Korábban már mi is megírtuk, hogy a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, Novák Előd bejelentette, idén is sikerült lefoglalniuk a Budapest Pride előtt a korábban rendszeresen használt helyszínt, az Andrássy utat, vagyis ott biztosan nem lehet majd megtartani a rendezvényt. A felvonulás szervezői már korábban közölték, hogy idén július 23-án tartják meg Pride-ot, a helyszín lefoglalására, a gyülekezési törvény szerint április 23-án 0 órától volt lehetőség.
Azonban nem ők, hanem a Mi Hazánk volt az első, akik így „megszerezték” arra a napra az Andrássy utat, de számos más szimbolikus közterületet is a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Alfa Szövetség és más – ahogyan Novák Előd fogalmazott – „normalitáspártiak” összehangolt akciójaként. Novák hozzátette azt is, a felvonulás szervezői hálát adhatnak a Fidesz kétharmados győzelméért, mert így a felvonulásukat hatóságilag nem tiltják be.
A Mi Hazánk tavaly is hasonlóan próbálta meg ellehetetleníteni a szexuális kisebbségek jogaiért demonstráló felvonulást, ami tavaly a kormány folyamatos LMBTQ emberek elleni lépéseiről, a melegellenesé tett pedofil-törvényről és a kormányközeli média támadásairól szólt. A tavalyi Pride végül a Madách Imre térről vonult a Tabánba, az eseményről szóló közvetítésünk itt visszaolvasható.
A magyarországi LMBTQ-közösség egyik legfontosabb eseményének számító felvonulást szervező Budapest Pride a Mi Hazánk szabotázs-akciójára válaszul kijelentette, hogy nemcsak megtartják a felvonulást, de azt is ígérték, hogy az idei esemény nagyobb lesz, mint az előző volt, több programmal jelentkeznek, mint eddig bármikor és a felvonulás még „a Karmelitából, a Holdról, és még a Szíriuszról” is látszani fog.
Ha a Szíriuszról talán nem is, de a budai rakpartról mindenképpen látszani fog a sorban 27. Budapest Pride Felvonulás, aminek idei útvonala a Duna pesti oldala mentén fog húzódni.
Ahogy a szervezők a közleményükben írják, a menet a XIII. kerületi Dráva utca sarkánál kezdődik majd, Carl Lutz és az id. Antall József rakparton fog végigmenni, ezt követően elhalad a Parlament mellett, majd a Zoltán utcára fordul, és a Szabadság téren ér véget, ahol a résztvevőket beszédek, zenés események és civil szervezetek standjai várják majd. A szervezők Facebook-oldalán az idei felvonulás térképét is közzétették.
A felvonulás ide útvonala számos fontos szimbolikájú helyszínt is magába foglal. Az 1997-ben tartott első hazai Pride a magyarországi LMBTQ-közösség akkoriban egyik legfontosabb közösségi terének számító, mára már megszűnt Belgrád-rakparti Capella Bar-ból indult és vonult végig a Dunakorzón.
Emellett a Budapest Pride szervezői kiemelték, hogy akár maga Orbán Viktor miniszterelnök is láthatja majd a felvonulókat az id. Antall József rakpartra néző, a Miniszterelnökségnek otthon adó Karmelita kolostorból.
Ezzel kapcsolatban abbeli reményüket is kifejezték, hogy ha a kormányfő korábban már arról beszélt, hogy ő „a kommunizmus alatt is harcolt a homoszexuális fickók jogaiért” és az utcakép természetes részének tartja a szivárványos zászlót, akkor ellentétben a tavalyi évvel, idén már kifüggeszti a Miniszterelnökség épületére az LMBTQ-mozgalom egyik legismertebb szimbólumának számító lobogót.
Míg a tavalyi Pride-nak a kritikusai által csak homofób törvénynek nevezett jogszabály elfogadás adott aktualitást, addig az idei felvonulásra néhány hónappal azután fog sor kerülni, hogy az április 3-i országgyűlési választásokkal párhuzamosan a kormányzati kommunikáció szerint a gyermekvédelemről, ellenzői szerint pedig puszta homofób gyűlöletkeltésről szóló népszavazás zajlott Magyarországon.
Mint ismeretes, a referendum annak ellenére is érvénytelen lett, hogy a rendszerváltás óta lezajlott 9 közül a harmadik legnagyobb, 69,59 százalékos részvételt hozó országgyűlési választásokkal párhuzamosan tartották, ami leginkább az érvénytelen szavazatok magas számának tudható be: szavazólapot felvevő állampolgárok 20-21 százaléka (a négy kérdéstől függően) érvénytelen voksot adott le, így végül csak 47 százalék volt az érvényes szavazatok aránya, ami alatta maradt a népszavazások esetén használatos 50 százalékos érvényességi küszöbnek.
Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy valamivel több mint 1 millió 700 ezerre tehető azoknak az állampolgároknak a száma, akik nem az otthonmaradásukkal, hanem az érvénytelen szavazatuk leadásával léptek fel a kormányzati gyűlöletkeltés ellen.
Ebben az eredményben komoly szerepe van azoknak a civil szervezeteknek és ellenzéki pártoknak akik arra buzdították a választókat, hogy ne legitimálják érvényes voksukkal a kormány jogi szempontból nézve közel értelmezhetetlen, leginkább csak kampányfogásként felfogható népszavazást.
Az érvénytelen voksért kampányoló civilekre a referendum után nem sokkal a Nemzeti Választási Bizottság (NVI) komoly bírságot szabott ki, mivel megítélésük szerint az érvénytelenségre való buzdítás „nemcsak szétfeszíti, hanem át is töri a közvetlen hatalomgyakorlás alkotmányos célját és a mögötte meghúzódó jogalkotói akaratot. Az NVI bírságát a Kúria nemsokkal később felülbírálta a legtöbb szervezet esetében – erről bőven ebben, a civilek népszavazási kampányáról pedig ebben a cikkünkben számoltunk be.
