Befagyaszthatják a Magyarországnak szánt EU-s felzárkóztatási pénzek jelentős részét, mintegy 3000 milliárd forintot – jelentette be az Európai Bizottság november 30-ai, szerdai sajtótájékoztatóján. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a bejelentés után nem sokkal Navracsics Tibor, az uniós források megszerzéséért felelős kormánytag már rendkívüli kormányinfón próbálta magyarázni a helyzetet.

De pontosan milyen pénzektől eshet el a magyar állam, mekkora problémát jelent mindez (nagyot), és hogyan jutottunk idáig? Jávor Benedeket, korábbi európai parlamenti képviselőt, a főváros brüsszeli képviseletének vezetőjét kérdeztük.

„Módosítom a megállapodásunkat. És örüljön, hogy csak ennyivel”

A feltételességi mechanizmus, korábbi fantázianevén jogállami mechanizmus egy viszonylag új eszköz az Európai Bizottság kezében a renitens államok fegyelmezésére. Korábban az uniós források folyósításához nem tartoztak ehhez hasonló demokratikus, jogállami feltételek. Ez változott meg a Covid-járvány alatt, és ennek a mechanizmusnak köszönhetjük most, hogy minden valószínűség szerint 3000 milliárd forinttól fog elesni a magyar államháztartás. Habár a kormány eddig optimista volt, és remélte, hogy még időben sikerül teljesíteni a Bizottság feltételeit, nem meglepő, hogy végül tényleg befagyasztják a Magyarországnak szánt pénzek folyósítását: a feltételességi mechanizmust ugyanis eleve miattunk hozták létre.

Már a 2010-es évek eleje óta szó van az uniós politikában valamiféle mechanizmus bevezetéséről, amellyel kivédhető lenne a magyar kormányéhoz hasonló uniós pénzosztás, „nemzeti tőkésítés”. Egy ilyen jellegű változtatás bevezetését azonban meg kell szavaznia az Európai Tanácsnak is, melyben minden nemzeti kormánynak vétójoga van. Természetesen Orbán eddig vétóval fenyegetett bármilyen hasonló javaslatot, egészen a Covid-járvány okozta gazdasági összeomlásig.

Ekkor a szokásos felzárkóztatási támogatások, a kohéziós alap mellé az EU-s tagállamok létre akartak hozni egy helyreállítási alapot is a válság utáni gazdasági fellendülés megsegítésére. Jávor Benedek szerint a helyreállítási alap olyan mézesmadzag volt, amelyet a magyar kormány sarokba szorítására használtak a „zsugori négyek” (nettó befizető, fiskálisan konzervatív tagországok: Ausztria, Dánia, Hollandia, Svédország). Ők a helyreállítási alap létrehozásáért cserébe egy olyan mechanizmust követeltek, amely segít megelőzni az uniós pénzek elherdálását, antidemokratikus kormányok gazdasági hátországának fínanszírozását.

Az Európai Tanácsban tehát politikai alku köttetett: a magyar kormány megszavazta a feltételességi mechanizmust cserébe a helyreállítási alap létrehozásáért.

Nem volt túl sok mozgástere az Orbán-kormánynak Jávor szerint: az uniós országok közül számos a gazdasági összeomlás szélén állt, Orbán nem kockáztathatta meg, hogy mindenkit az ellenségévé tesz a helyreállítási alap elodázásával. Persze a magyar (és a lengyel) kormány igyekezte kiharcolni a lehető legtöbb engedményt: így lett végül jogállami mechanizmusból csak szűkebb hatáskörben alkalmazható feltételességi mechanizmus. Utóbbi végül sokkal szorosabban kötődik az uniós pénzek konkrét felhasználásához. Továbbá időt is nyertek, ugyanis megegyeztek a többi tagországgal, hogy az Európai Unió Bíróságának döntenie kell a feltételességi mechanizmus jogszerűségéről annak bevezetése előtt.

A Bíróság idén februárban a mechanizmus mellett döntött, majd a Fidesz-KDNP újabb kétharmados győzelmének másnapján az Európai Bizottság elindította a mechanizmust Magyarország ellen.

Uniós pénzek feltételes módban: a kohéziós és a helyreállítási alap

Fontos, hogy habár a helyreállítási alap tette lehetővé a feltételességi mechanizmus bevezetését, valójában nincs kötve ahhoz – mutat rá Jávor Benedek. Így lehetséges, hogy most Magyarország esetében a kohéziós alap pénzeit fagyasztják be a mechanizmus miatt, nem a helyreállítási alapét. A 3000 milliárdos befagyasztás mértékét a Bizottság úgy határozta meg, hogy megnézte, melyik az három fő területe a magyar felzárkózási programnak, ahol a legtöbb a közbeszerzés (energetika, közlekedés, településfejlesztés), és ezek 65%-ára javasolt befagyasztást.

Ősszel a kormány lázas törvényalkotásba kezdett, hogy elkerülje a pénzelvonást. Ezzel végül nem elégedett meg a Bizottság, és november 30-án bejelentették: nem oszlottak el aggodalmaik, fenntartják a pénzbefagyasztásról szóló javaslatot. A Bizottság döntése nem végleges, december elején az Európai Unió Tanácsa (más néven: Miniszterek Tanácsa) mondja ki a végső szót. Ez az intézmény nem azonos az Európai Tanáccsal, itt nincs vétójogunk.

Úgy tűnhet, a helyreállítási alap esetében viszont győzelmet ért el a kormány: a Bizottság az abból nekünk járó pénzeket odaadná Magyarországnak. Közel 2300 milliárd forintnyi támogatásról van szó, a kormány ettől tette függővé például a pedagógus-béremeléseket is. Jávor Benedek azonban felhívja a figyelmet: a Bizottság célja valójában Magyarország kordában tartása ezzel is.

Ugyanis a helyreállítási alap másképp működik, mint a kohéziós alap, eleve úgynevezett mérföldkövekhez és szupermérföldkövekhez van kötve a kifizetés, utóbbiba tartozik például az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítése vagy a közbeszerzés terén a verseny és az átláthatóság javítása. Azaz a helyreállítási alap esetében a pénzkeret megadásával jobban tudja befolyásolni a magyar kormányt az Unió, a sima és szupermérföldköveken keresztül folyamatosan zsarolható válik a kormány.

Győzelmi kényszer

Jávor Benedek szerint az Orbán-kormány működésének alapvetése a folyamatos győzelmi kommunikáció. Ezért küzdöttek olyan hevesen eddig is Brüsszellel, még akkor is, amikor például a feltételességi mechanizmus esetében csupán időhúzást sikerülhetett kiharcolni.

„Orbánnak mindegy, csak győzelmet kommunikálhasson.”

Most viszont sarokba lettek szorítva, ezt lehetetlen győzelemként eladni – persze vágta már ki magát a kormány nehéz kommunikációs helyzetekből korábban is. A szerdai kormányinfón mégis látványosan zavarossá vált a narratíva. Egyfelől Navracsics Tibor nyugalomra intett, szerinte van rá lehetőség, hogy a kormány „elvei fenntartása mellett” kössön kompromisszumot az EU-val. De miközben Navracsics szerint sikerülhet átvinni a kormány akaratát (annak ellenére, hogy a pénzek csak nem jönnek) mellette Gulyás Gergely arról beszélt, hogy az Uniót a „magyarországi baloldal” dróton rángatja. Rég tulajdonított ekkora hatalmat és ágenciát a magyar ellenzéknek a kormánypárt. Ezek szerint a nemzetközi politikában az ellenzék elvégezte ördögi tervét, legyőzte, meghátrálásra kényszerítette a Fideszt?

Jávor Benedek szerint inkább arról van szó, hogy az orbáni építmény magára omlott. Megérkezett a rövid távú győzelmek szünet nélküli akarásának hosszú távú eredménye.

Az uniós politikában nem maradt mozgástere a kormánynak, miközben itthon a „bőség” idején elpazaroltuk a társadalmi (oktatás, egészségügy leépítése) és gazdasági (erőltetett növekedés) tőkénket. „Most, amikor eljött az apály, kiderült, hogy meztelenül állunk a tengerben. A magyar kormány eddig maga fölött pörgette a fürdőgatyáját. Csupaszon maradtunk.”

Mi lesz most?

Jávor szerint azért is nagy a baj, mert szükség lett volna az államkasszában az uniós pénzekre, nem véletlenül volt a szokásosnál sokkal kompromisszumkészebb a kormány. Októberi hír például, hogy az MVM-nek kínai banktól kellett gigahitelt felvennie Magyarország energiaellátásának biztosításához, azaz százmilliárdok folynak el csak az energiaválság kezelése miatt. Ha a Tanács is a 3000 milliárd befagyasztása mellett dönt, az az jelenti, hogy ebből a pénzből legjobb esetben is 2023 második felére látunk valamit – miután Canossát járt a kormány Brüsszelben, ugyanis a befagyasztás feloldása nem automatikus, külön döntés kell hozzá.

Marad tehát a helyreállítási alap 2300 milliárdja, ez a pénz valószínűleg zöld utat fog kapni a Tanácsban, azonban ennek folyósítása sem automatikus.

Egyrészt mérföldkövek teljesítéséhez van kötve, másrészt lecsúsztunk az előzetes lehívás időszakáról, csak a már teljesített projektek után nyújthatjuk be a számlát. Ilyenekből mindössze 100-200 milliárdnyi lehet jelenleg, a többi csak terv. Ennél Jávor szerint sokkal több pénzre van szüksége a költségvetésnek már 2023 első felében.

A kormány ebben a helyzetben csak a piaci finanszírozás felé fordulhat, azonban az uniós pénzek hiánya miatt a befektetők szemében is kockázatosabbá válhat a magyar állam. Jávor szerint így a forint tovább fog gyengülni, az infláció tovább fog erősödni, a megélhetési válság pedig tovább szélesedik.

Ráadásul az is benne van még a pakliban, hogy a helyreállítási pénzeket is elbukjuk – mutat rá Jávor Benedek. Ugyanis a Tanács napirendjén a magyar kormány uniós forrásai mellett ott van az ukrán segítségnyújtás és a globális minimumadó is. Ha ezeket megvétózza a kormány, márpedig azt kommunikálta eddig, hogy megfogja (igaz, mindenki ennek ellenkezőjére számít), akkor Jávor Benedek úgy látja: kialakulhat egy ellenségesebb hangulat a Tanácsban, és a helyreállítási pénzeket is helyből megvonhatják tőlünk a Bizottság javaslatának ellenére.

Az elmondottak alapján úgy tűnik tehát, hogy a kormány elszámolta magát, az EU pedig döntött – hiába járnának egyébként nekünk alanyi jogon a kohéziós alap forrásai.

Az már biztosra vehető, hogy a magyar államháztartás komoly kihívások elé néz a következő időszakban, és így a társadalom is. Jávor Benedek szerint a magyar embereket elsősorban a magyar kormány sodorta veszélybe, amikor újra és újra nyílt konfliktust vállalt Brüsszellel annak engedékenységében bízva – az Unió ezúttal nem engedett.

De talán ezzel együtt sem üdvözlendő döntésük. Hiszen ezek szerint ők is hajlandóak feláldozni a magyar államháztartást a politikai győzelem érdekében, azaz a sok sebből vérző Unió a rendszerszintű problémák beismerése helyett „Orbán legyőzésének” árát a válság közepén a magyar emberekkel fizetteti meg.