A sztrájk mellett kiálló Szülői Hang Közösség hónapokkal korábban indította online tiltakozó akcióját, hogy felhangosítsák az óvodákat és iskolákat sújtó rendszerszintű problémákat. Az immár több mint kétezer részt vevő szülők és pedagógusok észrevételeit az ország térképére vitték, ezáltal bárki számára láthatóvá válik, hogy az oktatási rendszerünkben helyi szinten milyen bajokat jeleznek az érintettek. Érdemes egy kis időt eltölteni a térképen, íme néhány húsba vágó példa:

„Agyonterhelnek a felesleges adminisztrációval, a kivitelezhetetlen órarenddel, idegesítenek és szorítanak sarokba a hülye portfólióval, amit hónapokig írnunk kell. Tök bizonytalan, hogy mikor hány órát kell helyettesíteni, persze nem fizetik, néha többet kell bemenni, mint amit megenged a törvény!! Más írja be néha az órát, pont azért hogy ez le legyen fedve, nem tudom kipihenni magam idegileg! A fizetés éppen arra elég, hogy megéljünk. 6 éve nem nyaraltam.”

(Pedagógus, Budapest)

„Évek óta egyedül viszem az óvodai csoportomat, választásom sem volt, hogy vállalom-e. Fizetésemben ezért semmi plusz juttatást nem kapok, a rengeteg adminisztráció és túlóra miatt egyre kimerültebben járok dolgozni. Mindezek mellett a folytonos ellenőrzések, minősülés kötelezettség mind nehezíti a munkámat és elvonja az óvónőt a gyerekektől. Miután sem megfizetve nem vagyok, se megbecsülve a rengeteg plusz munkáért, ezért a pályámat elhagyom. A gyermekeket sajnálom, de ilyen körülmények között nem lehet dolgozni úgy, hogy közben itthon a családomnak is szüksége van rám.”

(Pedagógus, Budapest)

„Itt mindennel probléma van… Amikor az ember nem tudja miből fizesse ki a számláit, vagy miből vásároljon be a boltban, akkor nem tud szívvel-lélekkel, feszültség nélkül dolgozni. Ráadásul az emberhiány, az eszement, felesleges elvárások, papírmunkák és a nem megfelelő körülmények miatt, sokszor dupla annyit dolgozni… szegény gyerekek!”

(Pedagógus, Budapest)

„A rengeteg adminisztráció, hatalmas felelősség, teljesen feltöltött csoportok ellehetetlenítik a szakmát. A bér messzemenően alacsony, másodállást kell vállalni, hogy a kiadásokat ki lehessen fizetni.”

(Pedagógus, Siófok)

„A gyógypedagógusokból nagyon nagy hiány van, mely a gyerekek fejlesztésének elmaradásához vezet. Mint szülő megteszek mindent, amit tudok, de nem ez a szakmám. Sok gyógypedagógus magánban tanít, az utazó-gyógypedagógusok száma kritikusan alacsony. Gondolom az alulfizetettség miatt.”

(Szülő, Nógrád)

„Semmi nem a gyerekek érdekét szolgálja.”

(Pedagógus, Balassagyarmat)

„Az egyenmaszlagot ömlesztik mindenhonnan. Lassan olyan érzése van az embernek (szülőként és pedagógusként egyaránt), hogy a gyerekeket bábként kezelik, akikkel bármit meg lehet tenni. A vizsgák sorozatára felépített oktatás helyett nagyobb teret kellene engedni a pedagógusok szakmai kreativitásának, és több segítséget kellene adni az oktatási intézményeknek a speciális igényű gyerekek integrálásához.”

(Szülő-pedagógus, Tamási)

„Az alacsony bérezés azt eredményezi, hogy vagy azok mennek tanárnak, akiket nem vesznek fel máshova és utálják az egészet vagy pedig a nagyon elhivatottak, akik előbb utóbb kiégnek a munkában. Aki csak teheti menekül, aki nem az pedig nulla életkedvvel tart órát és se türelme, se pedig energiája a diákok problémáival foglalkozni hiszen a minősítés és egyéb adminisztratív hülyeségek kötik le. Egy ideális világban én is pedagógus lennék, de ilyen feltételek mellett valószínűleg valami mást fogok keresni magamnak.”

(Diák, Tiszaújváros)

„Csak óriási szerencsével tud rászoruló gyermek jó intézménybe/iskolába kerülni. S még ott is szakemberhiány van, a vezetők ügyességén és ügyeskedésén múlik, hogy hány gyerek jut elegendő fejlesztéshez.”

(Szülő, Pilisvörösvár)

„Az iskolák kézivezéreltek a tankerületektől. A pedagógusok túlhajszoltak, fizikailag és mentálisan is egyre terheltebbek, és ez sokszor a gyerekeken csattan. A bántalmazó hagnem napi szinten megjelenik. Nincs elég tanár és tanító, aki van, sokszor nem felel meg a pálya alapvető követelményeinek emberileg. A tananyag katasztrofális, olyannyira nem készíti fel a gyerekeinket semmilyen, az ő életükben várható kihívásra, hogy az már bűn. Teljes mértékben hiányzik a szellemiség. Az utolsó mohikánok, azok a gyerekszerető, fantasztikus pedagógusok, akik még a pályán vannak, egyre reménytelenebb és elkeseredettebb módon küzdenek, napról-napra. Teljes változásra van szükség. Szeretetteli, anyagi és erkölcsi megbecsülést is mutató, nem a versengést, hanem az együttműködést támogató, hasznos tudást adó oktatásra!!!”

(Szülő, Szentendre)

„Sok esetben a gyermek mindenekfelett álló érdeke sérül a sok értelmetlen adminisztráció, statisztika és egyebek miatt. A pedagógusoktól ez sok energiát von el, amit a gyerekek nevelésére-oktatására is fordíthatnának. Ez egy elhivatott pedagógus számára nagyon frusztráló. Így az adminisztráció jó része munkaidőn kívülre, otthonra marad.”

(Pedagógus, Kaposvár)