakad.

Csakhogy a gödieket nem hergelte senki a Samsung ellen. Ahogy a koppánymonostoriakat sem az SK ellen. Ők kaptak évekkel ezelőtt az elsők közt a szomszédjukba akkumulátorgyárat. Hergelés nélkül is hallják otthonaikban a gyár gyakran elviselhetetlen zúgását, látják az ablakaikból a városuk fölé tornyosuló gyárat, féltik az életüket, a családjukat, az otthonukat, a környezetüket, amikor olvasnak a gyárakban történő tűz- és munkavédelmi szabálysértésekről, vagy épp a kútjaik vizében talált veszélyes oldószerről, nem tudva azt sem, milyen levegőt lélegeznek be nap mint nap.

Minderről feltehetően olvastak többek közt a debreceniek, mikepércsiek és győrszentivániak is, akiket – a gödiekkel és a komáromiakkal ellentétben – már valóban megpróbált képviselni az országos ellenzéki politika, több-kevesebb sikerrel. A lakosság viszont nem emiatt dühödött fel – ekkora tematizáló erőt jó eséllyel maga az ellenzék sem tulajdonít saját magának. Hanem amiatt, hogy logikusan végiggondolták: ha például a gödiek „legitim aggódását” évek óta egyáltalán szóra sem méltatja a kormány, vajon őket megvédi majd? Halkabb, kisebb, kevésbé környezetterhelő, szabálykövető gyár és vasmarkú, a jogszabályokat betartató hatóság jut nekik? A kormány majd keményebb feltételeket szab az ő szomszédjukba települő gyárral, mint a Samsunggal szemben? Ez a „legitim aggódás” és a szörnyű tények vezérlik mindazokat, akik napjainkban kétségbeesve tiltakoznak a városukban épülő akkumulátorgyár-óriások ellen.

Hiába szögezte le Szijjártó Péter, hogy Magyarországon csakis olyan beruházás jöhet létre, amely az európai szinten is rendkívül szigorú környezetvédelmi előírásokat tiszteletben tartja, „a kormány számára pedig a emberek egészsége és biztonsága a legfontosabb”, és hiába rendezte le ugyanennyivel az ügyet korábban a parlamentben Orbán Viktor.

A külügyminiszter szerint

„[e]gyetlen beruházás sem veszélyeztetheti az emberek egészségének biztonságát, ezért továbbra is a legszigorúbb feltételeknek kell megfelelni. Biztosan állíthatom, hogy azok a gyárak, amelyek felépültek, s azok a gyárak, amelyek épülnek, ezen szabályokat tiszteletben is tartják”.

A gödiek évek óta tartó levegőnek nézése, a Samsung sorozatos, hatóságok által dokumentált szabálysértései után ez az ígéret nemcsak kevés, de nem is igaz.

A kormány új mantrája senkit nem nyugtat meg: amíg a Samsung azt tehet, amit akar, a kormány semmilyen garanciát nem képes biztosítani arra, hogy az újabb és újabb akkumulátorgyárak ne viselkednének pontosan ugyanígy.