Kitessékelték Jámbor András és Tordai Bence országgyűlési képviselőket az Ombudsmani Hivatalból, mikor egy százezreket érintő ügyben kívántak tájékozódni a szervezetnél, számolt be róla videóbejegyzésében Jámbor.
A képviselők Szepesházi Péter ügyvédet valamint kliensét, Orosvári Zsolt aktivistát kísérték – volna – el a hivatal valamelyik vezetőjéhez.
Orosvári neve onnan lehet ismerős, hogy ő kezdeményezte 2019-ben az Ágyakat az anyukáknak akciósorozatot, melynek keretében a kórházak gyerekosztályaira vásároltak ágyakat a gyerekeket kísérő anyáknak, hogy adott esetben kényelmesebben tudjanak ottaludni.
Orosvári ugyanis egy műhiba miatt több, mint 50 százalékban rokkant, és egészségügyi állapota miatt nem tud dolgozni, ezért rokkantsági támogatásból kénytelen élni. Annak ellenére hogy egyedül neveli két gyermekét, az állam alig nyújt neki ehhez támogatást.
Míg 2009-ben a minimálbér nagyjából 60 százalékának megfelelő mértékű támogatásban részesült, ami már akkor sem számított nagy összegnek. Jelenleg viszont a minimálbér 30-35 százalékának megfelelő összegű támogatást kap a képviselő elmondása szerint.
Orosváriék emiatt öt hónappal ezelőtt tettek panaszt. Mindeddig azonban nem érkezett válasz a hivataltól, ezért döntöttek Szepesháziék a személyes megjelenés mellett, amihez elkísérték őket az országgyűlési képviselők.
De nem jártak sikerrel. Jámbort és Tordait ugyanis először el akarták küldeni, majd megengedték hogy a portán várakozzanak ehelyett, aminek sok gyakorlati haszna nincs az időjárás viszontagságaival szemben nyújtott védelemtől eltekintve.
Szepesházit és Orosvárit pedig fogadták, de nem a hivatal egy vezető munkatársa, hanem egy ügyintéző – akihez a képviselők úgyszintén nem kísérhették el őket, pedig még ha nem is garantálja nekik ezt a jogot az országgyűlési törvény, lehetőséget ad rá.
Annál is inkább méltó a kérdés az Ombudsmani Hivatal figyelmére, mert Magyarországon nagyjából félmillió érintettje van a rokkantsági ellátásnak, és uszkve 300 ezren élnek 100 ezer forint alatti rokkantsági támogatásból.
Ez pedig vajmi kevés a megélhetéshez. Ha valakinek nincs rokonsága vagy egyéb támogatói köre, akkor helyi, önkormányzati támogatások, esetleg egyházi vagy civil szervezetek segítségével tudja csak fenntartani magát. Ez egyébként egybevág a szociális törvény tavalyi módosításával, ami törvénybe foglalta, hogy elsősorban a fent említett szervezetek feladata a rászorulókról való gondoskodás, és az állam csak a legutolsó szereplő a felelősségi sorban – ami eddig sem volt különösebben másképp, de immár kodifikálták is az állapotokat.
A rokkantsági támogatás ilyen alacsony színvonala, és a minimálbérhez képest számított ilyen szintű leszakadásának köszönhetően az ezen juttatásból élők vélhetően a társadalom megélhetési küszöb alatt élő uszkve ötödét gyarapítják, és lehetetlen elérni a létminimumot. Pedig a rokkantak megélhetési kiadásai a speciális egészségügyi vagy segédeszközök miatt jóval magasabbak is lehetnek ép társaikénál.
