Miközben a határokon túl eladott magyar termékek alig 16 százalékkal drágultak, addig a belföldön értékesítettek ára több, mint 56 százalékkal nőtt – írja elemzésében a G7. A lap szerint a hazai és exporteladások áremelkedése már több mint egy éve elvált egymástól, de sem a közelmúltban, sem régebben nem volt példa ekkora különbségre a két inflációs mutató között.

Amint arról a KSH adatai alapján beszámoltak, februárra az ipari infláció túllendült a csúcspontján, ekkora ugyanis már hatodik hónapja csökkent az áremelkedés mértéke. Ugyan az év második hónapjában mért 29 százalék még mindig több évtizedes távlatban is kiugró, de már bőven nem olyan jelentős, mint a tavaly augusztusi 43,4 százalék. Azonban ez a mérséklődés nem egyformán jelenik meg a különböző iparágakban és az értékesítés helye szerint.

Miközben az exportban eladott termékek áremelkedése a felére esett vissza, addig a belföldi értékesítés esetében jóval kisebb léptékű ez a visszaesés.

Ez azért is jelent gondot, mivel belföldi infláció korábban meredekebben futott fel, vagyis most itthon jóval magasabb szintről csökken lassabban az ipari áremelkedés üteme, mint az export esetében – írja a G7. A belföldi értékesítés inflációja augusztusban 70 százalékon, a külföldié 31 százalék környékén tetőzött, a lassabb visszarendeződésnek köszönhetően a két adat közti különbség tovább nőtt februárra, közel négyszeresre növelve a különbséget (56,4% és 15,8%).

Bár jelentős mértékben húzzák fel a hazai pénzromlást az energia árak növekedése (aminek exportértékesítésben jóval kisebb a súlya), de látszik az is, hogy nem kizárólag ezzel magyarázható a különbség. Annak kiszűrésével is komoly eltérés látszik, így

a feldolgozóipari infláció például belföldön 27,6 százalékos volt az év elején, miközben az exportértékesítésben csak 17,9 százalékos drágulást mutattak az adatok.

A lap szerint ennek a magyarázata egyrészt az lehet, hogy sokkal nagyobb volt az infláció az elsősorban belföldi értékesítésre termelő szektorokban, mint az exportorientált ágazatokban. Így az élelmiszeriparban, ahol jelenleg is 43 százalék feletti az a tavalyi árszinthez képesti emelkedés mértéke. A tipikusan exportra termelő iparágakban (például jármű-, számítógép- és elektronikai termékgyártás) viszont alacsonyabb volt az infláció.

A költségek eltérő alakulása is részben magyarázza a különböző ágazatok közti különbségeket – így az energiaárak kiugró mértékű emelkedésének hatása is megjelenhet itt. Mivel a nyilatkozó szakértő szerint az energiaintenzív szektorok valószínűleg inkább belföldi értékesítésre termelnek, az áram- és gázárak megugrása következtében a saját áraikon is többet emeltek, ezt pedig exportértékesítés híján a belföldi vevők fizették meg. A különbségeket torzíthatják a nemzetközi cégek magyarországi leányvállalatai is, akik külföldi anyacégüknek nem piaci, hanem belső (transzfer) áron adják át legyártott termékeket.

A fentiek alapján látszik, hogy az ipari termelés áremelkedése is jelentősen hozzájárult (közvetve) az Európa-bajnok Magyarországi fogyasztói inflációhoz.

A KSH az ipari infláció okai között a már említett energiaárak mellett az alapanyagok drágulását, a munkabérek növekedését, valamint a forint gyengülését említette. De amíg az első kettő nemzetközi tendencia, az utóbbi kettő kiugró mértéke magyar sajátosság.

Ahogyan a Mérce is megírta, A KSH 2022-es évre vonatkozó inflációs jelentéséből kiderült, hogy 2022. decemberben a fogyasztói árak átlagosan 24,5 százalékkal, ezen belül az élelmiszerek 44,8 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábban. Az infláció önmagában is hatalmasra nőtt: a 14,5 százalékos drágulás 1996 óta a legmagasabb volt, az 26 százalékos éves élelmiszerár-emelkedés pedig a világon az egyik legmagasabb.