A kitörés napi évforduló és a hétvégi támadások után a várbeli antifasiszta tüntetés szervezőinek két képviselőjét kérdeztük arról, hogy miért fontos számukra e rendezvény, és mit gondolnak a videóra is vett, vélhetően antifasiszták által elkövetett támadásokról. A magyar újfasiszta mozgalom piros betűs napjáról és az antifasizmusról Anna, a németországi NS-Verherrlichung stoppen kampány szervezője és Béla, a magyarországi Autonómia kampány tagja beszélt a Mércének. Az interjúalanyok nevét kérésükre megváltoztattuk.

Mérce: Béla, mesélj az Autonómiáról és a magyarországi kezdeményezésről. Miért gondoltátok, hogy a Kitörés napjára szerveznetek kell valamit? 

Béla: Erre minket kényszerítettek. A nácik harminc éve csinálják a sírrablást. Metapolitikának hívják, de valójában a történelmet írják át, a saját szájuk ízének megfelelően. A „Becsület napja” az egyik legfontosabb eseményük, nemcsak Magyarországon, de az európai náci színtéren is. A hálózat számára lehetőséget ad arra, hogy erőt mutassanak, nemcsak a náci megemlékezés által, de a Kitörés túrával is. Szép lassan újraírják, ahogyan ezekre a dolgokra tekintünk. Egyfajta gerillatörténetírás. A hivatalos tanrend hasadékaiba benyomulva, harminc év alatt megváltoztatták, ahogyan Budapest ostromára gondolunk. Én jó középiskolába jártam, de sokat nem hallottunk a második világháborúról, Budapest ostromáról, és arról, hogy mi történt a lakossággal. A fő hajtóerő a kommunistaellenes üzenet.

Amint látjuk, ők figyelmen kívül hagyhatják a jogot, és olykor azt látjuk, hogy erősebbek a rendőröknél. Ez magabiztossá teszi őket, és a Kitörés napjának évfordulója arra is jó lehetőség, hogy a nácik, nem csak Magyarországról, de egész Európából, három napra összegyűljenek és szerveződjenek.

Az Autonómia csoport több éve próbál szerveződni az eseménnyel szemben, antifasiszta megmozdulások kb. tíz éve vannak ezen a napon, ma több generáció dolgozik együtt. A cél mindig is az volt, hogy megakadályozzuk, hogy olyan könnyen megtarthassák a megemlékezésüket, ne érezhessék jól magukat, ne lehessen ez egy „futottak még „ típusú esemény. A covidos évek ellenére egyre sikeresebb volt a dolog, meg tudtuk mutatni, hogy képesek vagyunk szembeszegülni a nácik szándékaival.

Mérce: Anna, beszélnél a nemzetközi hálózatról? Kik jöttek Budapestre és miért? 

Anna: Én az Állítsuk meg a nácik dicsőítését (NS-Verherrlichung stoppen) kampány tagja vagyok. Ausztriában és Németországban is vannak hasonló rendezvények, de Budapest az egyik utolsó hely, ahol nácik felvonulhatnak nyíltan, SS-egyenruhában, és megpróbálják újraírni a történelmet. Ennek akarunk véget vetni. A budapesti elvtársak azért vették fel velünk a kapcsolatot, mert nagyon sok, jól szervezett náci is érkezik Németországból is erre a találkozóra, amit hálózatépítésre használnak. Fontosnak tartottuk, hogy közösen építsünk nemzetközi antifasiszta kampányt. Három éve indult a kampány, és mind Németországban, mind Magyarországon próbáljuk minél láthatóbbá tenni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy itt nácik jól szervezetten masíroznak, és meghamisítják a történelmet.

Mérce: Szombaton végül elmaradt az újfasiszták szimbolikus megemlékezése a Kapisztrán téren. A neonácik ugyanakkor meg tudták mutatni magukat, és mint mindig, számos erőszakcselekményt elkövettek, egy német újságírót is megvertek. Összességében sikeresnek találjátok az eseményt?

Béla: Az, hogy nem volt ezúttal szélsőjobbos nyilvános megemlékezés, nem először fordult elő, de ez fontos győzelem. Hosszú idő után először jött össze, hogy úgy kiszorultak, hogy csak „privát” tudták megtartani [a gyűlést nem hirdették meg hivatalosan, és helyszínét is csak szombaton közölték – a szerk.], a Pilisi Parkerdő Zrt. magánterületén, a Normafán. A Kitörés túra továbbra is a Kapisztrán térre indult.

Anna: Az nagyon nagy siker, hogy a Várban nem tudták megtartani a megemlékezésüket. Az ellentüntetéshez is többen csatlakoztak a korábbiaknál. Ugyanakkor az is első alkalommal fordult elő, hogy fokozott ellenőrzés keretében megmotozták az ellentüntetés résztvevőit a tüntetés után a Várban. Ez azt mutatja, hogy komolyan veszik a szerveződést, és próbálják keretek közé szorítani, miközben a tüntetés után nem védtek meg minket a Vár körül mászkáló náciktól. Lehetővé tették, hogy ránk támadjanak, mi magunk viszont képesek voltunk együtt maradni, megvédeni magunkat.

Béla: Nagy győzelem, hogy csak privátban tudták megtartani a rendezvényt, és a Várat mi foglaltuk el órákon át. A rendőrség taktikája évek óta az volt, hogy megengedték a megemlékezés várbeli megtartását, nem léptek közbe. Csak tavaly kaptak ejnye-bejnyét utána, korábbi években azt se. Megpróbálták az egészet, amennyire lehet, radar alatt tartani, ignorálták, nem csináltak ügyet belőle. Szombaton kiadtak egy közleményt, ami szerint minden gyülekezéssel a fokozott ellenőrzésnek megfelelően fognak eljárni. Végül úgy tűnt, teljesen elvesztették a kontrollt, legalábbis a távozáskor a két csoport dobó-, illetve szúrótávolságra került. A légió hungáriások ugyanis késekkel érkeztek. Az is lehet, hogy ezt szándékosan csinálták, hogy az LH-sok kicsit megkóstolhassanak minket.

Anna: Az is világossá vált, hogy a rendőrségben nem bízhatunk. Nem fognak megvédeni, lehetővé teszik, hogy megtámadjanak.

Mérce: A társadalomtól, illetve az államtól mit várnátok? 

Anna: Általában az a cél, hogy a társadalom nyomására az állam betiltsa az eseményt. Nyilvánvaló, hogy egy nagy hálózatépítő találkozóról van szó, veszélyes fasiszták részvételével, szóval a logikus következtetés az esemény betiltása lenne.

Béla: Magyarország most egy történelem nélküli országnak tűnik. Budapest ostroma nem absztrakt dolog. Ez a családjaink története, és közben érdemben semmilyen hivatalos megemlékezés nem foglalkozik vele. Nem próbálják helyére rakni, tudást átadni, a radikális csoportok így tudnak benyomulni az üresen hagyott térbe. Hasonló történik október 23-ával. Kényelmetlen téma, az állam kivonul, és a nácik bevonulnak. A történelem nagyon furcsa kezelése ez, amikor utcai konfliktusokban dől el.

Mérce: Ezt az interjút is anonim módon adjátok, a mozgalomhoz nehéz neveket, arcokat társítani, szemben a szélsőjobbos mozgalmakkal és más balos csoportokkal. A Tetten vagy az Autonómia felületein közreadott közleményekben azt kéritek a résztvevőktől, hogy takarják el az arcukat. Miért titkoljátok a kiléteteket?

Béla: Mert ez nem pónifarm, ez veszélyes dolog. Ha kiállsz a fasisztákkal szemben, meg fognak fenyegetni. Doxolni (felkeresni olyan személyes adatokat az interneten, mint név, telefonszám vagy lakcím – a szerk.) fognak, meg fognak próbálni megtalálni, hazakísérni, megverni, és ha szükségesnek látják, meg is ölnek. Ez történik egész Kelet-Európában, és mindenhol, ahol fasiszta mozgalmak vannak. A fasiszta ideológia az erőszakra alapul, és nem félnek használni. Az egyik ok, amiért a mainstream nem érinti ezeket a témákat, az, hogy a mainstream újságírók félnek a témától, félnek a nácik fenyegetéseitől. Magyarországon odáig jutottunk, hogy a szélsőjobbos erőszak tabu, senki nem beszél erről.

Tehát az anonimitás mögötti megfontolás logisztikai jellegű: hogy mindenki biztonságban legyen. Ez szemben áll a szabad nyilvánosság alapelvével, miszerint mindenki az arcával vállalja a véleményét. Ami nagyon kedves dolog a privilegizáltak számára. Ezt nem teheted meg a munkád miatt, mert kirúgnak, és sehova nem vesznek fel, és nem működik, ha fasisztákkal harcolsz, mert megölnek. Szóval ezért alkalmazzuk ezeket a taktikákat.

Anna: A nácik részéről, és az állam részéről is érhet támadás, elnyomás. Vannak ugyanakkor olyan, hivatalos antifasiszta szervezetek, amelyek képviselői vállalják az arcukat. Mindkét gyakorlat legitim és fontos. Ez egy széles mozgalom, amelyben valakik ezt megteszik, és másoknak nem kell.

Béla: Friss példa, hogy a 444.hu szombaton tudósított a túráról, és az ellentüntetésről, a tüntetők arcáról készült fotókat torzítás nélkül rakták ki, ami máris halálos fenyegetésekbe és doxingba torkollott. Úgyhogy a baráti médiatudósítás sem baráti.

Mérce: Az egyik nem túlságosan komolyan vehető széljobbos portál a Mércét és a Szikrát nevezte meg szervezőkként. Ezt azóta sokan mások átvették. Mit szóltok ehhez? 

Béla: (nevet) Hát ezt nem tudtam, pedig sokat dolgoztam ennek a szervezésén. Jó tudni, hogy a Szikra és a Mérce harcostársaink a fasizmus elleni küzdelemben.

Mérce: Pénteken megvertek egy szélsőjobbos szubkultúrához tartozó férfit, amiről egy videó is elérhető az interneten. Az esethez három további, a hétvégén történt támadást köt a rendőrség, és eddig négy embert vettek őrizetbe az ügyben. Nem tudjuk, pontosan mi történt, de úgy tűnik, valamiféle antifasiszta motiváció volt a dolog mögött. Mit gondoltok erről a cselekményről?

Béla: Para videó. Nem ismerjük azokat, akik ebben a támadásban részt vettek. A rendőrség közleménye egy magyar és néhány német őrizetbe vételéről szól. A nemzetközi felhívás nyomán nagyon sok különböző csoport érkezett, akiknek saját agendájuk van, és az antifasizmusról alkotott saját elképzeléseik alapján működnek. Történetileg ezek a harcok nem ritkák. Magyarországon is előfordul, hogy fasiszták embereket megagyalnak vagy antifasiszták nácikat, de ez nem ilyen léptékben, kamerák előtt szokott történni. Az Autonómiában a „Becsület napja” megzavarására fókuszálunk, és bár ismerjük több fasiszta címét, soha nem támadtuk meg őket, mert ebben semmiféle taktikai, politikai értéket nem látunk. Szombaton Incze Béla, a Légió Hungária vezetője közzétett egy fenyegetést, hogy „a német antifa majd hazamegy, de ti itt maradtok”, és egy órakor a Betyársereg már megtámadott három véletlenszerűen kiválasztott embert a Széll Kálmán téren, mert azt gondolták, hogy antifák. Arra számítunk, hogy az erőszak elszabadul a közeljövőben, de mint szokásos, a nácik véletlenszerűen támadnak meg embereket.

Az antifa szótárban az erőszak limitált kéne legyen, egy cél érdekében, a következmények figyelembe vételével. A neonácik logikája bandaháborús, és könnyen lehet, hogy a viperára viperával fognak válaszolni. Eszkalálódhat minden, ami ártatlanokra üt vissza.

Anna: Számunkra fontos, hogy mi egy olyan rendezvényen veszünk részt évről évre, amit az Autonómia hív életre. Az ő tüntetésükhöz csatlakozunk, aminek az a célja, hogy megakadályozza a második világháborús nácikról való megemlékezést és ezek ünneplését. Mi azokkal az antifasisztákkal szolidarítunk, mindenhol a világon, akik elszenvedik az elnyomást. A társadalomra a legnagyobb veszélyt a fasiszták jelentik, ezért folytatni fogjuk a közös tiltakozást, ami ennek a revizionista eseménynek kíván véget vetni.

Béla: A felvételt nem a rendőrség posztolta, hanem egy biztonsági kamera felvételét szivárogtatták ki, és a szokásos jobboldali forrásokból jön a dezinformáció. Például azt terjesztik, az ötödik kerületben is volt egy késelés, amit antifasiszták követtek el. Senki nem ellenőrzi ezt, és végül a rendőrség is cáfolta. Azóta kiderült, hogy ott verték meg az Archívum zenekar egyik tagját, de késelés továbbra se történt: ennek ellenére még mindig ezt terjesztik, amikor meg sem történt. Furcsa, hogy a fasiszták erős harcosok mozgalmának állítják be magukat, de minden politikai gesztusuk arról szól, hogy rámutatnak egy áldozatra, olykor nem is valódi áldozatra, és ezzel igazolják az erőszakot. Ez megy régóta. És valójában sajnálom őket, mert ebben a világban mindenki rád vadászik, mindenki meg akar ölni, az összes cigány terrorista, az antifa terrorista, és az egész teljesen kamu.

Mérce: Az antifasiszta csoportok az ilyen akciók kapcsán láthatóak. Mit csináltok két akció közt, két Kitörés túra közt?

Béla: Fordítva van. Az antifasizmus a mindennapokról szól, ez egy széles banner, sokféle szervezettel, akik a saját dolgaikat csinálják. Az önvédelem céljából gyűlnek össze, és hogy nemet mondjanak a náciknak. Az antifasizmus egy kombatív alapállás. Tehát például antifasiszta szakácskollektívát nem lehet gründolni, de olyan lehet, hogy egy szakácskollektíva antifasiszta. Mi úgy látjuk, hogy az antifasizmus egy erkölcsi alapállás kell legyen, az a tény a furcsa, hogy ezért harcolnunk kell.

Anna: Az antifasizmus egy hozzáállás, ami arról szól, hogy milyen világban akarunk élni. Nem olyasmi, amit egy eseményen előrántasz. Ebbe beletartozhat koncertek szervezése, előadások vagy olyan oktatási események, amelyek az antifasizmus történetéről és módszereiről, az internacionalizmusról szólnak. Ez nem olyasmi, amit egy egyéni pozícióból választhatsz, hanem egy szükségszerűség, amire egyre többen kellene ráismerjenek, amikor szétnéznek a társadalomban és a világban.

Béla: A világ megváltoztatásáról van szó, szélesebb és szűkebb ösvényeken.