A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabő, országunk egyik legszegényebb falvát évek óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „tartja életben”. A szervezet számos közszolgálatot betöltő intézményt működtet a faluban, többek között óvodát, tanodát és iskolát, azonban a tűzifahiány az ott élők mellett ezeknek az intézményeknek a működését is veszélyezteti, ugyanis a településre egyáltalán nincsen bekötve gáz.

Tasi Krisztina a helyi Jelenlét program vezetője a Népszavának azt nyilatkozta, hogy hetek óta azon gondolkodnak, hogyan szerzik be a téli tüzelőt, hiszen eddig bármelyik környékbeli tűzifa-kereskedőhöz fordultak, mindenhonnan azt a választ kapták, hogy fa nincs, nem tudni, mikor lesz, s előjegyzésre is sorba kell állni érte.

A tavalyi szezonból csak csekély tüzelője maradt a lakóknak, ami a hideg beállta után csak néhány napig lesz elég. A családoknak azonban még cserépkályhájuk sincsen, egy szobát szoktak fűteni, kis „teatűzhelyekkel”. Pontosan ezért szeretnék a falusiak a gyerekeiket napközben befűtött helyen tudni, azonban ha nem lesz tűzifa, ezt nem fogja tudni biztosítani számukra a Máltai Szeretetszolgálat.

Azt pedig már egy ideje világos, hogy a nem fog mindenkinek annyi szociális tűzifa jutni, amivel ki tudják húzni a telet. A Habitat for Humanity egy közleményében mutatott rá arra, hogy hiába a felfokozott kitermelés, a leginkább rászorulóknak így sem juthat tűzifa. Mivel sokkal több ember szorulhat rá, idén jóval nagyobb szükség lesz a szociális tüzelőanyag-támogatásra, amit az 5000 fő alatti településeken a szilárd tüzelővel fűtők szociális alapon kaphatnak, évi 5 milliárd forintos állami keretből.

Viszont a Habitat szerint jó esély van rá, hogy mire az önkormányzatok elkezdenék beszerezni a tüzelőanyagot, addigra már csak frissen vágott, nedves tűzifát vagy még szennyezőbb tüzelőanyagot tudnak biztosítani rászorulók számára – ahogy ez a korábbi, rezsikáoszt mellőző évek során is előfordult.

Halmi József a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Győrtelek szocialista polgármestere szerint most sem tudni, mennyi fát oszthatnak majd szét. Halmi szerint a kormány ezen a téren is az „oszd meg és uralkodj” elvét követi, a fideszes vezetésű falvakba olykor több tűzifa jut, máshova meg kevesebb.

A népszava szemléjében több kistelepülés önkormányzata is azt nyilatkozta, hogy hiába lenne nagy szükség a szociális tüzelőre, még nem adták be pályázataikat, ugyanis túl sok még a kérdőjel, és nem pontosak még mindig a feltételek, és lassan nyakunkon a fűtésszezon.

Az ehhez hasonló települések lakóinak nincsen pénze, és sokszor lehetősége sem arra, hogy évközben halmozzanak fel tűzifát, szeptembertől a megemelkedett árak mellett pedig esélyük sem lesz rá.

Így nincs más választásuk, mint fejszékkel nekivágni az erdőknek, ha tiltja a törvény, ha nem, amit a kormány tűzifarendelete csak tovább fűt, ugyanis legitimálja az emberek fapusztítását, nem mintha a halálra fagyás veszélye nem lenne elég legitimáció egy ilyen „bűncselekményhez”.

Több településen éppen ezért a fáról áttértek a szénre, mint szilárd fűtőanyag. Csongrád-Csanád megyei Nagymágocs polgármestere Szebellédi Endre már többször is kérte az illetékes erdészetet, hogyha lehet, akkor ne fát, hanem szenet biztosítsanak a településének. Fával ellentétben szénből jut bőségesen: egy zsákban 25 kilogramm van, családonként tavaly több mázsát tudtak adni a faluban, Nagymágocs önkormányzata hozzávetőleg 400 ezer forint önerőt szán a célra idén. Hasonló a helyzet Derekegyházán is, ahol családonként 5-6 mázsa szenet tudnak szétosztani.