Az Alkotmánybíróság döntése értelmében alkotmányellenes módon darabolták fel a Magyar Tudományos Akadémiát, mikor elvették tőle az Eötvös Loránd Kutatóhálózatot.

A döntés szerint elsősorban a jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog védelme sérült, azt ugyanakkor nem állapította meg, hogy sérülne a tudomány szabadsága a kutatóhálózat elvétele miatt.

Szimbolikus, hogy a három éves folyamatot lezáró döntés nem sokkal azután látott napvilágot, hogy az átalakítást egykoron levezénylő Palkovics László egykori innovációs- és technológiai miniszter lemondását hivatalosan is megerősítette a kormány.

Az ITM majd TIM egykori vezetője egyébként a Honvédelmi Minisztériumnál fog dolgozni a továbbiakban, miután a többek között csehországi hadiipari érdekeltségeket menedzselő N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt. vezetője lesz.

Az AB közleménye szerint „Az Alkotmánybíróság egyebek mellett megállapította, hogy az MTA célhoz kötött vagyonának más szervhez rendelése akkor alkotmányos, ha a vagyon köre pontosan meghatározott, szükséges mértékű, és a döntés ellen bírói felülvizsgálatra van lehetőség. A vagyont ténylegesen használó új szerv nemcsak a vagyon jogait szerzi meg, de annak terheit is viseli.”

E szerint törvényellenes, hogy az MTA-t kötelezték arra, hogy az ingatlanvagyonát továbbra is az immár leválasztott kutatóhálózat rendelkezésére bocsássa. A kutatóhálózat leválasztásakor ugyanis az ingatlanok az MTA tulajdonában, de az ELKH használatában maradtak.

Az ezzel kapcsolatos aggályokat egyébként már 2019-ben, az átalakítás idején megfogalmazta az MTA, és az országgyűlési képviselők több mint negyedének normakontroll indítványa, valamint az MTA alkotmányjogi panasza nyomán lefolytatott eljárás eredményeképp kiderült, hogy igazuk volt.

Az AB szerint az „Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem szabályozta megfelelően a korábban az MTA által közfeladatként működtetett és irányított kutatóintézetek új irányítási struktúrába szervezésekor a fennálló és jövőbeli vagyonjogi viszonyokat”, és kimondta, hogy „Az államnak olyan szabályozást kell megteremtenie, amely a közfeladatok ellátásához szükséges feltéteket és garanciákat biztosítja.”

Egy másik, szintén nagyon fontos pontban azonban elutasította a panaszt az Alkotmánybíróság. Amint akkoriban több irányból körüljártuk, a kutatóhálózat elvételével a kormánynak, elsősorban Palkovics László akkori tárcájának, az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak lett beleszólása abba, hogy a kutatóhálózat hogyan működjön és mivel foglalkozzon.

Ez pedig a tudomány szabadságának súlyos megsértése: korábban az MTA kutatóhálózata normatív állami támogatásból és pályázati pénzekből működött, a kutatási témákról viszont a kormánytól függetlenül dönthetett. Az innovációra és külföldi modellekre – többek között tévesen a németre – hivatkozva ezt jószerivel felszámolta a kormány.

Az AB szerint ezzel szemben

„önmagában az a körülmény, hogy egy közfeladatot az állam más szerven keresztül kíván a továbbiakban ellátni, még nem alaptörvény-ellenes.”

Vagyis az átalakítás nem sérül az „alkotmányos követelmény, hogy a tudományos kérdéseket illető döntések meghozatalakor a tudomány szabadsága érvényesüljön, és a döntéshozatal módja, szabályozása megfeleljen a tudományos szabadság alkotmányos értékének.”

Az érvelés tehát ahhoz hasonló, mint mikor közszolgáltatásokat szerveznek ki privát szolgáltatónak, miszerint éppoly jól el tudja látni a vonatkozó feladatokat.

Ezzel szembemegy a döntés számos kritikusának érvelése, miszerint azzal, hogy egy minisztérium alá rendelik, és a gazdaság vérkeringésébe jobban bekötik az ELKH-t – értsd: gazdaságilag közvetlenebbül hasznosítható, vagy a kormány politikáját alátámasztó kutatásokat helyeznek előtérbe – súlyosan sérti a kutatói szabadságot, és egyszerű eszközzé teszi a tudományos kutatásokat. Holott számos olyan – pl. társadalomtudományos – kutatási terület létezik, melyek egyik kritériumnak sem felelnek meg, ezzel szemben a társadalom számára hasznosak lehetnek.

A fenti érvelés azonban nem volt elég meggyőző az AB számára, így a tulajdonhoz való jogon kívüli panaszokat elutasította – mivel az új irányítási struktúrában is biztosítottnak látja a tudományos kutatás, mint közfeladat ellátását. Ugyanis az „Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy nincs hatásköre arra, hogy egy szabályozás kapcsán a közfeladatok ellátásának hatékonyságát felülvizsgálja”.