Miközben egyre többet és egyre többféle szempontból beszélünk az LMBTQ-közösség helyzetéről, valamint a nők testük feletti önrendelkezéssel kapcsolatos jogairól, egy olyan leegyszerűsítő narratíva is utat tört magának, hogy az ezeket a csoportokat érintő diszkrimináció, gyűlöletkeltés és jogkorlátozó politikai lépések a tágan értelmezett fejlett világon belül csak bizonyos térségekben jelentenek valódi problémát. Eszerint a felsőbbrendűség tudattól tocsogó elképzelés szerint a nőket és szexuális kisebbséget ellenségként kezelő politika csak a félautomata Big Mac-ek hazájában, a kristálymet-szagú Egyesült Államokban és a valamilyen furcsa okból kifolyólag uniós állampolgársággal rendelkező vademberek lakta Kelet-Európában dívik, miközben Nyugat-Európában, ahol egymást érik a női és LMBTQ-közösséghez tartozó kormányfők, elő sem fordulhatna, hogy valaki e társadalmi csoportok ellen hergelje a lakosságot.
A realitás ezzel szemben az, hogy a homofób és nőellenes politikák a kontinens minden régiójában súlyos problémát okoznak. Erre mutat rá az elDiario.es nevű baloldali spanyol hírportál hosszabb elemzése is azokról a több száz millió dolláros büdzséből gazdálkodó lobbicsoportokról, amelyek fáradhatatlanul dolgoznak a nők és az LMBTQ-közösség jogainak korlátozásáért.
Vigyázó szemetek Washington ultrakonzervatív bíráira vessétek
Ráadásul ezek a csoportok fontos nemzetközi győzelmet ünnepelhettek az elmúlt időszakban, hiszen néhány hete az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága megtette azt, amit egy június elején kiszivárgott dokumentum szerint régóta tervezett, és megsemmisítette a Roe kontra Wade néven ismertté vált, 1973-as bírósági döntést, amely az elmúlt közel fél évszázadban garantálta a terhességmegszakításhoz való jogot az amerikai állampolgároknak.
Az abortusz Európa jelentős részén az USA-nál kevésbé átpolitizált kérdés, és a Legfelsőbb Bíróság döntésére reagálván számos országban (például Franciaországban) és uniós szinten is felmerült a terhességmegszakításhoz való jog megerősítése.
Így azt is gondolhatnánk, hogy a washingtoni bírák döntése kontinensünkön akár vissza is vetheti a nők önrendelkezését csorbítani kívánók ügyét. Azonban, ahogy arra Mónica Cornejo, a madridi Complutense Egyetem professzora is felhívja a figyelmet, a hatalmas kulturális és politikai dominanciával rendelkező, sok helyen állandó igazodási pontként használt Egyesült Államokban a Roe kontra Wade ellen évtizedeken át jól szervezett kampányt folytató abortuszellenes csoportok sikere európai szövetségeseik számára is reális célkitűzéssé teszi a terhességmegszakítás lehetőségének radikális szűkítését. Cornejo történelmi példaként azt említi, amikor az 1917-es bolsevik hatalomátvétel nyomán a nyugat-európai kommunista pártok is elképzelhetőnek kezdték tartani az oroszországihoz hasonló forradalom kirobbanását hazájukban.
A dollármilliós gyűlöletbiznisz
Az USA más okból is fontos igazodási pont az abortusz betiltásáért küzdő szélsőséges csoportosulások számára. Ahogyan arra az Európai Parlament szexuális és reprodukciós jogokkal foglalkozó fórumának Tip of the iceberg, ‘A jéghegy csúcsa – Vallási fundamentalisták – a Szexuális és reprodukciós jogok elleni politikák finanszírozói’ című kutatása rámutat, az ország vallási fundamentalista szervezetei 2009 és 2018 között 81 millió dollárt meghaladó értékben támogatták az európai abortuszellenes mozgalmat.
Oroszországi szövetségeseik a vizsgált időszakban 188 millió dollár körül járultak hozzá ezeknek a szélsőséges mozgalmaknak a munkájához – a tetemes összeg nagy része két Putyin-közeli oligarchához, Vlagyimir Jakunyinhoz és Konstantin Malofeevhez köthető szervezetektől ered. A kutatás szerint a legtöbb, 437 millió dollárt kitevő „segítséget” mégiscsak uniós tagállamokban működő szervezetek nyújtottak az abortusz- és LMBTQ-ellenes mozgalomnak, amely bőkezű mecénásainak hála egy kiterjedt, jól szervezett intézményrendszert is ki tudott építeni az elmúlt években. A kutatás szerint ennek az intézményrendszernek az erősödését mutatja az a tény, hogy a különböző LMBTQ- és abortuszellenes csoportok 2009-ben összesen csupán 22 millió dollárból gazdálkodtak, ám 2018-ra ez a szám 96 millióra emelkedvén több mint megnégyszereződött.
A vizsgált időszakban ezeknek a szélsőséges csoportoknak alsóhangon 707 millió dollár állt rendelkezésére az európai közvélemény és politikai döntéshozók véleményének befolyását célzó lobbitevékenységükre.
Ennek a rendszernek a működtetésében ráadásul számos egykori és máig aktív (szélső)jobboldali politikus is szerepet vállal: ott van például Spanyolországot 1996 és 2004 között a jobboldali Néppárt (Partido Popular) színeiben vezető, többek között a klímaváltozást kétségbe vonó kijelentéseiről ismertté vált miniszterelnök, José María Aznar egykori belügyminisztere, Jaime Mayor Oreja. Ő a vezetője a One of us Federation nevű abortuszellenes szervezetnek, amely 2009 és 2018 között 32 millió dollár körüli büdzséből gazdálkodott, hasonlóan a 2013-ban Madridban létrehozott, homofób, szexista és abortuszellenes petícióiról ismertté vált CitizenGóhoz.
Ezzel egyébként még viszonylag kispályásnak számítanak a francia illetőségű Fondation Jérôme Lejeune-höz képest. A világhírű francia orvos, Jérôme Lejeune nevét viselő alapítvány eredetileg a Down-szindróma kutatására jött létre, de a közbeszédben leginkább Franciaország elsőszámú abortusz-és eutanáziaellenes csoportjaként jelenik meg, és a Tip of the Iceberg kutatás szerint 2009 és 2018 között 120 millió dolláros büdzséből működött. Az alapítvány a François Hollande elnöksége idején, 2013-ban engedélyezett melegházasság ellen szerveződő társadalmi mozgalomban (a La Manif pour tous, „Tüntetés mindenkinek”, utalás a házasságkötés jogát az LMBTQ-közösségre is kiterjesztő, a köznyelvben mariage pour tous néven ismertté vált törvényre) is aktív szerepet vállalt.
A magyar szál
Gyakran esik szó arról baloldali körökben, hogy mennyire problémás, hogy a nemzetállami határokon átívelő társadalmi problémák ellen küzdő mozgalmak szeparáltan működnek, figyelmen kívül hagyva, hogy küzdelmük sikerre viteléhez elengedhetetlen az internacionalista összefogás.
No, ilyen problémájuk az LMBTQ- és abortuszellenes európai szerveződéseknek aligha van, ugyanis több olyan nemzetközi fórum is létezik, ahol ezek a szélsőséges csoportok tapasztalatot cserélhetnek, és közös stratégiát dolgozhatnak ki céljaik elérésére.
Ahogyan arra a Guardian riportja is rámutat, a 2010-es években az egyik legfontosabb ilyen ernyőszervezet az Agenda Europe volt. A saját bevallása szerint a világ „természetes rendjének visszaállításáért” küzdő szervezet tagjai között tudott olyan befolyásos személyeket, mint a vatikáni Szentszék egykori ENSZ-nagykövete, Terrence McKeegan, vagy éppen a pályáját teológusként kezdő, majd az osztrák Néppárt (ÖVP) színeiben bizarr nézeteiről ismertté váló, a melegházasságra a testvérek közötti frigy előszobájaként tekintő Gudrun Kugler.
Az Agenda Europe azonban nemcsak zártkörű konferenciákat szervezett a „dekandencia” állítólagos európai térnyeréséről, de Horvátországtól Szlovénián és Szlovákián át egészen Romániáig számos országban aktívan támogatta azokat a népszavazási kezdeményezéseket, melyek a melegházasság tilalmával az LMBTQ-közösség jogfosztottságát kívánták bebetonozni. Emellett
az Agenda Europe tagjai szövegezték az abortuszhoz való hozzáférést Spanyolországban a néppárti Mariano Rajoy kormányzása idején radikálisan korlátozni kívánó, ám végül elbukó, 2014-es törvénytervezetet, valamint a terheségmegszakítást néhány kivételtől eltekintve tulajdonképpen betiltó lengyel szabályozást is.
Mostanában azonban úgy tűnik, hogy a Politikai Hálózat az Értékekért (Political Network for Values –PNfV) képében új bajnokot üdvözölhetünk a genderellenes hálózat élén. A szervezetet vezetője a 2021-es chilei elnökválasztás első fordulóját még szorosan, de megnyerő, a második körben azonban a baloldali Gabriel Boric-csal szemben alulmaradó a neoliberalizmust állami terrorral vegyítő egykori diktátor, Augosto Pinochet lelkes tisztelőjének számító José Antonio Kast. A PNfV-nek saját meghatározása szerinti az élet fogantatástól kezdődő védelme, a hagyományos családmodell fenntartása, az eutanázia elleni fellépés valamint a vallási jogokért való kiállás a célja. Legfőbb eszköztáruk pedig a döntéshozók körüli lobbizás és a nők és szexuális kisebbségek jogait csorbítani kívánó törvények lelkes támogatása.
Május végén mi is megírtuk, hogy a PNfV egy kétnapos abortuszellenes konferenciát tartott Budapesten, melynek lebonyolítását a magyar kormány 38 millió forinttal támogatta. Az eseményen a már említett José Kast mellett az abortuszellenes mikrokozmosz olyan sztárjai mondtak beszédet, mint a már említett Jaime Major Oreya, Amy Sinclar, Iowa állam Szenátusának tagja és az úgynevezett szívdobbanás-törvény élharcosa, vagy éppen Angela Granda, a szélsőjobboldali brazil elnök, Jair Bolsonaro családügyi államtitkára. A konferencián hazai részről beszédet mondtak Hölvényi György, Gál Kinga (KDNP-es és Fideszes EP-képviselők), Nacsa Lőrinc KDNP-s országgyűlési képviselő, Rácz Zsófia korábbi fiatalokért felelős helyettes államtitkár, Balog Zoltán egykori emberminiszter és Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője.
A résztvevőknek már csak azért sem lehetett ismeretlen Magyarország, mivel Novák Katalin 2015 óta tagja volt a Politikai Hálózat az Értékekért vezetőségének, 2019-től pedig egészen köztársasági elnökké választásáig vezette a szervezetet.
Az idén május 10-én hivatalba lépő Novák már beiktatási beszédében is arról beszélt, hogy „a megfogant emberi élet és a család védelmében” szeretné megerősíteni a magyarokat. Ezen kijelentése kapcsán sokan azért bírálták Novák Katalint, hogy államfőként az abortuszhoz való jog korlátozásán dolgozna. Itt talán érdemes megjegyezni, hogy az egykori családokért felelős tárca nélküli miniszter még egész visszafogottan nyilatkozott ahhoz képest, amikor az egykoron Donald Trump egyik legfőbb tanácsadójának számító (ám később a republikánus ex-elnökkel szakító) Steve Bannon vezette Breitbarnak nyilatkozván 2019-ben kijelentette hogy „az abortusz pártolása a gyilkosság pártolása”. Az említett interjúra egyébként azután került sor, hogy Novák Katalin Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen részt vett az, elemzők által gyakran neofasisztaként leírt párt, az Olaszország fivérei (Fratelli d’Italia) által szervezett ifjúsági rendezvényen. Az Orbánnal közeli kapcsolatot ápoló Giorgia Meloni vezette párt egyébként a felmérések jelen állása szerint könnyen az élen végezhet a hivatalban lévő kormánykoalíció összeomlása nyomán szeptember 25-re kiírt előrehozott választás alkalmával.
Szélsőjobboldali politikusok és véleményformálók gyakran és szívesen beszélnek arról, hogy különböző rejtélyes lobbicsoportok jól szervezett, erőforrásokban bővelkedő összeesküvést forralnak évtizedek óta annak érdekében, hogy a normális emberekre erőltessék a „globalizmus”, „a fajok keveredése” és a „szivárványpropaganda” jellemezte ideológiájukat. A fentiekből azonban látszik, hogy ezek a szélsőséges szervezetek dollár százmilliókat költenek a nők önrendelkezéshez való jogának csorbítására és a szexuális kisebbségek elnyomására.
