Az orosz invázió február 24-i kezdete óta az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága szerint már legalább 660 ezerre tehető azoknak a száma, akik a háború miatt elhagyni kényszerültek Ukrajnát.

A menekültek közül a legtöbben, február 28-i adatok szerint 281 ezernél is többen Lengyelország felé vették az irányt, azonban Ukrajna nyugati szomszédai közül a második legtöbb menekülőt Magyarország fogadta be. Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő hétfői nyilatkozata szerint körülbelül 90 ezerre tehető azoknak a száma, akik múlthét csütörtök óta hazánkba érkeztek a szomszédos háborús övezetből.

A magyar kormány már a háború első napján bejelentette, hogy állampolgárságra való tekintet nélkül beenged minden Ukrajnából menekülőt, és lehetőséget teremt nekik a menekültstátusz megszerzésére. Miközben a kormány ezen döntése alapvetően támogatandó – és a háború elől menekülőkkel kapcsolatos korábbi kormánypárti retorika fényében nem is teljesen magától értetődő –, az ördög itt is a részletekben rejlik.

A Magyarországra érkező menekültek jelentős része ugyanis magyar állampolgársággal is rendelkezik, melynek következtében ők nem kaphatják meg a menekültstátuszt, csupán az időtartamban korlátozottabb menedékes jogviszonyt, hiszen ahogyan azt a Helsinki Bizottság főmunkatársa, Léderer András lapunknak elmondta, menekültstátusz azoknak jár, akiket a hazájukban ér üldöztetés és jogi értelemben a főleg Kárpátalja térségéből érkezőknek magyar állampolgárságunk okán a háború által közvetlenül nem érintett Magyarország is a hazájuk. Így ezeknek az embereknek az ellátása egyrészt az állampolgári szolidaritáson (amely, ahogy azt az elmúlt napokban láttuk, igen jelentős, ám csak rövid-és középtávon fenntartható) és az állam által fenntartott jóléti szolgáltatásokon keresztül valósulhat meg.

Az elmúlt évek azonban a szociális védőháló jelentős leépülését hozták, így a hazánkba érkező menekültekre egy olyan ország vár, amely nem képes megfelelő mértékben válaszolni a szomszédban zajló háború keltette menekültválság miatt a szociális ellátórendszerre nehezedő nyomásra. Ennek kárát pedig elsősorban azok a menekültek látják, akik magyarországi kapcsolati hálójuk és a megfelelő anyagi források hiánya miatt nem tudják maguk megoldani az ellátásukat, és jelentősen rá vannak szorulva az állami segítségnyújtásra.

A  menekültek ezen, különösen kiszolgáltatott csoportjában pedig erősen felülreprezentáltak a körülbelül 40 ezer fősre tehető kárpátaljai romaközösség tagjai.

Vasárnap a 24.hu közölt riportot a forgalmas Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határátkelőhely, Záhony vasútállomásról, ahol napok óta várakoznak azok a roma menekültek, akinek csak éjszakára tudnak szállást biztosítani a város művelődési házában és egy egy iskolaépületben.

Kiss Márió aktivista és a Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei romapolitikáért felelős politikusa a helyszínen követte a Záhonyban rekedt roma menekültek helyzetét, és élesen bírálta az állami szerveket, amelyek tétlensége miatt szerinte csak az olyan civil kezdeményezések, mint például az 1 Magyarország Mozgalom nyújtottak érdemi segítséget a háború elől menekülő romáknak.

Kiss az aktivisták sikerének tudja be azt is, hogy kedden Sztojka Attila, a Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságának vezetője és Langerné Victor Katalin társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkár maguk is a helyszínre látogattak, és segítséget ígértek  az állomásokon rostokoló roma menekültek számára.

A Mérce telefonon érte utol Kiss Máriót. A politikus lapunknak elmondta, hogy bár  a fővárosi önkormányzat által felajánlott szálláshelyeknek hála a menekültek egy nagyobb csoportja már Budapestre utazott, de tapasztalatai alapján még mindig jelentős tömegek kívánnak belépni Magyarországra, akiknek a megfelelő ellátására az állam nincs felkészülve. A sok esetben halmozottan hátrányos társadalmi státuszú kárpátaljai roma menekültek különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen itteni ismerősök és pénz hiányában számukra még több megpróbáltatással jár a Magyarországra való menekülés.

A Magyarországra tartó menekültek nehézségeivel részletesebben az elmúlt napokban Kárpátaljáról tudósító kollégánk, Kiss Soma Ábrahám kétrészes riportjában foglalkoztunk, melynek első része itt, a második itt olvasható.