Kevesebb mint egy hónappal a választások előtt, az egyesült ellenzék végre nyilvánosságra hozta a teljes programtervezetét, melyben hónapokig tartó huzavona után végül a nőjogokkal kapcsolatos politikai ígéretek is kaptak egy alfejezetet. A programban szó esik többek között a nők elleni erőszak felszámolásáról, a munkahelyi diszkrimináció tilalmáról, a szülészeti ellátások javításáról, illetve a családtámogatási rendszer reformjáról. Hiányzik azonban belőle az Isztambuli egyezmény ratifikálása, a női kvóta, vagy a pornóval szembeni komolyabb fellépés. A Mérce a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség két munkatársával, Juhász Borbálával és Sáfrány Rékával elemezte ki, hogy milyen megoldásokat kínál az Egységben Magyarországért ellenzéki tömörülés a társadalom több mint felét alkotó nők legfontosabb problémáinak orvoslására.

A nőjogi szervezet tagjaival készített interjúból többek között kiderült:

• A politikai pártok egységének megtartása hátráltatja a komolyabb elköteleződést olyan fontos kérdésekben, mint például az Isztambuli Egyezmény ratifikálása.
• A Fidesz a választások közeledtével egyre inkább kiszélesíti a család fogalmát.
• Az ellenzék sokat ígér ugyan, de ahelyett, hogy megvizsgálták volna a programpontok költségvetés szerinti megvalósíthatóságát, úgy tűnik, inkább „kigereblyézték” azokat a javaslatokat, amik túl sok pénzzel járnak.
• Egyik párt sem méri igazán, hogy mit akarnak a nők.

Mérce: Az ellenzéki programot megelőzte egyfajta együttműködés a civilekkel. A program kiemeli, hogy tervezésben és a megoldásban is fontos az állam és a civil szféra közötti együttműködés. Kaptak arra civilek bármilyen garanciát, hogy be lesznek vonva a tervezésbe?

Juhász Borbála: Én arról nem tudok, hogy megkeresték volna a Női Érdeket.

Sáfrány Réka: Ilyen egyértelműen nem. És nem ajánlottak jövőbeni együttműködést sem. Eljöttek viszont arra az eseményre, amelyet a CEU Demokrácia Intézete és a Bibó István Szabadegyetem szervezett, és láthatóan azok, akik ott voltak, nyitottak voltak a párbeszédre, szívesen beszéltek a programjukról, szívesen vették az előzetes megjegyzéseinket, észrevételeinket, és azokra sokszor reagáltak is.

Juhász Borbála: Annak ellenére, hogy mindig elkönyvelnek minket baloldali-liberális Soros-szervezetnek, alapszabályunk nem engedi, hogy egy párt, vagy egy ellenzéki program mellett kiálljunk. Korábbi munkatársunk, Keveházi Katalin, a Jólét Alapítvány kigondolója és vezetője, az Elegy nevű civil program kidolgozásában vett részt. A dokumentum elméleti alapvetéseket tartalmaz,  melyek egy nőjogi program fontos elemei lehetnek. Azt viszont nem tudom, hogy ez mennyire lett felhasználva. Hogy az ellenzéki programot hogyan rakták össze, arról sem tudok.

A GYED kérdése például két külön rovatban is megjelenik, csak más-más formában. Azt gondolom, hogy ezeket a különálló programrészeket valakivel megíratták, mondjuk például a Momentumnak volt hasznos gondolata a témában, az MSZP-nek meg mondjuk a program egy másik részletéről, és végül ezeket összegyúrták.

Mérce: Az ellenzéki program igen későn lett nyilvános, ráadásul a nőjogi részben inkább normatív célokat fogalmaz meg. A ti ajánlásotokban viszont már konkrétan le van írva, hogy intézményi szinten hogy kéne megvalósítani egyes szakpolitikai célokat, például a nők elleni erőszak felszámolása terén. Ez alapján ti milyen garanciákat láttok az ellenzék politikai ígéreteinek megvalósulására?

Sáfrány Réka: Van egy olyan benyomásom a programról, hogy ez egyfajta alap. Tartalmaz ugyan konkrétumokat, de azok nem a legvitatottabb kérdésköröket érintik. Az az érzésem, hogy ha ennyi konkrétum, megfogható ígéret már van, az jó kiindulási pont. Nem mutat viszont egy átfogó, nagy képet, széttöredezett. Ha összehasonlítjuk ezt a 2018-as pártprogramokkal, akkor láthatjuk, hogy egy csomó minden visszaköszön. Visszajönnek olyan témák, amelyek akkor, négy éve voltak éppen aktuálisak.

2018-ban két párt is kimondta, hogy ratifikálni kell az Isztambuli Egyezményt. Ennek mostanra csak nyomai maradtak hátra, valamiért az Egyezmény ratifikálásáról, mint programpontról nem sikerült megállapodnia a pártoknak. Ezt mi felettébb sajnáljuk, mert ez a legátfogóbb javaslat.

Ha valamiért pedig törvénybe iktatják, akkor ez nyilván egy mindenkire nézve kötelező dolog is lehetne.

Juhász Borbála: A 2018-as és a 2022-es program között az a különbség, hogy itt most nagyon különböző értékrendű pártok koalíciót alkotnak Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalmával. Én ezt a szövegben is érzem. Nem tudjuk, miért nem került a programba nyílt utalás az Isztambuli Egyezményre, azt viszont tudjuk, hogy a Jobbik konkrétan ellenzi az egyezmény ratifikálását. Nem csupán az úgynevezett „genderideológia” miatt, hanem mert benne van a „migránskérdés”, tehát kimondja az egyezmény, hogy menekült státuszért folyamodhat az is, akit otthon családon belüli erőszak ér.

Amikor a baloldali-liberális pártok 2018-ban még külön indultak, sokat emlegették az Isztambuli Egyezményt, igaz, egyes elemei bekerültek ebbe a szövegbe is. Ha például megnézzük, hogy a program mit tartalmaz arról, hogy a nők elleni erőszakot hogyan kell kezelni, az az Egyezmény összefoglalása, csak éppen nevének említése nélkül. Van egy olyan mondat is a programban, amely szerint „szem előtt tartják a vonatkozó nemzetközi egyezményeket és normákat”. Hát, én nagyjából tudom, milyen egyezményekre gondolhatnak, csomó mindenre lehet ez utalás, de ebből látszik, hogy a program kompromisszumos megoldás.

Olyan minimum ez, amibe azért bele is tettek fontos dolgokat, ugyanakkor azt is fontolóra vették, hogy ne legyen akkora elköteleződés, amit egyes ellenzéki pártok blokkolnának.

Én nem vagyok közgazdász – ha az lennék, akkor is baloldali lennék –, de érzek egyfajta anyagi óvatosságot is a programban, mintha kigereblyézték volna azokat a javaslatokat belőle, amelyek túl sok pénzzel járnak, hogy ne lehessen rögtön túlköltekezéssel vádolni őket, ha kiderül, hogy üres kassza. Márki-Zay Péter mindenhol elmondja, hogy nem lehet túl sokat ígérni, egy bizonyos anyagi keretben benne kell maradni.

Mérce: Más programpontoknál is érzékelhető ez a pénzgereblyézés?

Sáfrány Réka: A nemek közötti egyenlőség szempontjából igenis érdekes lenne az egész program költségvetési megvalósíthatóságát megvizsgálni. Én nem emlékszem arra, hogy a program kitérne rá, hogy például nemekre érzékeny költségvetés-tervezést szeretnének-e bevezetni. Ez nekünk és az Elegy számára is nagyon fontos szempont lenne.

Vannak persze gazdasági ígéretei a programnak, például az egyenlőbb bérezés fele mozdul el azzal, hogy több nő vezetői pozícióba kerülését hangsúlyozza, viszont ennek egy egész programon átívelő iránynak kellene lennie. Lehetnének más célok, amelyek még előtérbe kerülhetnének, ilyenek a zöldpolitikai elvek is.

Mérce: Mit gondoltok, az erősen genderellenes kormánypropagandának sikerült a közvéleményt úgy formálni, hogy még az ellenzéki pártok sem akarják felvállalni az Isztambuli Egyezményt, így, megnevezve?

Sáfrány Réka: Bennem valami ilyesmi merült fel. Az Isztambuli Egyezmény lényegében átértelmeződött egy politikai megközelítés mentén. Ennek nagyon nem örülünk.

Az egyezményben leírt genderfogalom a mai napig érvényes, mert kimondja, hogy a nők jelenleg nem alapvetően, hanem társadalmi helyzetüknél fogva alárendeltek a férfiaknak. Ezt hivatott a társadalmi nem fogalma visszatükrözni.

Ennek el nem ismerése mára általános politikai trend lett a régiónkban.

Egyelőre azonban nincs másik, ennyire átfogó egyezmény. Ha tehát erről lemondanának az ellenzéki pártok, azt mi nagyon sajnálnánk. Most azonban nem látjuk azt, hogy mindezt ebben a programban meg akarták volna konkrétan jeleníteni.

Juhász Borbála: Azt tudjuk, hogy Gurmai Zita MSZP-s politikus az Isztambuli Egyezmény jelentéstevője az Európa Tanácsban, kapcsolatban van a magyar nőjogi szervezetekkel, kampányol is a dokumentummal, ez azonban mégis kevéssé látszik az ellenzéki programban. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy épp ő ne erőltetné az Isztambuli Egyezmény ratifikálását. Ez most egy különleges, kompromisszumos helyzet, ilyen még tényleg nem volt, hogy összefogjon hat párt. Először tényleg meg kell nyerni a választást, hogy bármit is lehessen aztán majd csinálni.

Sáfrány Réka: Egyébként az Európai Bizottság nemrégiben megjelentetett egy irányelv-tervezetet, amely a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak leküzdésére szolgál. Ha sikerül elfogadni, akkor lesz egy olyan irányelv, ami általánosságban minden EU-s országra vonatkozik majd, de nem zárja ki, sőt, biztatja a tagállamokat, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt.

Mérce: Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása elvárható követelmény lett volna a pártok részéről?

Sáfrány Réka: Szerintem elvárható lenne, de a politikai óvatosság jelez valamit. Egy szélesebb réteget próbálhattak megszólítani, és sajnos annyira átpolitizált lett ez a kérdéskör, és az Isztambuli Egyezményt felhasználva annyiszor támadták az ellenzéket, hogy valószínűleg óvakodtak attól, hogy ez megosztó témaként jöjjön elő. Van, aki szitokszóként használja anélkül, hogy ismerné szakmai tartalmát. Szerintem ezt akarták elkerülni, hogy ilyen reflexeket váltson ki.

Juhász Borbála: Nem biztos, hogy az emberek tudják, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikálása mit is jelent. Tulajdonképpen konkrét intézkedéseket takar, amelyek adott esetben akár az ellenzéki pártok gondolataival is szembemennek. Például a liberális és feminista nézőpont között feszülő ellentétek akár a családon belüli erőszak mediációjának kérdésében is előbukkanhatnak. A feminista szervezetek azt mondják, hogy ahol családon belüli erőszak történik, ott nem szabad mediálni, mert azt kihasználhatja a bántalmazó, míg a liberális álláspont támogatja a mediáció intézményét. Az Isztambuli Egyezmény az előbbi mellett foglal állást. A dokumentum maradéktalan megvalósítása igen költséges is. Erre pénzt kell áldozni, át kell képezni mindenkit, aki kapcsolatba kerül  gyerekekkel, bántalmazott nőkkel. Remélem, hogy azért majd ratifikálják, amikor már ott lesznek a parlamentben, akkor ezt be lehet terjeszteni.

Mérce: Az Isztambuli Egyezményen kívül mik hiányoznak még az ellenzéki programból?

Juhász Borbála: Én azért még szívesen láttam volna kötelező női kvótát a politikában. Erről nagyon finoman van valami nyökögés a programban.

Sáfrány Réka: „Enyhítjük a nők vezetői pozícióba jutását akadályozó tényezőket”.

Juhász Borbála: „Tanácsadással, tréningekkel, célzott vezetőképzéssel támogatjuk a nők vezető pozícióba jutását.” Egyértelműen hiányzik egy mondat a kvótáról. Az EU-ban vállalatok esetén már lassan kötelező lesz, de tudjuk, hogy liberális oldalon is sokan ellenzik a kvótát.

Sáfrány Réka: A DK ‘18-ban még 30%-os női kvótát javasolt, és az egyik programpontja az volt, hogy nőket a politikába és a vállalatok vezetésébe –elfogadhatatlan, hogy a társadalom többségét alkotó nők csak korlátozottan kapnak szerepet a politika és a gazdaság élvonalában.

Én nem láttam azt sem, hogy az oktatás kapcsán a pornóval kapcsolatos problémák előkerültek volna. Mi nagyon örültünk volna, ha belekerül, hiszen ez összefügg a nők és férfiak egyenlőségével, hogy a szexuális kizsákmányolás különböző ábrázolásait visszaszorítsák, ugyanis ezek már kisgyerekkortól kezdve hatással vannak a fiatalokra.

Juhász Borbála: Én azt tartom még érdekesnek, hogy egyes politikusok kampányígéretei elég markánsan megjelennek a programban. Ungár Péter például régóta foglalkozik az otthonápolással, amely helyet kapott a közös dokumentumban. Amit még gyakran emlegetnek, az a láthatatlan munka. Ez is mint szlogen megjelenik, tehát úgy érzem, hogy azért belekerültek a programba – legalább említés szintjén – ezek a divatos, és egyébként radikális feminista megfogalmazások, amivel most a NEM! is kampányol.

Szerintem ilyen még nem volt – nagyon klassznak tartom –, hogy a prostitúció problémáját megemlítse egy program, eddig mindenki úgy tett, mintha ez nem lenne. Én persze annak örülnék a legjobban, ha a program az északi modellt (a prostitúció használóinak büntetése) vezetné be, de ilyen radikális lépésre sajnos nem szánták el magukat. Az viszont bekerült, hogy a 18 év alatti prostituált gyerekeket használó férfiakat megbüntetnék – persze most is büntethetőek, csak nagyon ritkán kerül sor erre. Az is érdekes, hogy a 2019-es szülészeti irányelv is bekerült, amit Márki-Zayné Vincze Felícia szülésznő írt annak idején, bár azt hiszem, a szülészeti erőszak szó nem szerepel a programban. Ezt a témát nem mellesleg az EMMA Egyesület és a Másállapotot a szülészetben mozgalom tematizálta a közbeszédben.

Mérce: Ezek alapján mondhatjuk, hogy a pártok nem rendszerszinten, átfogóan kezelik a problémát, hanem inkább mindig az aktuális diskurzusban szereplő témákra reflektálnak mint pl. a reproduktív munka, vagy a szülészeti erőszak?

Sáfrány Réka: Szerintem tisztában vannak a nők és férfiak egyenlőségének kérdésével, a nők élethelyzeteinek a speciális mivoltával, és ennek a megoldása mellett valamilyen szinten elköteleződtek, de mégis nagyon hiányosnak éreztem ilyen szempontból, mert sokkal több helyen is megjelenhetett volna a téma. Ahol esetleg nem semlegesen fogalmaztak a foglalkoztatást illetően, még ott is bőven lett volna hely arra, hogy a nőket megemlítsék. Ami látható, hogy a roma nők és a romák általános programja között van átjárás.

A nők helyzete kapcsán nekem kifejezetten jó volt látni, hogy ennyi fajta női egészséggel és női reprodukcióval kapcsolatos dologra kitértek, és nemcsak a várandósság kapcsán, hanem a betegségekre (pl. HPV megelőzése) is. Olyan dolgok ezek, amelyeket még nem sok programban láttunk eddig felmerülni. A női speciális egészségügyi szükségleteket nagyon fontos figyelembe venni, azt nem tudom, hogy a férfiakra vonatkozóan van-e bármi a programban (pl. az egészségügyi szűrési programok is fontosak).

Mérce: A Mérce szerkesztőségében mi se éreztük kellően határozottnak a programot. Mi befolyásolhatta, hogy ilyen neutrális maradt bizonyos kérdésekben?

Sáfrány Réka: Azt nem tudnám eldönteni, hogy mi az, ami a döntő volt ebben, de a nőkkel kapcsolatos kérdéskörről minden pártnak van valamilyen szinten véleménye, és sokszor ezek nagyon eltérőek.

Amíg 2018-ban pl. a terhességmegszakításokra kitértek némelyik párt programjában, itt most erről szó sincsen, ez egy olyan téma, amiről nem tudtak volna valószínűleg megegyezni. A nőjogi témával kapcsolatban tehát mindegyik pártnak van elképzelése, és ez lehet sokkal konzervatívabb, vagy lehet liberálisabb, vagy ezek egy elegye.

Valószínűleg elég sokat kellett egyeztetniük, és megnézni azt is, hogy a társadalom hogyan reagálna rá. A program aránylag elfogadhatónak tűnik, de nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak az emberek róla.

Juhász Borbála: attól tartok, hogy az ellenzék nem méri valójában, hogy mit akarnak a nők és kire szavaznak. Ha méréseket csinálnak, akkor az adatokat bontva veszik fel nemek szerint, de az, hogy a nőket érdekli-e az Isztambuli Egyezmény, vagy hogy egyáltalán tudnak-e róla, azt az elemzők nem tartják elég fontosnak. Vannak viszont pártok, akik a témával foglalkoznak: a Momentumban például alakult egy nőtagozat, az MSZP is fontosnak tartja a női politikusokat, és a parlamentben és képviselik a nők érdekeit. Valójában azonban nem tudjuk, hogy a nők mit akarnak, mert ezt nem mérik.

Sáfrány Réka:

Ha akarnák, mérhetnék. Szerintem nagyon szuper lenne ha jobban kutatnák, hogy a női választók mire reagálnak, hiszen meglátásaik nagyon fontosak, de az is, amit ők nem érzékelnek.

Mérce: Nem lehet hogy a nők is inkább azokkal a kampányüzenetekkel rezonálnak, mint a nagy többség és a pártoknak így nem éri meg egy átfogó nőjogi programot alkotni?

Juhász Borbála: Én azt is érzem a programon, hogy mindent megígérnek. Még ki se jött a dokumentum, de Márki-Zay Péter már hangsúlyozta, hogy semmilyen juttatást nem vesznek el, csak hozzáadnak a már meglévőkhöz. Lehet hogy ez pusztán politikai ígéret, de attól még komoly ellentmondások vannak a szövegben. A családpolitikai résznél például a skandináv modell szerint akarják növelni a GYED-et (hosszabb ideig folyósított alacsonyabb összeg, vagy rövidebb ideig biztosított magasabb juttatások – a szerk.), a nőpolitikával kapcsolatos fejezetben pedig már apai GYED-ről is beszélnek. Mindennek pedig még pariban kéne lennie azzal is, hogy nem vesznek el semmit.

Mérce: Nem ellentmondásos, hogy jóléti, szociális szakpolitikákat akarnak megvalósítani, mellette pedig megtartani egy konzervatív jobboldali kormány családtámogatási rendszerét?

Sáfrány Réka: Már csak anyagilag sem kifizetődő. Szerintem hosszú távon érdemes a nőkre és férfiakra tervezni a gyerekvállalással kapcsolatos juttatásokat illetően. Ha hosszútávon megbízható a rendszer, akkor lehet előre tervezni. Az látszik a programból, hogy az emberek anyagi helyzetén is javítani akarnak. Viszont sajnos még akkor sem lesz kiugróan magas az életszínvonal, ha minden támogatást megtartanak, és még külön emelnek is.

Mérce: Milyen fontos különbségek vagy hasonlóságok vannak a kormány és az egyesült ellenzék nőjogokkal kapcsolatos közpolitikai felfogásában?

Sáfrány Réka: A Fidesz-KDNP részéről a nők jogai kizárólagosan a családhoz kapcsolódóan merülnek fel. A nők családban betöltött szerepe előjön ugyan az ellenzék programjában is, de nem ez fémjelzi.

Juhász Borbála: Nehéz versenyezni egy olyan koalíció nőjogi programjával, amelynek tulajdonképpen nincs is. Csak annyit tudunk, hogy előre megyünk, nem hátra. A családpolitika egy fontos ideológiai sarokkő, hiszen a kormánypártok felfogásában a család jelképezi a nemzet egységét. Érdekes volt viszont, hogy Novák Katalin a beiktatási beszédében az egyszülős családokról is beszélt. Nem véletlen, hogy nemrégiben nyílt meg a második egyszülős központ Budán.

A Fidesz a család fogalmát a választásokhoz közeledve egyre jobban tágítja.

Január elsejétől a kormány például azt is bevezette, hogy 30 ezer forintig az elvált anya megkapja az apa által nem fizetett tartásdíjat. Ez egy régi követelése volt az anyáknak. Bár nincs nőpolitikája a Fidesznek, nem is beszél külön ilyenről, most mégis bevezet olyan dolgokat is, amely a nők egy részére nézve pozitív. Ez ellentmondásos helyzetet teremt.

Sáfrány Réka: Az elmúlt 12 év folyamán voltak elmozdulások. Az elején nem is törődtek az egyszülős családokkal,a nőkkel különösen nem. Aztán jött egy éles váltás a miniszterelnök „nőügyekkel nem foglalkozunk” és „a nők ne menjenek politikusnak” kijelentései után. Azóta érzékelhető egyfajta elfogadás, enyhülés a Fideszen belül.

Az ellenzéki program családpolitikai részében pedig kiemelik, hogy egyenlőségen alapuló, nőket megbecsülő családpolitikára törekszenek.