Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Lakhatási mozgalmak a neoliberális városi átalakulás ellen Közép-Kelet-Európában

Hogyan állnak ellen a lakhatási és városi mozgalmak annak a kényszerű posztszocialista átalakulásnak, mely a közép-kelet-európai városokat a neoliberális nyugati városok kiterjesztéseivé, kópiáivá és szatellitjeivé teszi? A Kelet-Európai Baloldali Médiaegyüttműködés (ELMO) többnyelvű, szerkesztett tematikus cikksorozata erre a kérdésre keresi a választ.

Az ELMO arra szerveződött, hogy a régió egyenlőségpárti, rendszerkritikus, nemzetközi szolidaritás iránt elkötelezett platformjai segítsék a rendszerszintű változás szempontjából nélkülözhetetlen információk régióbeli áramlását és a régiós perspektívát alkalmazó elemzések születését. Az együttműködés keretein belül született cikkek itt olvashatóak angol nyelven.
Ezt a szöveget az együttműködés keretein belül Horváth Eszter fordította.

2020 óta egy halálos járvány árnyékában élünk, amely kézzelfoghatóvá tette a már korábban kibontakozott lakhatási válságot is: világszerte sokunknak nem volt hol „otthon”, nem volt hol „biztonságban” maradnia. Miközben a jelenlegi lakhatási válság az otthon válságává alakult át, az igazságtalanság hátterében – ha Közép-Kelet-Európát nézzük – még mindig a neoliberális nyugatiasodás régre nyúló folyamatai állnak. A válságot tovább súlyosbítja Oroszország ukrajnai inváziója: a belső vagy országhatárokon átlépő menekülteknek túlzsúfolt városokkal, a szociális lakások és más létfontosságú szociális szolgáltatások hiányával, valamint a megfizethetetlenül drága lakáspiaccal kell szembesülniük és magukra hagyva megküzdeniük.

A posztszocialista városokat és társadalmakat a neoliberális véleményformálók hiányosnak, kaotikusnak, civilizálatlannak tartják. Városainkat a helyhatósági és központi rendszerek több mint harminc éven keresztül szuszakolták erőszakkal az úgynevezett civilizált nyugati neoliberális város öntőformájába. Ez a szellemváros a közép- és felsőosztálybeli életmódot szolgálja ki, ellenáll a Másiknak, hatékonyan számol fel minden társadalmi és közösségi erőforrást, miközben aláveti magát a transznacionális ingatlanfejlesztők akaratának.

A helyi és regionális társadalmi mozgalmak ilyen körülmények között harcolnak a kényszerkilakoltatások ellen és a lakhatási jogokért, miközben teret teremtenek a radikális baloldali értékek számára, melyeket az újraelosztás, a térfoglalás és a radikális társadalmi igazságosság víziói vezérelnek.

És mindezt úgy, hogy eközben más szereplők – legyenek azok civil szervezetek, társadalmi mozgalmak, politikai pártok, stb. – keményen dolgoznak a fehér, nyugatiasodott, neoliberális város megvalósításán.

A négyrészes cikksorozatban nemcsak arra keressük a választ, hogyan szerveződnek a lakhatási igazságosságért a baloldali szereplők Közép-Kelet-Európában, hanem arra is, hogyan szállnak szembe a politikai és aktivista miliőben egyaránt jelen lévő „Nyugathoz való felzárkózás” gyarmati éthoszával.

A kontextus bemutatásához az alábbi folyamatokat ítéltük meghatározónak az elmúlt harminc évben a közép- és kelet-európai városi terekben:

  • az állami lakások tömeges privatizációja az antikommunizmus nevében;
  • a felső középosztály (ismételt) létrehozása az államosított épületek tömeges, a világháború előtti tulajdonosoknak történő visszaszolgáltatása révén, amit a jelenlegi tulajdonosok kilakoltatása kísér az „igazságszolgáltatás” nevében;
  • a közösségi és szociális lakásállomány leépítése;
  • a munkásosztály módszeres kisemmizése és kitelepítése, ami szimbolikus delegitimációval párosul: a munkásosztálynak már nincs helye a városokban;
  • a tulajdonviszonyok osztályalapú és rasszizált története: a hozzáférés, az újraelosztás és a kisajátítás kérdései;
  • tömeges kilakoltatások, a szegény és rasszizált közösségek szegregációja és tömeges kitelepítése a középosztálybeli városrészekből és a városközpontokból, majd e területek megszépítése és dzsentrifikációja;
  • a kulturális és gazdasági fővárosok dzsentrifikációja és turistacélponttá alakítása a nagy külföldi magánbefektetők bevonzása érdekében;
  • a transznacionális, magán-ingatlanbefektetők előnyben részesítése az alulszabályozással vagy egyenesen a szabályozás hiányával;
  • az ingatlan- és bérleti díjak piacának deregulációja, amely a túlzsúfoltság fokozódásához vezet;
  • a közüzemi szolgáltatások privatizációja, amely a lakosságot a felhalmozódó háztartási adósságok felé sodorja;
  • az önkormányzati lakásállomány szándékolt leromlása a privatizáció igazolása érdekében;
  • az állam kivonulása a lakhatást érintő területekről és a piac kizárólagos szabályozójává válása.

Sorozatunk cikkei azt mutatják be, azt szemléltetik és elemzik – a tágabb regionális perspektívát is szem előtt tartva – hogy ezek a folyamatok milyen átfedésekkel és hogyan érvényesülnek több közép-kelet-európai város sajátos kontextusában.

Veda Popovici román radikális lakásjogi aktivista és kutató Nyugativá válás: a neoliberalizmust, az erőszakot és a kisajátítást legitimáló történet a közép- és kelet-európai városokban c. cikkében a posztszocialista városi átalakulásokban a nyugatiasodást célzó paradigma működését igyekszik feltárni, feltérképezve a nyugati felsőbbrendűség történetét, amelyen keresztül az erőszakos és nagy hatású változások igazolást nyernek.

Sebály Bernadett magyar közösségszervező és a társadalmi mozgalmak politikai hatását kutató doktorjelölt „Lakni kell!” A magyar lakhatási mozgalom elmúlt 30 éve – alulnézetből c. cikkében rövid áttekintést ad a magyar lakhatási mozgalom és lakáspolitika elmúlt harminc évéről.

George Iulian Zamfir román szociológus és radikális lakásügyi aktivista azt elemzi, hogy a kolozsvári hatóságok által támogatott okos város nyugatias eszméje – mely ragaszkodik a megggyőződéshez, hogy európainak lenni áldozatokat követel – hogyan kapcsolódik a romák kényszerkilakoltatásához és lakhatástól való megfosztásához.

Aljona Ljaseva ukrán szociológus és várospolitikai gazdaságtan-kutató Menedék nélkül: lakáspolitika háborús időkben c. cikkében a lakhatási válság súlyosbodását vizsgálja, amellyel Lvivben a belső menekülteknek szembe kell nézniük.[1]

A sorozat kurátorai: Ugron Nóra (LeftEast, az ELMO koordinátora), Sonja Dragović (LeftEast), Veda Popovici (The Political Art Gazette), Vitalie Sprînceană (Platzforma).

A cikkek egyidejűleg, több nyelven jelennek meg az ELMO-tagok platformjain teljes egészében angolul a LeftEasten; románul a Platzforma, Gazeta de Artă Politică és Baricada România oldalain; magyarul a Mércén; szerbül a Mašina, horvátul a Radnička prava oldalán; bolgárul a dVersia és Baricada Bulgaria oldalain, cseh nyelven pedig az A2larmon. A sorozatot részben közli a Spilne ukrán, a Krytyka Polityczna lengyel, a Kapitál pedig szlovák nyelven.

A sorozatot június 30-án 18 órakor egy panelbeszélgetés zárja, Aljona Ljaseva (Ukrajna), Ana Vilenica (Szerbia), Vincze Enikő (Románia), Táňa Zabloudilová (Czech-Republic) and Vitalie Sprînceană (Moldova) részvételével. A beszélgetést Ugron Nóra moderálja.

[1] – Ez a cikk eredetileg a Spilne/Commons oldalán jelent meg. Bár nem külön a sorozat számára írt szöveg, a szerkesztők úgy döntöttek, hogy a sorozat részévé emelik. A szerkesztők rendkívül fontosnak tartják, hogy az Ukrajnát ért orosz invázióval összefüggésben is beszéljünk a lakhatásról, valamint hogy szolidaritásunkat fejezzük ki, támogatást nyújtsunk ukrán tagoldalunknak. Ha szeretnél adományozni a Spilne/Commonsnak ezzel segítve munkájukat, itt teheted meg.

Kiemelt kép: Illusztráció: Ugron Nóra