Ahogy arról korábban beszámoltunk, Zuglóban a helyi MSZP-, DK, Momentum- és LMP-frakció képviselői, valamint Horváth Csaba polgármester meg akarták szüntetni a kerületi minimumjövedelmet. A segély típusú juttatáshoz a rászorulók az önkormányzat által, igénylés útján juthatnak hozzá, mértéke maximum 28 500 forint. A zuglói szociális modell legfontosabb pillérének számító támogatás egyelőre ugyan megmenekült, meghátráltak a zuglói képviselők, és lekerült a napirendről a javaslat. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a későbbiekben nem kerül újra napirendre kérdés, hisz az előterjesztők – nyilatkozataik alapján – elkötelezettek a minimumjövedelem megszüntetése mellett.

Lapunk több képviselőt és a polgármestert is megkérdezte arról, hogy mi áll a juttatás tervezett kivezetése mögött. Az LMP-s Vida Attila például a program csökkenő népszerűségére és az utóbbi években folyamatosan szűkülő anyagi lehetőségekre hivatkozott válaszlevelében. Megfogalmazása szerint „a meglévő forrásainkat a kötelező feladatellátásra kell koncentráljuk, a szociális ellátások területén is.” Jaksity Kata kommunikációs vezető Horváth Csaba polgármester nevében megkeresésünkre azt válaszolta: bármilyen előremutató is a minimumjövedelem-juttatás, az szerintük „nem önkormányzati, hanem kormányzati keretek között tud hatékonyan működni”.

Vida Attila szerint a minimumjövedelem bevezetése már eleve elhibázott döntés volt. „A minimumjövedelem-juttatást politikai termékként, a valós tapasztalatokkal rendelkező, felelős, szakértő (nem az ötletgazda politikai párt holdudvarára gondolok természetesen) önkormányzati apparátus ellenére, véleményének ignorálásával erőszakolták át.”

A képviselő megszólalása nyomán felkerestünk tehát Zuglóban dolgozó, „valós tapasztalatokkal rendelkező” szociális munkásokat, hogy a minimumjövedelemről és tervezett, de egyelőre meghiúsult kivezetéséről kérdezzük őket. A szociális munkások, akik elmondásuk szerint a napi munkájuk során találkoznak a minimumjövedelem igénybevevőivel, mindenképp megtartanák a támogatást.

„Az nem lehet, hogy pont egy gazdasági válság közepén egy baloldali önkormányzat húzza ki a talajt a legrászorultabb ügyfelek alól” – jegyezte meg találóan egyikőjük.

Nem elsorvadt, hanem elsorvasztották

A szociális munkások értetlenül állnak az előterjesztés és annak indoklása, különösen Vida Attila megszólalása előtt. Elmondásuk szerint a minimumjövedelem egy olyan szociális tervezet része, melyet a Budapest Intézet segített kidolgozni még Karácsony Gergely polgármestersége alatt, együttműködve a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Központtal. Tehát a közvetlenül a kerületi lakosokkal érintkező szociális dolgozók és az önkormányzati apparátus már a legelejétől kezdve be volt vonva a koncepció alakításába, sőt a minimumjövedelem volt 2015-től a zuglói önkormányzat egyik legfontosabb baloldali intézkedése – létrehozása válasz volt a jobboldali kormány szociális ellátórendszert leépítő törvénykezésére. Az intézkedésnek a szociális munkások zuglói dolgozóként is örültek, a pozitív sajtóvisszhang mellett ez egy olyan intézkedés szerintük, „amire az itt lakók büszkék lehettek, hisz olyan kerület lettünk, ahol mindenkire odafigyelünk”.

A kezdeti támogató hozzáállás után azonban a szociális munkások elmondása szerint az önkormányzat a példamutató ellátási forma leépítésébe kezdett. Nem csak hogy nem emelték a támogatás mértékét – amely az önkormányzatok egyre súlyosabb kivéreztetése mellett érthető a lapunknak nyilatkozók szerint – de a rendelet módosításaival egyre erősebben korlátozták a jogosultságot. Így hiába volt továbbra is ugyanakkora igény rá, egyre kevesebben kaphatták meg a szociális juttatást. Igazán komoly szigorítás 2020-ban következett be, többek között ekkor igazították a vagyoni küszöböt a szociális törvényhez – korábban enyhébb feltételek mellett lehetett igényelni a támogatást.

Nem arról van szó tehát a szociális munkások szerint, hogy egyre kevesebben akarták volna igénybe venni a minimumjövedelmet, ahogy azt a képviselők, például a polgármester is nekünk eljuttatott közleményében állítja, hanem arról, hogy az önkormányzat egyre szigorúbb feltételeket szabott az igénybevételhez.

Így nem csoda, hogy a Budapest Intézet jelentése szerint a minimumjövedelem-juttatásban részesülők havi átlagos létszáma a kezdeti felfutás után 2017 tavaszán tetőzött, azóta lassú csökkentést mutatott egészen 2020 elejéig. 2020 során a csökkenés megállt és a havi átlagos támogatotti létszám 450-500 körül stabilizálódott. 2020-ban az adatok alapján megugrott az új igénylők száma, amiben szerepe lehet a koronavírus-járványnak, azonban ez sem növelte az összes ellátott létszámát, csak megállította az elmúlt években megfigyelhető csökkenő tendenciát. Az új belépők száma 2020-ban főként a tavaszi és a kora nyári hónapokban volt magas, ami egybeesik a veszélyhelyzet kezdetével, illetve a COVID-19 első munkaerőpiaci hatásával – azaz a szigorítás (valószínűleg véletlenül) pont egybeesett egy belépési hullámmal. 2020 utánról nincsenek adatok.

A szociális munkások beszámolója szerint azonban az évek során nem csak papíron vált nehezebbé az igénylés, a kialakuló eljárásrend is akadályozta azt, főképp a folytatólagos igénybevételt. Ennek oka, hogy a rendelkezés módosításai során egyre zavarosabbá vált a szabályozás, és így a gyakorlat is. Eredetileg, az első változatban nem volt kimeneti út, aki egyszer jogosult lett a minimumjövedelemre, az sok évig igénybe vehette. Megfelelő kimenet létrehozása helyett azonban a szociális munkások elmondása szerint sokak számára „inkább akadályozták” a juttatáshoz való hozzáférést.

Mostanra a folytatólagos folyósítás a valóságban szinte mindenkinek maximum egy évet jelent: egy év után felül kell vizsgálni a jogosultságot, és ha az igénylő jogosult más juttatásra, amely legtöbbször a foglalkoztatást helyettesítő támogatást jelenti (ennek összege fixen 22 800 forint), akkor felszólítják a minimumjövedelemről való lemondásra, és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (f. h. t.) igénylésére, amely mellé újabb igénylés beadását követően egy fős háztartás esetén 9 120 forint minimumjövedelmet ítélnek meg. De már a minimumjövedelem első kérelmezésekor is meg kell vizsgálni, hogy a kérelmező jogosult-e más támogatásra, és ha jogosult, akkor először azt kell igényelnie. Így az első kérelmezők és a folytatólagos igénybe vevők száma is lecsökkent (korábban a kérelmezők választhattak a két szociális juttatás között).

A rendszer tehát az f. h. t. felé tereli a rászorulókat. Az f. h. t. hátránya azonban, hogy ahhoz nem csupán regisztrált munkakeresőnek kell lenni, hanem folyamatosan kapcsolatot  is kell tartani a foglalkoztatási főosztállyal. Csakhogy a minimumjövedelem többek között épp azokon kíván segíteni, akik erre önhibájukon kívül nem képesek.

„Mindig is voltak és lesznek olyan emberek, akik kiesnek a szociális ellátórendszerből, pláne 2012 óta, azaz mióta szigorítottak a megváltozott munkaképesség feltételein. Sok embernek vannak fizikai vagy mentális problémái, de leszázalékolni nem fogják őket, és így nem kapnak ellátást, nekik és a családjaiknak hatalmas segítség volt a minimumjövedelem.”

Továbbá a szociális munkások elmondása szerint sok mozgásában erősen korlátozott, nyugdíj előtt álló, számítógép használatra nem képes ügyfelük volt, a már idézett jelentés szerint 2020-ig a támogatottak majdnem fele a nyugdíj előtti, 50-64 éves korosztályba tartozik (és az arányok később sem változtak a nyilatkozók szerint). Számukra nehéz a kötelező kapcsolattartás a munkaügyi központtal. Így megeshet, hogy valakit a minimumjövedelem helyett a foglalkoztatást helyettesítő támogatás (f. h. t.) felé terelnek (akár az első igénybevételkor, akár később), azonban abból könnyen kiesik, amikor a kapcsolattartás elmarad.

További lényeges probléma, hogy a Család- és Gyermekjóléti Központtal csak a 13 000 forint feletti minimumjövedelem-juttatást igénybe vevőknek kötelező felvennie a kapcsolatot, azaz az intézmény nem lát rá azokra, akik csak az f. h. t. mellé kiegészítésként kapják a minimumjövedelmet, és így az ott dolgozók nem is tudnak segíteni nekik.

Pedig a szociális munkások szerint a zuglói minimumjövedelem-konstrukció legfőbb előnye az anyagi segítség mellett épp az, hogy a juttatáson keresztül az ügyfelek tudomást szereznek a Központról, ahol sokkal eredményesebben tudják támogatni őket.

A Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársai az ügyfél igényeihez igazodva személyre szabott, rendszeres és folyamatos szolgáltatást nyújtanak – pl. lakhatási és hátralékkezelési, munkavállalási, jogi, pszichológiai tanácsadás, de egyéb ügyek intézésében, problémák megoldásában is közreműködnek. A felsoroltak miatt a szociális munkások is változásokat sürgetnek, de eltörlés helyett legelőször mindenképp megtartanák a juttatást.

A területen dolgozók a juttatás megtartása mellett párbeszédet szeretnének annak érdekében, hogy tényleg a legrászorultabbak kapják a támogatást, de ők viszont akadály nélkül és minden egyéb segítséggel együtt.

„28 500 forint nagyon kevés, amikor bevezették, már kevés volt. De az emberek annak is nagyon örülnének, ha legalább ez megmaradna, a semmihez képest ez is hatalmas segítség.”

Nem csak az általunk megkérdezett szociális munkások, de Zugló polgárai, valamint közgazdászok, szociológusok és szociális munkások – köztük az eredeti szakmai koncepció szerzői – is tiltakoztak a támogatás kivezetése ellen. Előbbiek levélküldő kampányt indítottak az aHang felületén, utóbbiak a Mércén publikáltak nyílt levelet. A tiltakozások egyelőre sikerrel jártak, csütörtökön a minimumjövedelem megszüntetéséről szóló előterjesztést a polgármester kezdeményezésére 12 igen, 5 nem (az eredeti előterjesztők közül egyedül Vida Attila akarta napirenden tartani a kérdést), 2 tartózkodással levették a napirendről. Az előterjesztők anyapártjait hétfői cikkünkben kérdeztük az előterjesztés okairól.

A támogatás megszüntetésének közeli veszélye tehát elmúlt, de félő, hogy hosszú távon a területen dolgozók által javasolt fejlesztés helyett az ellenzéki pártok helyi képviselői inkább veszni hagynák ezt az eddig is fehér hollóként létező szociális intézkedést – bizonyítva mindenki számára elvhűségük, politikai erejük és képzelőerejük mértékét.