A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, 2020-as szubjektív jólétet vizsgáló adatait elemezte a Pénzcentrum, összehasonlítva a 2015-ös adatokkal. A felmérésekből kiderül, hogy öt év alatt vajmi keveset változtak az egyes társadalmi decilisekhez, vagyis jövedelmi tizedekhez tartozók szubjektív jóléti mutatói, vagyis kereseteik és meglátásaik szerint a megélhetéshez szükséges összegek viszonya.

Továbbra is elmondható, hogy a felsőbb decilisekhez tartozók szubjektív jóléte is magasabb, ráadásul nominálisan az ő jövedelmeik látványosan jobban emelkedtek, mint a szegényebbekéi.

A lap a két szélsőértéket, a legalacsonyabb, valamint a legmagasabb jövedelmi tizedbe tartozók egy főre eső bevételeit emelte ki, ami szemléletesen mutatja be a szélsőértékek közötti különbségeket, de a két véglet között nagyjából arányosan oszlik el a jövedelmi szint és a különböző szintű megélhetésekhez társított összegek.

Az itt és itt elérhető adatokból látható, hogy minél magasabb decilisbe tartozott valaki, annál jobbnak látta a megélhetését. Míg a legalacsonyabb jövedelmi tizedbe tartozók úgy vélték, hogy a nagyon szűkös megélhetéshez sem elég a keresetük, addig a legmagasabb tizedhez tartozók szerint 2015-ben is csaknem elérte a jó szintet, 2020-ban pedig meg is haladta. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a felső tizedbe tartozók keresetei jelentősen meghaladták az összeget, ami a legalsó tizedbe tartozók szerint a nagyon jó megélhetéshez tartozott.

2015-ben a legalacsonyabb keresetűek átlagosan 27 822 forintból éltek havonta, a nagyon szűkös megélhetéshez 40 744, a nagyon jóhoz pedig 151 179 forintot társítottak, míg 2020-ban 45 106 forint mellett 56 816 illetve 218 859 forintot tartottak volna szükségesnek. A legmagasabb keresetűek 2015-ben átlagosan 228 582, 2020-ban pedig 343 156 forintot kerestek, amivel nem érték el a nagyon jó megélhetéshez társított 339 539 és 457 655 forintos összegeket, de véleményük szerint – ahogy a fentiekből is kiderül – jelentősen javult a megélhetési színvonaluk.

Míg 2015-ben szubjektív véleményük szerint csak a legfelső tizedbe tartozók érték el az átlagos megélhetési színvonalat, 2020-ban már a nyolcadik és kilencedik tizedbe tartozók is – a többiek azonban továbbra is alatta maradtak, az pedig továbbra is jellemző, hogy minél magasabb tizedbe tartozik valaki, annál magasabb összegeket társít az egyes megélhetési szintekhez.

Szembetűnő, hogy valamennyi jövedelmi tizedhez tartozók bevételei bő másfélszeresére nőttek, 12 százalékpontos szórással, ami a legmagasabb és legalacsonyabb keresetűek között jelentkezik: előbbiek jövedelme 50, utóbbiaké 62 százalékkal növekedett öt év alatt. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy közelebb kerültek volna egymáshoz, hisz míg a legalacsonyabb jövedelműek átlagosan 18, addig a legmagasabb jövedelműek 120 ezer forinttal vittek haza többet havonta.

Vagyis a meggyőző százalékos eredmények ellenére noha valamelyest csökkent a szubjektív szegények aránya (de még mindig nagyon sokan vannak) a társadalmi egyenlőtlenségek tovább növekedtek, kiváltképp ha figyelembe vesszük az árak növekedését.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy míg a legalsó tizedbe tartozók között átlagosan kisebbek a jövedelmi eltérések, addig a legmagasabb tizedben már jelentős különbségeket láthatunk, hisz ideszámolják az extrém gazdagokat is, akik – noha ebben a statisztikában nincs róla szó – a felső jövedelmi tizeden belül is kiugróan sokat keresnek.

Az pedig általánosan igaz, hogy a szegényebbek jobban kitettek a gazdasági és társadalmi változásoknak, valamint az egyéni élethelyzetek alakulásának, mivel jellemzően nagyon keveset, vagy egyáltalán nem tudnak tartalékolni. További könnyebbség viszont a legjómódúbbaknak, hogy jellemzően ők rendelkeznek passzív jövedelemmel – vagyis tulajdonnal, ami léténél fogva biztosítja nekik a bevételeket, például részvényekkel, cégekkel, vagy ingatlanokkal.