Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A brit bulvár már elkezdte hibáztatni a bérükért sztrájkoló vasutasokat

Az elmúlt száz év legnagyobb vasúti sztrájkja kezdődött el tegnap az Egyesült Királyságban. A 24 órás leállásokra kedden, csütörtökön és szombaton kerül sor. Amint arról korábban beszámoltunk, a vasúti közlekedésben dolgozók a járványt követő megszorítások ellen tüntetnek ily módon, mivel az ország kormánya mintegy 2 milliárd fontot vonna meg idén és jövőre a vasutasoktól, ami egyben azt is jelentené, hogy az évek óta változatlan bérük 2024-ig biztosan nem emelkedne.

Mára helyi forrásaink is megerősítették, hogy a tegnapi sztrájk kifejezetten jól sikerült, sőt a sztrájkőrség tagjai erős munkás szolidaritásról számoltak be: a tanárok, az oktatók, a Unite kórházi és tanácsi dolgozói, más közlekedési dolgozók, az ügyvédek, a művészek és a diákok is támogatásukról biztosították a sztrájkoló közlekedési dolgozókat.

„Éljenzéseket és adományokat kaptunk a buszsofőröktől, taxisoktól, szemétszállító munkásoktól és sok más járókelőtől.” – számolt be a forrásunk a közhangulatról.

Értesüléseinket a közvéleménykutatások is megerősítik, a legtöbb felmérés szerint inkább támogató a közvélemény a sztrájkkal, habár a kérdés határozott politikai törésvonalat hoz létre: a Labour szavazók és a fiatalok inkább támogatók, míg a konzervatív pártállásúak és az idősebbek (55+) inkább elutasítók a sztrájkkal.

Mindennek ellenére a brit médiát megrázták az események. Korábban, a londoni metróvezetők sztrájkra is komoly hullámokat vert. A sokk ezúttal sem maradt el, a tegnapi sztrájkra adott reakciókat jól példázza a brit The Sun bulvárlap mai címlapjának címe: „OSZTÁLYHARC”

„Legközelebb az iskolás gyerekek fognak szenvedni – Sztrájkolnak a vasutas szakszervezetek az Egyesült Királyságban, Scargill csatlakozott a sztrájkőrséghez és  a tanárok is sztrjákkal fenyegetnek. Ez már az… OSZTÁLYHARC

De nemcsak a Sun keretezte sajátos módon a vasúti közlekedésben dolgozók sztrájkját, a különböző közösségi-média felületeket elárasztották részletek arról, ahogy a brit médiamunkások igyekeznek felkérdezni a Vasúti, Tengerészeti és Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének vezetőjét, Mick Lynchet.

Ezek közül kiemelkedik Sophy Ridge korábbi interjúja, aki a vasúti dolgozók béremelésének feltételezett infláció-felhajtó hatása kapcsán fejezte ki aggodalmát a sztrájkot szervező szakszervezeti vezetőnek.

Válaszában Lynch kiemelte, hogy nem a vasúti dolgozók bérétől kéne félteni az inflációt akkor, amikor a Network Rail brit vasúti vállalt vezetője 600 000 fontot (276 millió forintot) keres évente, a vasút pedig pedig 500 millió font nyereséget termel (230 milliárd forint).

„Ezek az emberek pénzt vesznek ki a vasútból, pénzt vesznek ki a gazdaságból. Ha a dolgozók bére nem emelkedik, az azt jelenti, hogy pénzt jutattunk a szegényektől a gazdagoknak. Több milliárdos él ebben az országban, mint valaha, a gazdagok még soha nem voltak gazdagabbak.”

„És azért tudnak folyamatosan gazdagodni, mert szándékosan lenyomják a dolgozók bérét, az infláció mostanra beindult és gyakorlatilag senki nem kapott fizetésemelést az elmúlt két-három évben. Szóval badarság az a féltetételezés, hogy a béremelés árspirált eredményezne.”

De Lynch-t a sztrájk napján sem kímélték érdekes kérdésekkel, különösen izgalmas volt Kay Burly, a Sky News munkatársának tudósítása a sztrájkőrségről. Az újságíró Mike Lynch-t a sztrájkőrségek működéséről kérdezte, utalva arra, hogy az őrségek esetleg nem csak békés eszközökkel terítenék el a sztrájktörőket szándékaiktól (azaz attól, hogy felvegyék a munkát a sztrájk ellenére). Mick Lynch válaszában megdöbbenésének adott hangot az elhangzott kérdés kapcsán, és biztosította az újságírót, hogy a sztrájkőrség a szokásos módon jár el, csupán megkérik a dolgozni igyekvőket, hogy ne vegyék fel a munkát.

Lynch, aki magát a Telegraphnak nyilatkozva „régivágású munkáspártiként” jellemezte valóban a régi Labour hagyományai szerint érvel a munkások érdekérvényesítése mellett. Így könnyen összetűzésbe keveredik konzervatív parlamenti képviselőkkel: emlékezetes az a videó is, amikor Jonathan Gullis tory képviselő arra kéri a szakszervezeti vezetőt, hogy „kérjen bocsánatot a doktoroktól és ápolóktól, akik nem jutnak el a kórházba, a betegektől akiket nem tudnak megműteni, a gyerekektől, akik ma lemaradnak az oktatásról (…)”.

„Nos, szerintem Jonathan kéne bocsánatot kérnie, amiért hülyeségeket beszél” – válaszolta Lynch.

De nem csak a torykkal gyűlik meg a baja Mike Lynch-nek és a sztrájkolóknak. Miközben a „régivágású munkáspárti” szakszervezeti vezető a munkások érdekei mellett áll ki a brit nyilvánosságban, a mostani munkáspárt arra próbálja meg rávenni a tagjait, hogy ne vegyenek részt a sztrájkban – a Guardian információ szerint azok a munkáspárti képviselők, akik a párt akaratának szembemenve részt vettek a sztrájkőrségekben, fegyelmi büntetésre számíthatnak. De a parlamentben is azt vetette ma Boris Johson brit miniszterelnök Keir Starmer, a Labour vezetőjének szemére, hogy nem volt meg a kellő leleményessége ahhoz, hogy meggátolja a munkáspárti képviselőket a sztrájk támogatásában és a sztrájkőrséghez való csatlakozásban.

 

Címlapkép: Wikimedia commons