A világ legnagyobb élelmiszeripari vállalatai közel 15 milliárd fontot fizettek ki a részvényeseknek, miközben az árak emelkedése miatt kétségbeesett családok küzdenek azért, hogy megengedhessék maguknak az étkezést – derült ki az openDemocracy cikkéből.

A Nestlé, az Unilever, az Associated British Foods, a Mondelez és az Archer-Daniels-Midland Company (ADM) egy év alatt 20 milliárd angol fontnyi (9492678060095,30 forint) nyereséget termelt, miközben mindannyian emelték az átlagos élelmiszerárakat.

Az öt multinacionális vállalat közül négy – amelyek között több ezer népszerű márka, például a Twinings, a Kingsmill és a Cheerios tulajdonosa – jelezte, hogy a fogyasztóknak további áremelésekre kell számítaniuk.

A cégek nyeresége elegendő lenne ahhoz, hogy kétszeresen is betöltsék azt a 9,8 milliárd fontos finanszírozási hiányt, amellyel jelenleg az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) szembesül, s amelynek célja, hogy az év végéig 160 millió, szegénységgel küzdő embert élelemmel lásson el. A WFP közölte, hogy az élelmiszerek beszerzése 44 százalékkal kerül többe, mint 2020-ban.

A Nestlé 4,5 milliárd font féléves nyereségről számolt be, ami 11 százalékos csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest. A cég azonban idén 8,5 milliárd fontot fizetett ki a részvényeseknek részvény-visszavásárlás formájában, miközben akár 7,5 százalékkal is megemelte termékei – köztük a legkelendőbb bébiétel – árát.

Ahogyan arról a Mércén is írtunk már, a klímaváltozás, a koronavírus és a hozzá kötődő gazdasági visszaesés, valamint az ukrajnai háború tízmilliókat veszélyeztet éhezéssel. Ráadásul a gazdasági válság és a visszaeső terméshozamok eleve jellemzően a periféria szegényebb országait, illetve népeit érintik súlyosabban.

A helyi éhínségek, gazdasági összeomlások pedig a jelenlegieknél is súlyosabb társadalmi feszültségekhez vezethetnek, akárcsak az elmúlt évtized elején az arab tavasz idején, aminek következményei – mint láthatjuk – legtöbb esetben a korábbiaknál is elnyomóbb politikai rezsimek, éveken át tartó polgárháborús állapotok, valamint hogy emberek tömegeinek kell elhagyniuk otthonukat.

A centrumországok és jómódú államszövetségek pedig már az eddigiekben is képtelenek voltak humánus módon kezelni a problémát, akár saját területükön, akár külföldön. Emiatt félő, hogy a jelenlegi élelmiszerválság kezelése során is nagyobb hangsúlyt kapnak a rendészeti megoldások (vagyis az esetleges, nem fehérbőrű és nem közvetlenül a háború elől menekülők centrumországok határain kívül tartása) mint a probléma gyökerének, vagyis a háború és az elsősorban a tőkeérdekek logikája szerint működő globális élelmiszerpiacok okozta nehézségek kezelése.

Régiónkban a jelenség elsősorban az élelmiszerárak növekedésének képében jelenik meg, valamint hogy az ukrán mezőgazdasági export egy része Magyarországon keresztül folyik, vasúton és közúton. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy Magyarország – a FAO ajánlása ellenére – a háború kitörése után nemsokkal betiltotta a gabonaexportot.