Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hosszú évek után először a békében érdekelt Erdoğan

Csütörtökön Antalyában fog találkozni az ukrán és az orosz külügyminiszter, a török diplomácia a háború kitörése komolyan dolgozott azon, hogy asztalhoz ültesse a két felet. A két évtizede hatalmon lévő Erdoğan most először akar kimaradni egy háborúból, konkrétan úgy fogalmazott: se Ukrajnáról, se Oroszországról nem mondunk le.

Az Európa Tanács február 24-én arról tartott szavazást, hogy felfüggesszék-e Oroszország tagságát. Ankara egyedüliként tartózkodott, majd a háború első napján Ukrajna ankarai nagykövete arra kérte a török kormányt, hogy zárják le a Boszporusz és Dardanellák tengerszorosokat az orosz hadihajók előtt. Törökország először ezt arra hivatkozva utasította el, hogy az 1936-os Montreux-i Egyezmény értelmében Oroszországnak joga van azokat használni, pár nappal később azonban a török külügyminisztérium a konfliktust háborúnak elismerve minden idegen hajónak megtiltotta, hogy a szorosokat használhassák.

E lépésekből jól látszik, hogy Ankara nem akar állást foglalni.

Putyin és Erdoğan ugyan sokszor került egymással szembe az elmúlt években, főleg Szíriában, ahol Törökország az ellenzéki milíciákat, Putyin pedig Aszad rezsimét támogatja. A két hátország közötti konfliktus 2015 decemberében odáig fajult, hogy a török légierő lelőtt két orosz bombázót, amelyek megsértették a török légteret, miközben éppen a törökök által felfegyverzett szíriai türkmén milíciákat bombázták. Nem sokon múlott, hogy az incidensből nagyobb baj legyen.

Erdoğan politikájában azonban az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a nyugatellenes retorika, ennek eredménye volt például az is, hogy Törökország 2017-ben Oroszországtól vásárolt S400-as légvédelmi rendszert. NATO-tagállamként ez egyedi esetnek számít. Az Egyesült Államok, arra hivatkozva, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet, ha egyazon hadseregben használnak amerikai repülőket és orosz légvédelmi rendszert, nem szállították le Törökországnak azokat az F35-ös vadászgépeket, amiket a török állam már korábban kifizetett.

Most azonban nagyot fordult a kocka és Wendy Sherman amerikai külügyminiszterhelyettes szombati ankarai látogatásán arról beszélt, Washington hajlandó újratárgyalni az F35-ösök ügyét, és olyan megoldást találni, ami mind a két országnak megfelelő lehet.

Mindeközben Oroszország is próbálja magához csalogatni Törökországot. Moszkva ciprusi nagykövete, Sztaniszláv Oszadcsij az EU-légtér lezárására csak annyit mondott: ha az orosz turisták nem utazhatnak Ciprusra, majd szívesen elköltik a pénzüket Törökországban. A török líra évek óta tartó értékromlása miatt az utóbbi években a turizmus szerepe folyamatosan nő az országban, a legtöbb vendég pedig Oroszországból érkezik; idén több mint hét milliót várnak.

Ankara ezért sem tiltotta ki az orosz gépeket a légtérből, sőt, most a törökök éppen azon dolgoznak, hogy kitalálják, miként kerüljék ki nyárig az orosz pénzintézeteket érő szankciókat, hogy az orosz turisták továbbra is nyugodtan költsék a pénzüket az országban. A kérdés persze csak, az hogy mennyien is fognak idén Törökországba utazni, ha beszakad a rubel árfolyama…

Persze a két ország gazdaságilag, kereskedelmileg is fontos partnere egymásnak, jelenleg az orosz déligyümölcs import legnagyobb része Törökországból érkezik, míg a török gabonaimport majdhogynem háromnegyede jön Oroszországból. A török textilipar szintén megszenvedi a háborút, mindösszesen egy hét alatt kétszázmillió dollár értékű rendelést mondtak vissza Ukrajnából és Oroszországból. Itt van még továbbá az épülő Akkuyu Atomreaktor, amit a Roszatom finanszíroz Paks 2-höz hasonló megoldással. A héten egyébként a háborúra hivatkozva az építkezésen dolgozó török munkások már nem kapták meg a fizetésüket. Törökország a földgázt tekintve is rá van szorulva Moszkvára, főleg most, amikor az ország komoly energiaválsággal néz szembe.

Moszkva és Ankara kölcsönösen ki vannak szolgáltatva egymásnak olyan mértékben, hogy Erdoğannak nem érdeke komolyabban szembe mennie Putyinnal, de ugyanakkor Ukrajnával való kapcsolatait sem meri feláldozni.

Kurdok ellen tervezték, mára azonban az ukrán hadsereg énekel róla dicshimnuszokat: Erdoğan vejének drónjai

2007 októberében az iraki határhoz közel eső Daglica falu rendőrségét kurd gerillák támadták meg. Tizenkét török fegyveres vesztette életét a támadásban, tízet pedig foglyul ejtettek. Az eset megrázta a török közvéleményt, főleg miután kiderült, hogy a támadásban körülbelül százötven kurd fegyveres vett részt, akik egy iraki területen található kiképző táborból úgy jutottak át török területre, hogy azt senki nem vette észre. A hegyvidékes területet mindig is nehezen ellenőrizték a törökök, nem ez volt az első ilyen jellegű támadás, de ezek után a török kormány úgy döntött, hogy a legsikeresebben drónokkal tudja majd elkerülni a hasonló támadásokat.

Erdoğan veje, Selcuk Bayraktar, aki amúgy is drónok gyártásával foglalkozott, ekkor hatalmas állami támogatást kapott, hogy olyan eszközöket fejlesszen ki, amelyek megfelelnek a török hadsereg igényeinek. Az évek alatt pedig egyre komolyabb drónokat kezdtek gyártani, amik a török hadsereget már mindenhova elkísérték. Irak, Szíria és Líbia után 2020-ban a Hegyi-Karabahban is bevetették őket. Igazán nagy hírnévre pedig itt tettek szert, hiszen az orosz fegyvereket használó örmény hadsereg ellen kifejezetten hatásosnak tűntek.

Ezzel pedig hirtelen megnőtt rájuk a kereslet azon országokban amelyekről ismeretes, hogy rossz a kapcsolatuk Moszkvával. Jelenleg a török hadsereg után a lengyel fegyveres erőknek van a legtöbb ilyen drónja, szám szerint huszonnégy, majd az ukránok jönnek, akiknek jelenleg húsz darabjuk van. Rajtuk kívül komoly érdeklődést mutatott a drónok iránt Lettország és Litvánia is.

Ukrajna elégedett a Bayraktar drónokkal, olyannyira, hogy az ukrán hadsereg már indulót is írt róluk. A török lakájmédia, amely hosszú évek óta Törökország nagyhatalommá válásának jelképeként magyarázta a drónok sikerét, most azonban csendben van, és a háború kezdete óta nem beszélnek azok sikeréről.

A drónokon túl Ankara és Kijev fontos kereskedelmi partnerei is egymásnak: Törökország búzaimportjának 17,3%-a, árpaimportjának pedig 35%-a, az étolajnak pedig 15%-a érkezik Ukrajnából. A tavalyi évben Oroszország után Ukrajna volt a második legnagyobb élelmiszer exportőre Törökországnak.

Jövőre Törökországban választásokat tartanak, és a gazdaság az összeomlás szélén áll. Miután Ukrajna bejelentette, hogy leállítja az étolaj exportot, a törökök pánikvásárlásba kezdtek. Minél jobban elhúzódik a háború, az annál jobban meg fogja viselni Törökországot.

Így a török külpolitika hosszú évek után most először valóban a mihamarabbi békében érdekelt.