A hétvégén és hétfőn is folytatódtak a rezsimellenes tüntetések Irán-szerte, a norvégiai székhelyű Iran Human Rights emberi jogi szervezet szerint a demonstrációk kezdete óta legalább 185 embert, köztük 19 gyereket öltek meg.
Több mint felük a Szisztán és Beludzsisztán tartományban vesztette életét, amelynek lakói, a beludzsok a hatalom által elnyomott kisebbségnek számítanak. Emellett a kurd területeken is kemény összecsapások zajlanak a hatóságok és a tüntetők között.
Kurdistan in the west of Iran is under attack by regime security forces. This city is Sanandaj, where protests have been non -stop for 24 days. People on the ground say that the city has become a war zone. #Sanandaj #IranRevolution2022 pic.twitter.com/HOZMSHcYix
— Behrouz Boochani (@BehrouzBoochani) October 10, 2022
A hétvégén Teheránban viszont rendőrök is csatlakoztak a tüntetőkhöz, amelyet többen is „történelmi pillanatként” kommentáltak, amelyre ritkán volt példa az utóbbi évtizedekben.
Historic scenes. Iran’s riot police have joined the protestors against the regime in Tehran.#IranRevolution
pic.twitter.com/NNlpqwC8XT— Shabnam Nasimi (@NasimiShabnam) October 9, 2022
Hétfőn sztrájkba kezdtek az asaluyeh-i petrolkémiai üzemben dolgozó olajipari munkások is, és többek között azt skandálták, hogy „halál a diktátorra”. Ennek kapcsán Jorge Martin, a TeleSUR szakértője és a marxist.com szerkesztője megjegyezte, hogy „az olajipari munkások sztrájkja volt az, amely megbuktatta a sahot” is.
Iran, 10 Oct, oil workers at Bushewer Petrochemical plant, Assaluyeh, come out on strike and protest against the regime. Potentially very significant. It was the oil workers’ strike which brought down the Shah. pic.twitter.com/zUGdMnAKHz
— Jorge Martin (@marxistJorge) October 10, 2022
A Haft Tappeh-i cukornádgyár dolgozói pedig az alábbi követeléseket fogalmazták meg:
„Teljes szabadságot, a szólásszabadsághoz, a [politikai] véleménynyilvánításhoz, a szakszervezetek és a politikai pártok egyesülési jogának biztosítását, valamint szabad választásokat követelünk. Követeljük továbbá az ingyenes oktatás, az ingyenes egészségügyi ellátás, […] megfelelő minimálbér azonnali bevezetését, teljes körű társadalombiztosítást, […] tisztességes nyugdíjakat. […] Azonnal lépéseket kell tennünk független tanácsok létrehozására a munka- és lakóhelyeken, amelyek közvetlen hatással tudnak bírni a gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekre. […] Ez a mi országunk, és nem az elnyomóké és kizsákmányolóké. Együtt, kéz a kézben kell felépítenünk ezt az országot, és a saját erőnkkel és hatalmunkkal kell megteremtenünk a szabadságot, a jólétet és az egyenlőséget.”
Szeptember végén több mint száz egyetemre terjedt ki a diákok sztrájk- és tüntetéshulláma, és azóta is a demonstrációk fő helyszíneinek számítanak.
View this post on Instagram
Ahogy arról korábbi cikkeinkben írtunk, az országos méretűvé duzzadt demonstrációk a 22 éves Mahsa Amini (igazi nevén Jina Amini) iráni kurd nő rendőrök általi valószínű meggyilkolása után törtek ki, igazságot és a rezsim távozását követelve. Rengeteg nő hajának levágásával, tradícionális muszlim fejkendőjének, a hidzsábnak felgyújtásával tüntetett, de mindennapossá váltak az utcai összecsapások a hatóságokkal Teheránban, és kifejezetten az északi, kurd-lakta régiókban.
Amini szeptember 13-án indult az kurdisztáni Szakkezből Teheránba, hogy családjával rokonokat látogasson meg. Azonban a fővárosban ellenőrizte őket a hírhedt és retteget erkölcsrendészet, akiknek emberei botokkal felszerelkezve vizsgálják meg, hogy az állampolgárok eleget tesznek-e a vallási előírásoknak.
Ők Amini fejkendőjét nem találták megfelelőnek, ezért egy furgonba tuszkolták, és brutálisan megverték.
A családtagok szerint Amini ekkor még magánál volt. Pár órával később, a kórházba szállítása után azonban már nem tudod reagálni környezetére, beállt nála az agyhalál állapota. Három napig küzdöttek az életéért, mindhiába, szeptember 16-án elhunyt.
A hír hallatán már aznap spontán tüntetések alakultak ki a fővárosban és több nagyvárosban, amik egyrészt a nőkkel szembeni szigorú előírások ellen indultak, és aminek hatására több nő is levágta a haját, elégette fejkendőjét. Másrészt pedig az iráni rezsim ellen is fordultak, több demonstráción hallani lehetett a „halál a diktátorra” skandálást. A rendőrség akkor Teheránban a békésen tüntetők közé is lövetett.
