Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Valóban felszámolják az erkölcsrendészetet Iránban?

Nem takarékoskodott a szimbólumokkal Mohammad Dzsafar Montazeri iráni főügyész, mikor december 3-án a siíta iszlám egyik szent helyeként számontartott Kom városából jelentette be az iráni erkölcsrendészet megszüntetését.

A nyugati sajtó azonmód fel is kapta a hírt, viszont elég hamar kiderült, hogy nem az és nem úgy történt, ahogy az információ a világot körbejárta.

Mint ismeretes, a Gasht-e-Ershad (szabad fordításban: [iszlám] irányító járőr) rendészei ölték meg Jina (Mahsa) Aminit, az iráni kurd lányt, akinek halála az elmúlt hetekben elsöprő erejű tiltakozáshullámot váltott ki Iránban. Az oslói székhelyű Iran Human Rights NGO szerint mindeddig 448 tüntető halála szárad az iráni rezsim lelkén.

Iránban valójában az erkölcsrendészet tevékenységének ideiglenes leállítását rendelték el, ami idő alatt a bíróságok és a parlament illetékes bizottságai majd átvizsgálják az alapjául szolgáló törvényt. A helyzetre rálátó forrásaink szerint az egymásnak ellentmondó információk rendszeren belüli hatalmi harcok folyományai:

a hátraarc nem annyira a tüntető nők sikere, mint a kormány stratégiája; ugyanakkor az elitek egy része tényleg hajlandó lenne előrelépni a nők jogainak biztosításában.

Noha Montazeri kijelentése szerint „az erkölcsrendészetnek nincs köze az igazságszolgáltatáshoz, és azok szüntették meg, akik létrehozták”, és valójában maximum a törvény alkalmazásának hogyanja fog majd változni; az erkölcsrendészet – mint minden rendőri szerv – egyszerre értelmezője és alkalmazója is a jognak. A Gasht-e-Ershad az alkotmány azon passzusa alapján fejti ki tevékenységét, amely minden muszlimnak „megparancsolja a helyest és megtiltja a helytelent”.

A Gasht-e-Ershad több férfiból és nőből álló egységei sötétzöld csíkos fehér rendőrteherautókkal járőröznek az utcákon, vagy parkolnak az emberek, de főképp a fiatalok kedvenc gyülekezőhelyein. Eszköztárukban ugyanúgy helyet kap a szóbeli figyelmeztetés, mint a korbácsolás és az internáló táborokba való beutalás.

A Hámenei ajatollah divatrendőrségének is becézett szervezet feladatai közé egyszerre tartozik a fejkendőviselés egyáltalán nem konszenzuális és kodifikált szabályainak és a túlzott kozmetikumhasználatnak az ellenőrzése; a kávézókban az iszlám erkölcs betartatása az ott találkozó férfiakkal és nőkkel, de ugyanúgy záratnak be nyugatiasnak ítélt férfifodrászatokat is, rónak meg lányok után fütyülőket valamint büntetik a zajszennyezést.

A nyugati befolyás ellen már-már karikatúraszerűen küzdő szervezetet és céljait a jogbiztonság azt körbelengő hiánya teszi mégis kifejezetten sötétté.

A Gasht-e-Ershadot ugyanis egy Basij nevű önkéntes „népi milícia” támogatja. Mindkét szervezet az iráni katonaság, a Forradalmi Gárda kötelékébe tartozik, melynek legfőbb parancsnoka nem más, mint Hámenei ajatollah. Az erkölcsrendészet valódi hatékonyságát ez adja: egymást erősíti benne a felülről és alulról érkező fegyelmező magatartás, és nem lehet tudni, hogy valójában ki is a felelős a szervezet által elkövetett erőszakért.

Az erkölcsrendészet mostani inkarnációja tizenöt évvel ezelőtt, Mahmud Ahmadinezsád elnöknek köszönheti létrejöttét, és a 2021-ben elnöki ciklusának végére érő Hasszán Rohani volt az, aki többször felszólalt tevékenységül ellen. Sokat nem ért vele, mert egyrészt ekkor vált szokássá a civilben járőrözés a Gasht-e-Ershad tagjai között, másrészt a jelenleg is regnáló Ebrahim Raiszi konzervatív kurzusa alatt ismét erőre kaptak.

Hogy fog-e változni valami Iránban, az inkább függ a tüntetéssorozatot forradalomként megélő és azzá változtató lakosságon, mintsem Montazeri világot megjárt bejegyzéséből. A lapunknak nyilatkozó források szerint ugyanis az,

hogy egyáltalán felszámolják-e az erkölcsrendészetet, iráni körökben nem hír, mert világosan látszik, hogy ezzel csak a tüntetők és a sztrákolók elbizonytalanítása a céljuk. Másrészt amíg a hidzsábviselésre vonatkozó törvény eltörlése „vörös vonalnak” számít a kormányzat prominenseinek szemében, addig biztosra vehető, hogy az erkölcsrendészet sem szűnik meg, csak átalakul.

A legvalószínűbb irányt egy szeptemberi hír a tüntetések fényében történő továbbgondolása, jogértelmezés és jogalkalmazás kettősének technicizálódása jelzi: a nőket a nyilvánosságban érő kormányzati erőszak absztrakt, személytelen formában térne vissza, arcfelismerő szoftverek és kamerák képében. Az idézett cikk egy mondata kitűnően visszaadja ennek banalitását:

ha nem hordod a hidzsábot, ugyanúgy kapod majd a büntetést, mintha gyorshajtásért fülelne le a radar.

Az erkölcsrendészet betiltása körüli bizonytalanság és ennek váratlan, glitch-szerű megjelenése a világsajtóban még egy dolgot kitűnően megvilágít: a hírek globális piacának mechanisztikus, gépi működésmódját.

Montazeri ködös és félreérthető nyilatkozatát a nyugati média az iráni helyzet által kitermelt újdonságként tálalta információéhségtől szenvedő olvasóinak. Erre érkezett Antony Blinken amerikai külügyminiszter reakciója, amely a lépést közvetve a tüntetők bátorságának számlájára írta.

Valójában csak egy híreket és politikai reakciókat minden valóságvonatkozás nélkül termelő rendszer ejtett fogjul minket,

amely a hasonló jellegű ukrajnai szituációtól eltérően nem járt a konfliktus eszkalálódásával, viszont annyiban segítette a rendszerhű iráni médiát, hogy az joggal vádolhatta valótlanságok terjesztésével a nemzetközi sajtót.