A Mérce olvasói már ismerik a történetemet. Hálás vagyok az újság Szerkesztőségének, hogy már több alkalommal bemutatták nehéz élethelyzetemet az olvasóknak, akik közül akadtak olyanok, akiket megérintett a sorsom és némi segítséget kaptam tőlük a túléléshez, mivel az életem évek óta a túlélésről szól. Nem túlzó a kijelentésem, hogy:

„Itt már a lét a tét”!

Egy Heves megyei faluban élő, egyedülálló, 64 éves nő vagyok, akinek a szülei már nem élnek, de gyermekem sincs, így egy-szál egymagam élek a kiszolgáltatott sorsommal, évek óta önhibámon kívüli munkanélküliként. Hiába van az öregségi nyugdíjamhoz elégséges szolgálati időm, de életkorom szerint, 2023. év végéig még nem igényelhetek öregségi nyugdíjat. Jelenleg csupán a 22.800,- Ft/hó összegű aktív korúak ellátását kapom, ami lényegében álláskeresési járadék, de életkorom miatt már sehol sem alkalmaznak.

Most viszont már drámai a helyzet, amióta elszabadult az infláció és az energiaárak is az egekbe szöktek. Mit tud ma egy ember ebből a havi 22.800 forintból megoldani? Ez élelemre sem elég, de rezsire már végképp nem, főleg, ha Észak-Magyarországon él valaki, ahol kemény telek vannak. Semmilyen lehetőségem sincs alkalmi munkára sem, hiszen itt a faluban idős vagy szegény emberek élnek, akiknek nem telik a szerény jövedelmükből vagy nyugdíjukból arra, hogy valakinek fizessenek a némi segítségért valamennyit cserébe.

Kétségbe vagyok esve azért is, hogy vajon a telet hogyan fogom túlélni, mert hatalmas a rezsi. Havi 55 ezer Ft-os számlát kaptam a szolgáltatótól, ami már számomra megfizethetetlen, és még nincs is itt a tél. Mi lesz velem a télen, ha majd a jégvirágos ablakon ki sem látok, és vacogok a kis házamban bent, a nagykabátban?

Állandó stresszel és gyomorgörccsel élek. Mit hoz a jövő? Tudom, sokan vagyunk így, de én éjjel már felriadok, vagy félálomban rémképek gyötörnek, hogy hogyan fogom túlélni a túlélhetetlent. Eljött az idő, hogy a boltba is csak ritkán merek bemenni, mert az árak már a csillagos ég határán vannak, háromszor is meg kell gondolnom, hogy milyen árut vásároljak egyáltalán. Hamarosan fűteni kell, a számlákat is fizetni kellene, amit már nem bírok kifizetni. Rettegek attól, hogy majd egy idő után jön a végrehajtás, de ezt a helyzetet nem szeretném átélni. Még 14 hónap van hátra a nyugdíjazásomig. El sem tudom képzelni, hogy a nyugdíjig való várakozást hogyan fogom egyáltalán megélni, mert „itt már a lét a tét”.

Köszönöm a Mérce Szerkesztőségének, ha a segélykiáltásomat meghallva a levelemet közzéteszik.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket,
Üdvözlettel:
Horváth Éva