A 2008-as válság után Magyarországra prosperáló időszak köszöntött, amely során sokan kerestek valamivel többet, mint korábban, és sokan kerültek be a klasszikus munkaerőpiacra. Ezzel együtt 2010 óta az orbáni rendszer, a NER folyamatosan leépítette a munkajogot, kiszolgáltatta a tőkének a dolgozókat. Így a rabszolgatörvény, a sztrájkjogok kiüresítése és a Munka Törvénykönyvének teljes átírása is ezt a célt szolgálta.  

A Mérce beszélgetéssorozatának, a Korunk Válságainak harmadik részében Czirfusz Mártonnal, a Periféria Központ társalapítójával és a Helyzet Műhely tagjával jártuk körbe a munkaerőválság kérdését, különös tekintettel a kormányzati kommunikációban és egyes ágazatokban gyakran szóba kerülő munkaerőhiányra.

Az adás elérhető Lahmacun rádió archívumában, a Spotifyon, a Google Podcasten és az Anchoron.

Czirfusz úgy véli, a közszférában a munkaerőhiány egy kevésbé használt értelmezése válik meghatározóvá: az egészségügyben és az oktatásban egy össztársadalmi cél, a közösen elvárt minőség eléréséhez nincs elég dolgozó. 

És nem is várható javulás ezen a téren a szakértő szerint, mivel Bulgáriához hasonlóan (ahol a munkaképes lakosság közel harmada dolgozik a centrumországokban) Magyarországon is fokozódhat a dolgozók nyugatra vándorlása. Ezt a folyamatot a szekértő szerint a keletről érkező bevándorlók ellensúlyozzák valamelyest.

Ez viszont a hét éve megállás nélkül migránsozó kormány politikájában feszültséghez, elentmondásokhoz vezethet.

A munkaerőhiány kérdésében a megoldási lehetőségek és a kívánatos politikai lépések közül a legfontosabbnak a tisztességes munkabérek mellett az érdemi, szociális fókuszú párbeszéd fórumainak megnyitását, ezzel eggyütt a szakszervezetek felerősítését, és az állammal folytatott tárgyalásai során azok érdekérvényesítő képességének növelését tartja.

Czirfusz szerint, ha a közszférában rendes fizetést adnának, ha javulnának a munkakörülmények, illetve partneri viszony lenne a munkáltató és a szakszervezetek között, már az önmagában százezrek életminőségén változtathatna jelentősen.

• Javult-e a dolgozók helyzete a növekvő foglalkoztatottsággal Magyarországon?
• Kinek és miért jelent problémát a munkaerőhiány, és hogyan küzdött ellene az elmúlt években az állam? 
• Mit jelent az, hogy a tőke készenlétben tartja a dolgozókat, és hogyan járul hozzá ehhez az állam? Miért tolódik el a hangsúly a dolgozói érdekekről foglalkoztatottság növelése felé?
• Hogyan ügyküdik folyamatosan a NER a dolgozókkal szemben a tőke kiszolgálásért?
• És mit tehetnek a dolgozók helyzetük, és érdekérvényesítési képességük javítása érdekében?
• Milyen hatással van a háború a munkaerőre, hogyan befolyásolja a munkaerőválságot?
• Visszaépíthető-e egyáltalán a dolgozók érdekeit szolgáló jóléti állam?