Néhány napnyi szünet után újrakezdték sztrájkjukat azok a Franciaországban hivatalos tartózkodási engedély nélkül (titre de séjour) tartózkodó bevándorlók (akikre a francia sajtó gyakran csak sans-papiers-ként hivatkozik) akik a DPD nevű futárcégnél dolgoznak. A DPD (melynek tulajdonosa a francia állam kezében lévő postavállalat, a La Poste) által foglalkoztatott sans-papiers-k közül körülbelül hetvenen tavaly november 15-én kezdtek sztrájkba, miután a vállalatvezetés nem volt hajlandó aláírni nekik azokat a munkáltatói igazolásokat, melyek lehetővé tennék számukra, hogy letelepedési kérelmet nyújtsanak be a bevándorlási szerveknél.
A sztrájkolók a Párizstól délre fekvő Essonne megyei kisvárosban, Le Coudray-Montceaux-ban található DPD-központ parkolóját foglalták el, illetve egy kisebb sátortábort is felvertek ott, amely egészen múlthétig állt, mikoris a város polgármesterre „biztonsági és köztisztasági okokra” hivatkozva elrendelte a felszámolását. Február 7-én azonban a sztrájkolók visszatértek a DPD-központhoz és egy tüntetést is szerveztek Le Coudray-Montceaux polgármesteri hivatala elé, amelyen bevándorlási státuszuk regularizálását követelték a döntéshozóktól. A demonstráción készült képeket alább lehet megtekinteni.
A tiltakozókat számos szakszervezet valamint a sans-papier-k jogaiért küzdő szervezet is a támogatásáról biztosította és egyelőre úgy tűnik, legalább részleges sikert érhetnek el: a polgármester elmondása alapján a 73 érintett dolgozó közül 27-nek már sikerült megszereznie azt a munkáltatói igazolást, melyet megvizsgálva az Essonne megyei prefektúra döntést hozhat a tartózkodási kérelmük elbírálásáról. Azonban ahogyan azt a tiltakozások szervezésében aktívan részt vevő, a fővárost és agglomerációját magába foglaló Île-de-France régióban élő sans-papiers-k jogaiért küzdő aktivista, Elhadj Dioum is elmondta, a sztrájk addig fog folytatódni, amíg mind a 73 munkavállaló meg nem kapja a neki járó munkáltatói igazolást.
A DPD sztrájkoló munkásai ezért február 9-én Párizsban is az utcára vonulnak a jogaikért, ahol csatlakozni fognak hozzájuk a fővárostól északra fekvő Gennevilliers-ben zajló építkezéseken illetve a DPD egyik leányvállalatának alforteville-i telephelyén dolgozók sans-papiers-k, akik nemrég maguk is munkabeszüntetésbe kezdtek a tartózkodási engedélyük megszerzése érdekében.
Kormányzati becslések szerint 6-700 ezerre tehető azoknak a száma, akik hivatalos tartózkodási engedély nélkül élnek Franciaországban. Többségük Franciaország olyan egykori afrikai gyarmatiról származik mint Algéria, Marokkó, Mali, Szenegál vagy Elefántcsontpart, de az elmúlt években egyre többen érkeztek Afganisztánból, Pakisztánból és Albániából is. Egy részük már a Franciaországba való belépésükkor sem rendelkeztek tartózkodási engedéllyel, azonban sokan az időszakos tartózkodást lehetővé tevő dokumentumaik lejárta után nem kapták meg azt a tartós letelepedési engedélyt, amelyet a nem EU-s állampolgároknak kifejezetten nehéz megszerezniük Franciaországban.
Miközben a jobb élet reményében hagyják el szülőhazájukat, az őket érő rendszerszintű diszkrimináció miatt sok sans-papiers Franciaországban is a társadalom perifériájára szorul.
Munkát nemegyszer csak álnevén, a Franciaországban legálisan tartózkodó családtagjaik, ismerőseik iratait használva, munkaközvetítőkön keresztül vállalhatnak és gyakran kell elszenvedniük borzalmas munkakörülményeket, alacsony fizetéséket és a súlyos kizsákmányolást. Sokuk keresete alig haladja meg a havi 700-800 eurót (miközben 2021-ben Franciaországban létminimum szintje 1063, a nettó minimálbéré pedig körülbelül 1269 euró volt), a legtöbbük kvázi napszámosként dolgozik, csak korlátozottan vehetik igénybe az állami jóléti szolgáltatásokat, miközben a munkáltatók egyik pillanatról a másikra elbocsáthatják őket.
Mindezt ráadásul úgy, hogy nélkülük egész gazdasági ágazatok válnának működésképtelenné, hiszen ahogy azt egy Aboubacar Dembélé nevű, alforteville-i sans-papiers a Le Monde-nak elmondta: egy dokumentumokkal rendelkező munkavállaló nem lenne hajlandó elfogadni ezt a fajta kizsákmányolást.
Sok esetben a sans-papiers-k azok, akik kiviszik az ételrendeléseket, felseprik a nagyvárosok utcáit, az építkezéseken dolgoznak, éjjeliőrként strázsálnak a bevásárlóközpontokban, mosogatnak az éttermek konyháin vagy éppen vigyáznak mások gyerekeire.
A sans-papiers-eket sújtó diszkrimináció a szomszédos Belgiumban is súlyos probléma. Tavaly mi is foglalkoztunk vele, hogy Brüsszelben egy csoportjuk éhségsztrájkba kezdett annak érdekében, hogy több évnyi munka után végre megkaphassák a tartózkodási engedélyüket. A nagy botrányt kavaró megmozdulásra válaszul az Alexander de Croo vezette belga kormánynak azonban csak félmegoldásokra futotta.
Számos sans-papiers-t ér súlyos diszkrimináció a lakhatás területén is. Franciaországban bevándorlóként eleve kemény kihívásnak számít megfizethető lakást találni, nem függetlenül attól a ténytől, hogy az országban bevett gyakorlatnak számít, hogy az albérleti piacon a bérbeadók csak akkor adják ki az ingatlanjukat, ha a potenciális bérlő fel tud mutatni egy olyan személyt, aki rendelkezik a kérdéses lakás bérleti díjának többszörösét meghaladó rendszeres keresettel, és hajlandó kezesként eljárni az albérlő nevében, amennyiben az fizetési nehézségekbe ütközik.
Mivel Franciaország sok térségében komoly hiány van a szociális bérlakásokból, egy ilyen kezes nélkül a bérlőknek a legtöbb esetben nincs más választása, mint kemény pénzeket fizetnie ingatlanügynökségeknek, hogy ők vállaljanak értük kezességet, ha pedig ezt nem engedhetik meg maguknak, akkor más alternatíva híján gyakran az illegális lakáspiacon kell próbálkozniuk.
Ez azonban komoly veszélyt rejt magában, kiváltképp a sans-papiers-k számára, akiket a lakástulajdonosok könnyedén kihasználhatnak, mivel nem kell attól tartaniuk, hogy a hatóságokhoz fordulnának az őket érő sérelmek miatt.
Az InfoMigrants francia kiadása írta meg Kandé Touré történetét, aki 2001-ben érkezett Maliból, és másfél évtizeden át dolgozott sans-papiers-ként, a munkavállaláshoz a már régóta Franciaországban élő rokonai dokumentumait használva. Eközben a Párizs melletti Montreuil-ben élt egy ablaktalan hangárban összezsúfolva 270 másik tartózkodási engedéllyel nem rendelkező bevándorlóval, akik egyetlen zuhanyzón osztoztak és sem meleg víz, sem pedig az állandó áramellátás nem volt biztosított.
Sok dokumentum nélküli bevándorlót a hajléktalanság is kiemelten érint. Tavaly szeptemberben mi is megírtuk, hogy hatszáz, nagyrészt bevándorló hátterű hajléktalan vert sátrat a Párizst és térségét magába foglaló Île-de-France régió prefektúrája előtt a francia főváros egyik leggazdagabb városrészének számító XV. kerületben. Az André Citroën parkban összegyűltek így akarták kifejezni abbeli tiltakozásukat, hogy a francia állam nem biztosít megfizethető lakhatási segítséget a hajléktalanoknak.
A sans-papiers-k sanyarú helyzete egyre élénkebben foglalkoztatja a francia közbeszédet, illetve a művészetet is. Az Életrevalókkal ismertté vált rendezőpáros, Éric Toledano és Olivier Nakache egyszerre humoros és őszintén megható 2014-es filmjében, a Sambában egy Omar Sy által megformált, Szenegálból származó bevándorló tartózkodási engedélyért folytatott küzdelmét követhetjük nyomon.
