Michael Roberts marxista közgazdász, a The Long Depression: Marxism and the Global Crisis of Capitalism című könyv szerzője az ukrajnai háború egyéves évfordulóján részletes írást szentelt The Next Recession nevű blogján annak a kérdésnek, hogy a háború miként hatott a hadakozó felek gazdaságára.

Írásunk első részéből kiderült, hogy az ukrajnai gazdaság a háború kitörése után nyomban az összeomlás szélére került, s a megtámadott állam külföldi támogatások nélkül sem a háborút nem lett volna képes folytatni, se az általános szolgáltatásait fenntartani. A hatalmas gazdasági visszaesés azonban eltörpülhet a mellett a kár mellett, amellyel Ukrajnának a háború elhúzódásával számolnia kell.

Ebben a részben – végig a közgazdászt követve – azt foglaljuk össze, hogy az elmúlt egy év során mi zajlott le Oroszország gazdaságában.

Roberts azt állítja, hogy

ha a háború egyszer befejeződik – ha csakugyan befejeződik, s jelentsen ez bármit is: tartós tűzszünetet vagy békét –, az ukrajnai és az oroszországi gazdaságok, melyek most egyként háborús logikát követnek, egymástól élesen elütő irányba fognak tartani.

A háború utáni Ukrajna, ha a jelenlegi kormány túléli, elkötelezi magát a neoliberális szabad piacgazdaság mellett, amely a külföldi befektetésekre és a fő erőforrásokat átvevő vállalatokra támaszkodik. Vélhetőleg valamilyen formában integrálódik az Európai Unióhoz. A követendő modell a lengyel és a balti államoké lesz, azaz nem jóléti állam fog kialakulni – jelzi a közgazdász.

Eközben Oroszország, akár Vlagyimir Putyin marad az elnök, akár valaki a köréből kerül a hatalomra, a korábbinál sokkal inkább államilag irányított gazdaságot fog választani. Ebben a szabadelvű oligarchákat nem fogják tolerálni, és a kulcsfontosságú erőforrásokat és befektetéseket az állam ellenőrizni.

A marxista közgazdász tehát úgy véli, hogy a szankciókkal sújtott, háborús gazdaságra átállt Oroszország az elmúlt évben kirajzolódott gazdaságpolitikai pályán fog maradni.

Nézete szerint az igazi csapást az oroszországi gazdaságra a nyugati hatalmak gazdasági szankciói mérik. Feleleveníti, hogy befagyasztották az orosz központi bank (CBR) nemzetközi tartalékainak mintegy felét, és akadályozták Oroszország legnagyobb bankjait abban, hogy a leggyakrabban használt külföldi valutákban bonyolítsanak le tranzakcióikat. Több bankot a SWIFT-rendszerből is kizártak. S mindehhez még hozzáadódtak a kereskedelmi korlátozások is.

A közgazdász ugyanakkor arra jut, hogy mindezek ellenére a szankciók nem akadályozták meg az orosz energiabevételek jelentős növekedését – legalábbis eddig.

A magas szénhidrogénárak és az import visszaszorítása együttesen rekord magasra emelte az orosz külkereskedelmi többletet. Oroszország 2022 első félévében 147 milliárd dolláros (a GDP 15%-a) többletet ért el, ami a háború kitörésekor befagyasztott orosz devizatartalékok mintegy felének felel meg. Az ország külkereskedelmi többlete 2022-ben végül elérte a 370 milliárd dollárt, amely közel a kétszerese a 2021-es értéknek.

„Összességében közel 170 milliárd dollárral javult az orosz magánszektor nettó külkereskedelmi pozíciója”, mondja Roberts.

Mindazonáltal a teljes gazdaság 2022-ben sem úszta meg a zsugorodást, bár a 2,1 százalék alacsonyabb, mint a várt érték. Ugyanakkor az orosz központi bank szerint a GDP 2023 első három hónapjában várhatóan 2,4%-kal csökken az előző év azonos időszakához képest. Ehhez pedig meglehetősen magas, 17,5 százalékos infláció társul. A marxista közgazdász szerint a rubel stabilitásában egyként játszik szerepet a nagy folyó fizetési mérlegtöbblet, de a szankciók miatt csökkenő import is.

Utóbbi azonban azt jelenti, hogy az orosz állampolgárok kevesebb áruhoz jutnak hozzá, az országban pedig kifejezett a háborús erőfeszítésekhez és a hazai termeléshez szükséges alkatrészek hiánya (pl. az autógyártás szeptemberben mintegy 77%-kal esett vissza az előző évhez képest).

Ennek eredményeként Oroszország ipara erőteljesen visszaesett. A teherautók gyártása 40%-kal, a TV-vevőkészülékeké 44%-kal stb. csökkent. Az orosz fa- és acélgyártók sem képesek olyan jövedelmező kivitelt lebonyolítani, mint a háború előtt, a veszteségeik így tetemesek.

A közgazdász elemzéséből kiderül, hogy ami leginkább elvonja a forrásokat Oroszországból – az éppen a háború.

A védelmi kiadások a 2023-ra jóváhagyott összes költségvetési kiadás egyharmadát teszik ki. A háború azzal is jár, hogy csökken a munkára fogható munkaképes emberek száma. Sokan a fronton vannak vagy elestek (egyes becslések szerint akár közel 200 ezren), mások pedig elmenekültek az országból. Az orosz demográfusok abban is egyetértenek, hogy az invázió kezdete óta mintegy 500 ezer ember menekült el az országból.

Roberts megemlíti, hogy Oroszország készült a háborúra, meglehetős tartalékot halmozott fel, de az orosz Nemzeti Vagyonalap ellenőrzése alatt álló forrás apad: míg a háború előtt a GDP 10,2%-ra rúgott ez a vagyon, addig mára mindössze a GDP 7,2%-át teszi ki.

Összességében az oroszországi gazdaság egy régi problémával küzd: szinte teljes egészében az energia- és nyersanyagtermelésre és exportra épül, viszonylag gyenge, alacsony termelékenységű feldolgozóipari termeléssel.

Ez az ágazat pedig nagymértékben függ a csúcstechnológiájú importált áruktól és alapanyagoktól, amelyek szankciók alá esnek. S dacára a törökországi és kínai felvásárlásoknak, a kieső importot nincs mivel helyettesíteni.

Oroszország hosszabb távon immár abban sem bízhat, hogy olajszármazékokat és energiát fog eladni. Európának sikerült átvészelnie a telet orosz energia nélkül, mivel drága folyékony földgázt importált az USA-ból, valamint csökkentette a fogyasztását. Immár szankciók sújtják a kőolajimportot és olaj- és gázexportot is.

Roberts szerint nem zárható ki, hogy

Oroszország jelentős, akár 7-8 százalékos visszaesést fog tapasztalni idén, ami az 1998-as és 2008-as válsághoz mérhető.

Bár ehhez hozzá kell venni azt is, hogy Oroszország a koronavírus-járvány és a háború nélkül is a hanyatlás jeleit mutatta.

„A potenciális átlagos növekedés valószínűleg nem több évi 1,5%-nál, mivel az orosz növekedést az elöregedő és csökkenő népesség korlátozza”, mondja Roberts. A beruházási és a termelékenységi ráta alacsony, az orosz termelőtőke jövedelmezősége pedig a háború nélkül is csökkent. Mindezt tovább rontja az ukrajnai „beavatkozás”, hiszen a hadiiparra helyezett egyre nagyobb hangsúly és a nyugati technológiához való hozzáférés hiánya tovább csökkenti a kulcsfontosságú iparágak termelékenységét.

Oroszország válságot váltott még súlyosabb válságra.