Három afrikai ország, Szenegál, Ghána és a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökei utaztak szeptember 4-én Rotterdamba, ahol az Afrika Alkalmazkodási Csúcson terveztek tárgyalni a fejlett országok vezetőivel kontinensük államainak klímaterveiről.
Csakhogy a fejlett államok vezetői, egy kivételével, nem méltóztattak megjelenni.
„Nem tehetek róla, de némi keserűséggel állapítom meg, hogy az ipari világ vezetői nem jelentek meg. Azt hiszem, ha mi is vettük a fáradságot, hogy elhagyjuk Afrikát, és eljöjjünk Rotterdamba, akkor az európaiaknak és másoknak csak nem lenne nehezebb itt lenniük”
– jegyezte meg a helyzetről Macky Sall, Szenegál elnöke, szavaival egyetértésben nyilatkozott Ghána és Etiópia elnöke is.
Az ENSZ főtitkár-helyettese, Amina Mohammed „féloldalasnak” nevezte a találkozót, és kijelentette, „egy madár két szárnyával tud repülni”. Köszönetét fejezte ki az afrikai vezetők felé, hogy eljöttek, megjegyezve, hogy „nem mintha nem lenne elég fontos teendőjük otthon”.
2009-ben a gazdag országok ígéretet tettek arra, hogy 2020-ig évente 100 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásában. Ettől a céltól 2020-ra 17 milliárd dollárral elmaradtak, és még mindig nem teljesítették. Az elmaradás túlnyomó többségéért az USA a felelős.
A rotterdami találkozón Macky Sall összekapcsolta ezt a pénzügyi kudarcot az afrikai kibocsátáscsökkentési intézkedések életképességével és méltányosságával. Szenegál a tengeri olaj- és gázfeltárást támogatja, míg a KDK az esőerdőkben és tőzegmezőkön lévő olajkoncessziókat árverésre bocsátja.
Sall azt mondta:
„Amikor Afrika országait arra kérik, hogy mondjanak le a környezetszennyező fejlesztésekről a bolygó jelenlegi vészhelyzetének kezelése érdekében, akkor csak az a tisztességes, hogy ennek ellentételezéseként az ehhez való alkalmazkodás költségeit is méltányosan osszák meg… nevezetesen az évi 100 milliárd dolláros pénzügyi kötelezettségvállalást.”
A PowerShift Africa hat afrikai nemzeti alkalmazkodási tervének elemzéséből kiderül, hogy ezek az országok átlagosan a GDP 2,8%-ának megfelelő összeget fordítanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának becslése szerint a fejlődő országoknak 2030-ig együttesen évente akár 300 milliárd dollárt is költeniük kell az alkalmazkodásra.
A gazdag országok a tavalyi Cop26 csúcstalálkozón vállalták, hogy a 2019-es szintről 2025-re megduplázzák az alkalmazkodás finanszírozásához való hozzájárulásukat. Ez évi 20 milliárd dollárról 40 milliárd dollárra emelné azt. Az önjelölt „alkalmazkodási bajnokok” csoportja, amelyben az USA nem szerepel, azért alakult, hogy megpróbálja elérni ezt a célt.
Afrika a teljes történelmi kibocsátás mindössze 3 százalékáért felelős.
Az európai állami vezetők közül csak Mark Rutte holland miniszterelnök csatlakozott a előre megtervezett csúcstalálkozóhoz, és ő is csak délutánra.
- Emmanuel Macron francia államfő ehelyett francia regionális vezetőkkel találkozott Párizsban, míg a kanadai Justin Trudeau otthon maradt, hogy egy saskatchewani tömeges késeléssel foglalkozzon.
- Finnország és Norvégia kormányai nem válaszoltak arra, hogy mit csinált ehelyett Sanna Marin, illetve Jonas Gahr Store.
- Mette Frederiksen dán miniszterelnök a nemzeti katonai emléknappal foglalatoskodott, videoüzenetben annyit közölt az afrikai vezetőkkel: „Tudom, hogy azt akarják, hogy Európa jobban részt vegyen a küzdelmükben, és ezt meg is kell tennünk”.
