Az MSZP baloldali pólusát képviselő Komjáthi Imrét kérte fel tavaly novemberben szakszervezeti kapcsolattartónak Márki-Zay Péter, az egyesült ellenzék deklaráltan konzervatív közös miniszterelnök-jelöltje. A két politikus a munka ellentétes oldaláról érkezett, ezért páros interjút kértünk tőlük, hogy megtudjuk, hogyan oldják fel a kettejük közti világnézeti különbségeket a közös programalkotás során. 

A beszélgetésből kiderül többek között:

• Az ellenzék a kampányban többet beszélne a megélhetési kérdésekről, de a korrupció-témát sem engednék el. 
•  A dolgozóknak elsősorban szabadságot ígérnek, a jólétet hosszabb távú kérdésnek tartják.
• A Komjáthi által vezetett munkaügyi árnyékkabinet és a konzervatív szakértők által vezetett gazdasági szakértői csoport között nem voltak nagy viták a programalkotás során.
• A pártok meggyőzték Márki-Zayt arról, hogy az álláskeresési járadék meghosszabbítására legalább a válság idején szükség van. 
• A munkaidőkeretek munkáltató általi, egyoldalú meghosszabbítását lehetővé tevő törvényt is eltörölnék. 
• Komjáthi nem gondolja, hogy sok mindenben egyetértene a miniszterelnök-jelölttel, ezért csalódástól sem tart, de már sok mindenben meggyőzte MZP-t. 
• Márki-Zay szerint Komjáthiéknak nincsenek túlzó követeléseik, ezért működik a közös munka.

„Senki ne várja, hogy ne háborítson föl minket a korrupció”

Mérce: Minden arról szólt az elmúlt hetekben, hogy az árak drasztikusan emelkednek, miközben a reálbérek stagnálnak, az infláció elszállt. Ha eljön az április, és az ellenzék kerül kormányra, milyen lépésekkel lehet mérsékelni, megállítani ezeket a folyamatokat? 

Márki-Zay Péter: Ez ellen egyrészt nyilvánvalóan a jegybank kamatpolitikájával lehet fellépni, ezt még Matolcsy György is elmondta Orbán Viktornak. Másrészt pedig árfolyampolitikával, hiszen a magas árfolyam és a forint gyengesége is hozzájárul a magas inflációhoz. A benzinár önmagában olcsóbb lenne literenként körülbelül 40 forinttal, ha az egyensúlyinak tartott 330 forint körül lenne az euró. Harmadrészt pedig természetesen a pénzkiáramlás megfékezésével: az inflációt alapvetően a pénzmennyiség mozgatja, ha telepumpálják pénzzel a gazdaságot, beindítják a „pénzjegynyomdát”, az óhatatlanul inflációhoz vezet. Nekem az az aggályom, hogy ezt Orbán szándékosan csinálja – így tudja elinflálni azt a nagyarányú pénzkiáramlást, amivel most választást akar nyerni.

Természetesen ezeket le lehet állítani – nem a fizetéseket, azt nem lehet leállítani, hiszen amit egyszer kiosztott, az kint van. 

Olyan kormányzati kiadások elengedésével lehet megtakarítani, mint például a pénzügyminisztérium 80 milliárdos Várba költöztetése, az MNB épületének 50 milliárdos felújítása, vagy éppenséggel az eszéki stadion építése, ami nyilvánvalóan nem az ott élő 0,91 százaléknyi magyarnak, hanem Mészáros Lőrincnek, az NK Osijek futballcsapat tulajdonosának szól. 

Mérce: Monetáris politika alatt alapkamat-emelésre gondol?

M. Z. P.: Magyarország súlyosan el van adósodva – az elmúlt években több mint duplájára nőtt az államadósság, ezért a jegybank kamatpolitikája igenis nagy hatással van arra, hogy mennyire vonzó a forint. A kamatemeléssel a forintkereslet nő, ez nyilvánvalóan az árfolyamra is hatással van, így lehet megfékezni az inflációt, igen. 

Mérce: Ez nem jár azzal a veszéllyel, hogy gyakorlatilag a hitelállomány „felszárad”, és még kisebb vásárlóerővel rendelkeznek majd az emberek?

M. Z. P.: Nem. Természetesen minden hatással van mindenre, és minden mindennel összefügg. Aki azt gondolja, hogy büntetlenül lehet rángatni egyik vagy másik tényezőt úgy, hogy az nem fog visszaütni, az nyilvánvalóan nem ért a gazdaságpolitikához. Orbán Viktor most a hitelkamatok befagyasztásával szépségtapaszt tenne ezekre a veszélyekre. A jegybank folyamatosan emeli az alapkamatot, éppen azért, hogy az inflációt „hűtse”, de azokat, akik el vannak adósodva – nekem is van például jelzáloghitel a házamon – valóban nagyon kellemetlenül fogja érinteni, ha a havi törlesztőrészletet megemelik. Ez az infláció miatt van, és Orbán hibás politikája miatt miatt, csak ő most a választások idejére jegelte ezt a problémát a lakossági kamatok befagyasztásával. Ez természetesen nem tartható: az orbáni megoldás után „ki fog buggyanni” ez a költség, és ezt az emberek igenis meg fogják fizetni. Nem a választások előtt, de utána nagyon is!

Mérce: Miközben a kormánypártok élelmiszerárstoppal kampányolnak, az ellenzék plakátjain és az ön miniszterelnök-jelölti nyilatkozataiban is hangsúlyos elem a lopás, a korrupció megállítása. Noha fentebb levezette az összefüggést a pénzkiáramlás megfékezése és a válságkezelés között, a választói percepció szempontjából nem lenne célravezetőbb az emberek megélhetésével foglalkozó üzenetekkel kampányolni? A Republikon Intézet friss felmérése is abba az irányba mutat, hogy – miközben a korrupciót is érzékelik és fontosnak tartják – elsősorban a megélhetési problémáik foglalkoztatják az ellenzéki szavazókat. 

M. Z. P.: Én azt gondolom, hogy eltoltuk ebbe az irányba a kampányüzeneteket. Nagyon sokat beszélünk ezekről a témákról, hiszen folyamatosan jönnek ki a fölháborító korrupciós hírek mellett az elszomorító gazdasági hírek is. A legutóbbi inflációs adatra mi is reagáltunk. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy a nyugdíjasoktól mennyi pénzt vettek el azáltal, hogy 13 százalékkal ér kevesebbet a nyugdíjuk, mint négy évvel ezelőtt. 

Azt senki ne várja, hogy a korrupció ne háborítson fel bennünket. Ott van a Völner-ügy, körzetenként rengeteg korrupciós ügyet tárnak fel a képviselőjelöltek, a korrupció igenis fölháborító.

Én egyébként mindig vitatkozok azokkal, akik azt mondják, hogy csak az inflációról érdemes beszélni, engem például leginkább a korrupció háborít föl.

Ez nem azt jelenti, hogy ennek nincsenek következményei gazdaságilag.

Komjáthi Imre: Engem azért háborít fel a korrupció, mert amit ellopnak, azt a dolgozó emberektől lopják el. A dolgozó emberek szüleitől, gyerekeitől. Sokan legyintenek, hogy „hát, lopnak-lopnak”. Mi az utcai fórumokon is elmondjuk, hogy ezt ne így képzeljék el, hanem úgy, hogy tőlük személyesen lopják azt a pénzt, amiért megdolgoznak.

Gondoljunk csak bele: ha azok a pénzek megmaradtak volna, amiket elloptak, akkor lehetett volna javítani mind az egészségügyön, mind az oktatáson. 

M. Z. P.: Hadd tegyem hozzá, hogy nyilvánvalóan mindenki hálás, ha a közélet, a politika a kisemberek problémáit akarja megoldani. A csirke far-hátban az a visszás, hogy Orbán harminc éve meghaladott módszerekkel akar segíteni.

Ha visszatérünk a 80-as évekhez, nem a nyugathoz fogunk felzárkózni. Menjenek át Ausztriába, és nézzék meg! De nem kell messzire menni, most már lehet, hogy Románia is „nyugatra” van tőlünk. Hiszen sem Ausztriában, sem Romániában nem a csirke far-hát árának befagyasztásával fékezik meg az inflációt, és javítják az emberek megélhetését. Friss adat – biztos önök is hallották már – hogy Románia mennyivel áll ismét előttünk az egy főre jutó fogyasztásban.

Senki ne gondolja, hogy az UHT-tej, a cukor és az olaj árának befagyasztása bármit is ér. Pontosan tudjuk, hogy a kereskedők, akik ezen az áron kényszerülnek árulni a termékeiket, a működési költségeiket úgy fogják kigazdálkodni, hogy az összes többi termékük árát megemelik.

Ha a nagyker árak addig emelkednek, hogy a boltoknak már nem éri meg egyáltalán cukrot, étolajat tartani, akkor cukor- és étolajhiány lesz. Ezt lehet ezzel elérni. Ilyen még a szocializmusban sem volt. 

Mérce: Ez reális veszély? 

M. Z. P.: Ez három hónap esetén egyrészt kevésbé fenyeget, másrészt azt is tudjuk, hogy ezen termékek ára október 15. óta szinte semmit sem változott. Tehát ez abszolút látszatintézkedés. Ha 10-20 százalékos infláció lenne, akkor reális veszély lenne a hiány, mert a veszteséget nyilván nem vállalják be a boltok. Orbánnak a benzinár befagyasztásával is az volt a szerencséje, hogy nagyon magas szinten fagyasztotta be, és egy pillanatnyi állapot volt az, amikor erre szükség volt, hiszen – bár összességében most is nagyon magas – a benzinárak most a rögzített 480 forint alatt vannak. 

Nyilvánvaló, hogy ezek okosan meghozott, de azért mégiscsak pártállami intézkedések. Olyan rendszerben gondolkodik Orbán, amit 30 éve meghaladtunk. 

Mérce: Komjáthi Imre Facebook-oldalán is volt egy poszt – árcsökkentett lapcsánkáról szólt –, amikor bejelentették az élelmiszerárstopot. Önmagában helyes lépésnek tartja az árstopot? 

K. I.: Azt gondolom, hogy az alapvető élelmiszerek árának befagyasztása nem lenne ördögtől való, mert lássuk be őszintén, hogy ez segítséget jelent az embereknek. Ha tényleg az alapvető élelmiszereket nézzük, akkor a Fidesz „köret nélkül” tette meg azt a lépést, mert akkor már a krumpli árát is befagyaszthatta volna.

Az infláció megfékezéséhez annyit tennék még hozzá, hogy a kommunikációs költségek visszaszorítása is jelentős tétel lenne. Látjuk, hogy Rogán Antal baráti köre hogyan gazdagodott, és hogyan építette önmagát és a fideszes hátországot a kommunikációból, az óriásplakátokból például. 

Erről az jut eszembe, hogy február 5-én lesz az Éhségmenet 10. évfordulója, ami annak idején pont azért indult, mert óriásplakátokon telenyomták az országot, hogy „Magyarország jobban teljesít”. Mi meg azt láttuk ott, vidéken, hogy a nyomor teljesít jobban. Meg kell nézni, hogy hol tartanak az ország különböző területei az első éhségmenet óta. Nem előre megyünk, hanem hátra. 

„Imre és kollégái nyitottak a kompromisszumra”

Mérce: Tehát 2012-höz képest még rosszabb a helyzet azokon a vidékeken, ahol az Éhségmenet vonult?

K. I.: Igen. Vagy rosszabb, vagy nem változott. Ugyanúgy rosszul fűtött lakásokban laknak az emberek, rossz minőségű élelmiszert esznek. Ha már az élelmiszerárstopnál tartunk: hát a közmunkásbért hogy elinflálta például az infláció? A minap Salgótarjánban voltam sajtótájékoztatót tartani, ahol arról beszélt a helyi párbeszédes képviselőjelölt, hogy nincsenek munkahelyek, nincs megfelelő szakképzés.

Mérce: Azt tudjuk, hogy a munkanélküliség lényegesen alacsonyabb, mint 2021-ben. Ennek nincs semmilyen hatása önök szerint? 

K. I.: Nem mondanám, hogy alacsonyabb, azért kozmetikázzák azt rendesen. Külön kell választani azt, hogy valaki foglalkoztatott vagy alkalmazott. Részmunkaidősök nagyon sokan vannak, ami erősen torzítja a statisztikát. A másik pedig, hogy a legfrissebb adatok szerint – és ezt nem mi mondjuk, hanem a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat – közel tizenhét százalékkal nőtt azok száma, akik több mint egy éve munka nélkül vannak, és a szakképzetlenek aránya elképesztő mértéket öltött. Nógrádban, Borsodban, Szabolcsban, Hevesben a pályakezdő szakképzetlenek száma is irgalmatlanul nagy, de a munkanélküliek között is negyven százalék ez az arány. Tehát mind a munkaerőhiánynak, mind a munkanélküliségnek a szakképzés hiánya az egyik fő oka. Ezért örültem annak, hogy az Egységben Magyarországért programjának munkaügyi részében a szakképzés jelentős részt tesz ki, nagyon előremutató javaslataink vannak. 

M. Z. P.: Magyarországon az elmúlt tizenkét évben a hihetetlen mértékű elvándorlás éppen annak köszönhető, hogy itt a körülmények nem voltak megfelelőek. Az egészségügy, az oktatás, a szakképzés, minden területén hihetetlen mértékben romlott a helyzet Orbán alatt, és ezért az emberek jelentős része nem tudta ebben az országban tudja megtalálni a megélhetését.

Magyarországon mára a vállalkozók is belátják, hogy olyan körülményeket kell teremteni, hogy ezek az emberek visszajöjjenek, és elindulhassunk felfelé. Ez közös érdek. Ha most hirtelen, egyszerre a munkavállalók túl sok követelését teljesítenénk és a vállalkozásokat tönkretennénk ezzel, akkor a munkavállalók is rosszul járnának.

Ha viszont nem teljesítjük a követeléseik legfontosabb részét, akkor továbbra is Törökországból, Vietnámból és Mongóliából kell majd migránsmunkásokat behozni, de még ők is otthagyják ezeket a munkahelyeket végül. De Imre és kollégái a kompromisszumra abszolút nyitottak, és túlzó követeléseik sincsenek.

Mérce: Akkor a „migránsmunkások” érdekei, ha már így nevezzük a vendégmunkásokat, nem is fontosak?

M. Z. P.: Nem beszéltem erről. Nem ez a kérdés, félreértett. De mégis tény az, hogy a Fidesz migránsmunkásokkal akarja megoldani az óriási, 800 ezres elvándorlást. Mi ezzel nem értünk egyet. A munkakörülmények megoldása, ami célunk, természetesen a vendégmunkásoknak és a magyar munkásoknak egyaránt jó lenne, de jelenleg minden évben, tízezrével telepít be a Fidesz migránsmunkásokat, amit a jövőben a magyarok hazahozatalával váltanánk ki. A munkaválallói jogok viszont minden dolgozóra, bőrszíntől, fajtól, vallási meggyőződéstől és szexuális orientácótól függetlenül vonatkoznak majd.

K. I.: A program része az is, hogy a harmadik országból érkező, tehát az EU-n kívüli munkások alkalmazása ne járhasson azzal, hogy letörik a magyar béreket, és hogy romlik a magyar dolgozók munkavédelmi és munkajogi helyzete. Isten óvjon minket attól, hogy idegenellenesség fénye vetüljön ránk, a vendégmunka érkezése ma elkerülhetetlen. Bár megjegyzem ismét: ott vannak még a szakképzetlen fiatalok, akiket a szakképzés átalakításával munkába kell tudni állítani.

De a gödi Samsungnál például 3200 ember dolgozik, nekik a 45%-uk magyar, a többi koreai, kínai, ukrán. És ők olyan munkakultúrából érkeznek, ahol ismeretlen fogalom a túlóra. A magyar munkás a nyolcórás munkaidőt ledolgozva túlórapénzt kap a további munkáért és ezt szokta meg, de az ukrán kérdés és túlórapénz nélkül ledolgozik 12 órát is. Nagyon sokan nem tudják azt sem, hogy a valódi munkavédelem nagyon drága dolog: szűrőberendezések, rendszeres és teljes egészségügyi vizsgálat. Mi azt szeretnénk, hogy ugyanazok a jogok és körülmények a külföldi munkaerőnek is járjanak, de a magyarok esetében is tartsák be őket: ugyanúgy lehessenek szakszervezeti tagok, tartozzanak kollektív szerződés alá, ha már itt vannak. De az egészséges helyzet persze az lesz, amikor a magyar munkaerőtartalékot felszabadítjuk és munkába állítjuk.

Mérce: Szóba került az imént a közmunka: az a Márki-Zay Péter honlapjára feltöltött programból is kiderül, hogy a közmunka intézményét megtartaná az ellenzék. Komjáthi Imre a Közmunkás Szakszervezet társelnökeként hogyan viszonyul ehhez?

K. I.: Az nem volt vita sosem, hogy közmunkára szükség van. Az a kérdés generált vitát, hogy hogyan tekintünk rá. Az Orbán-kormány egy kiszolgáltatott embercsoportot lát bennük, akik szavazók lehetnek, és minden módon gátolja, hogy helyzetükből ki tudjanak törni. Van egy szociális megközelítés is, amely szerint, aki esetleg már mentálisan és fizikálisan is képtelen munkába állni, annak találjunk valami rehabilitációs munkát. Ahhoz kell visszatérni, hogy a közmunka egy rövid, átmeneti állapot legyen, de szükség van rá, ezért nem szüntetnénk meg. Az MSZP-nek nem sikerült abban többséget szereznie, hogy a minimálbérre növeljék meg a közmunka összegét, de abban igen, hogy jelentős béremelésre van szükség. A közmunkások bére el kell érje a mindenkori létminimum szintjét, ami jelenleg bruttó 100 ezer forint. Mi azt tartanánk helyesnek, hogy minél magasabb képzési szintet ér el valaki, annál magasabb legyen a bére.

Mérce: Az egységes ellenzék programjának számos elemét sajtótájékoztatók keretében bemutatták már december végén. Milyen állapotban van a program egésze? Lezárult a programalkotás, vagy az árnyékkormány – amelynek Komjáthi Imre is tagja -, folytatja még a továbbiakban a programalkotási folyamatot? 

M. Z. P.: A legfontosabb kérdéseket lezártuk, van egy-kettő, amelyet még nem, például az alkotmány ügyében nincsen konszenzus, ott még a szakemberek dolgoznak. De például az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésében megegyeztünk. Megegyeztünk abban is, hogy a személyi jövedelemadó egyik kulcsa sem nő, de a legalacsonyabb jövedelműek szja-ját csökkenteni fogjuk. Megegyeztünk abban, hogy öt év múlva tervezzük bevezetni az eurót, és még sorolhatnám. 

Az árnyékkormány tagjai a szakmai munkát fogják össze. Komjáthi Imre a szakszervezetekkel való együttműködés koordinátora ebben az árnyékkormányban. A választásokig folyamatosan figyelnie kell ezt a területet, és szükség esetén a teljes ellenzék álláspontját kommunikálva a sajtó előtt is elmondja a közös véleményünket.

„A kettő- meg hároméves munkaidőkeretet felejtsük el”

K. I: Így van, ez a folyamat jelenleg is zajlik. Minden nap érkeznek a szakszervezetek és más szakmai szervezetek részéről javaslatok, elvárások. E javaslatok nagy részét egyébként már tartalmazza a választási programunk munkaügyi része. Ami pedig még nincsen benne, az a kormányprogramba fog beépülni, ami szintén komoly munkát és szakértői hátteret igényel. Nagy örömmel veszem, hogy maguk a szakszervezetek is biztosítanak szakértői hátteret. Annak pedig különösen örülök, hogy azok a pontok, amelyek a december 8-i , Márki-Zay Péter, illetve 37 ágazati szakszervezet és három konföderációs vezető részvételével zajlott csúcstalálkozón elhangzottak, 99 százalékban beépültek a programba. 

Egyértelmű volt számunkra – és ebben egyetértünk Péterrel -, hogy szükség van a munka világában is fékekre és ellensúlyokra.

Elsősorban az a fontos, hogy a munkavállalók jó munkakörülmények között, tisztességes bérért, tisztességes munkavédelem mellett dolgozhassanak. Ennek előkészítése két területen zajlik. Egyrészt szerintünk fontos, hogy legyen állami szabályozás, például a munkavédelem és a munkaügy területén. Fontos másrészt a munkavállalók önszerveződése. A szakszervezeteknek is biztosítani fogjuk, hogy tudjanak dolgozni, megfelelő szakértelemmel, megfelelő szinten tudják végezni a munkájukat. 

Mérce: Mi alapján választották ki azt a 37 ágazati szakszervezetet, amelyeket elhívtak a csúcstalálkozóra?

K.I: Nehéz volt dönteni a meghívottak köréről. De alapvetően azokat a szakszervezeteket kerestük, amelyek részéről már volt Péter felé érdeklődés, kíváncsiak voltak az ő véleményére, és szerették volna saját javaslataikat elmondani. Illetve azokat, amelyek 2010 óta voltak elég bátrak ahhoz, hogy akár a kormánnyal szemben is aktívan kritikát gyakoroljanak még úgy is, hogy ők a pártpolitikában nem kívánnak részt venni, de mivel a kormány állította elő azt a helyzetet, hogy az általuk képviselt munkavállalók kiszolgáltatottabbá váltak, ezért megfogalmazták kritikájukat a kormány felé.

Mérce: Fel szokott vetődni problémaként, hogy a mai Magyarországon létező szakszervezetek valójában mennyire képezik le a munkásság érdekeit. Az egyik leginkább kézzelfogható számadat, hogy az európai minimálbér-irányelvről szóló tervezet szerint 70%-ra fel kéne emelni a kollektív szerződéses tárgyalások lefedettségét. Ez nálunk 18-20% körül van. Arról van elképzelés, hogy hogyan lehetne a magyar dolgozók reprezentációját növelni?

K. I.: Az biztos, hogy a magyar dolgozók félelmeit tolmácsoljuk, ahogyan azok a szakszervezetek is, akikkel kapcsolatunk van. Mert hát ki vitatkozna azzal, hogy kell-e a munkaidőkeret? Ebben nincs vita a szakszervezetek között. Annál a cégnél, ahol én dolgoztam, nyáron egy hónapra a termelés teljesen leáll, hogy elvégezhessék a karbantartási munkákat. Ilyenkor jelentős túlóraigény keletkezik, de az a dolgozónak is érdeke, hogy a karbantartás el legyen végezve. Kollektív szerződés van, a szakszervezetekkel egyeztetve. A kettő meg három éves munkaidőkeretet felejtsük el. 

Említette a reprezentativitást: ezt felül kell vizsgálni. De ez a szakszervezetek részéről kell hogy jöjjön, azért kértem tőlük egy szövegszerű javaslatot, hogy ők hogyan és milyen körülmények között szeretnének dolgozni? Mondok egy példát. Valaki azt mondja, hogy meg kell tartani a mostani struktúrát, hogy külön van a közszféra, és külön a versenyszféra, de más meg azt mondja, hogy térjen vissza a régi érdekegyeztető tanács, ahol egyben kezelték az összes ágazatot. De ezeket nem nekünk, politikusoknak kell eldönteni hanem a szakszervezeteknek. Azért ilyen kevés a kollektív szerződés, mert a szakszervezeteket ellehetetlenítették. Ott van Szijjártó Péter üzenete, amelyben arról beszélt, hogy minek ennyi szakszervezet? Ott volt a Suzuki esete, ahol az volt az üzenet, hogy egy 14 éve ott dolgozó szakembert azért rúgtak ki a cégtől, mert szakszervezetet mert alapítani. Ezeken kell változtatni.

Amelyik cég gátolja a szakszervezetek működését, az legyen kizárható két évre állami és EU-s támogatásokból.

Ez egy élő jogszabály, csak nem használjuk. Ezt szeretnénk alkalmazni, nem csak a stratégiai partnerekkel, hanem minden magyarországi céggel szemben.

„A legelső dolog, amit a dolgozók és szakszervezetek érezni fognak, az a szabadság”

Mérce: Ha már szó volt a szakértői gárdáról: ki felel a monetáris politikáért és a gazdaságért? Király Júlia neve hangzott el, és régebben még Róna Péteré…

M. Z. P.: Király Júlia koordinálja, de Surányi György és Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnökök is ott vannak, tehát a monetáris csapat hihetetlenül erős.

Mérce: Ez egy monetárisan és fiskálisan konzervatív felállásnak tűnik. Nincsenek feszültségek a Komjáthi által vezetett munkaügyi csoporttal emiatt?

M. Z. P.: A monetáris politikában nem, csak a fiskális politikában lehetnek ebből nézeteltérések. Persze mindenki többet szeretne költeni, de mi felelős kormányt szeretnénk, amely nem fölpörgeti az inflációt, hanem lehűti azt.

Azokat a fölösleges kormányzati projekteket, amelyeket az interjú elején soroltam, egész biztosan le kell tehát állítani. A Fudan Egyetem kampusza, a Budapest-Belgrád vasút építése, és még számos pénznyelő projekt leállításával úgy gondolom, a költségvetés egyensúlyba hozható.

De emellett arra természetesen továbbra sem lesz pénz, hogy havi 1 milliót kereső munkavállalóknak 30-60 ezer forint plusz juttatást adjunk, tehát az alapjövedelem vagy minimáljövedelem ellenzéki híveinek nyilván meg kell majd vívniuk pénzügyi szakembereinkkel.

K. I.: Mi a munkaügyi kabinetben a gazdasági kabinettel, Király Júliáékkal folyamatosan egyeztetünk.

Mérce: Mit jelent a „folyamatos egyeztetés”?

K. I.: Rendszeresen, és minden olyan alkalommal is, amikor szükség volt arra, hogy megbeszéljük, mennyi az annyi, akkor természetesen hozzájuk fordultunk. Az a kérés a gazdasági kabinettől már nagyon korán megfogalmazódott, hogy minden tervünk mellé tegyük le, hogy mennyibe kerülne ez pontosan a költségvetésben. Ebben ők is segítettek természetesen.

Összességében annyit elmondhatok, hogy a programunkból a legelső dolog, amit a dolgozók és szakszervezetek érezni fognak, az a szabadság.

Szabadabb oktatási körülmények a pedagógusoknak, szabad tankönyvválasztás. Persze a bérekről sem fogunk elfelejtkezni, de már most is látjuk, hogy milyen állapotban van a költségvetés, és amit még nem látunk, az lehet, hogy még félelmetesebb. A legnehezebb falat a közszféra lesz, ott jelentős elmaradások vannak minden területen.

Mérce: Nagy viták a gazdasági kabinettel ezek szerint nem voltak?

K. I.: Nem, Király Júlia ki is emelte ezt, szerinte a munkaügyi kabinet jó és alapos munkát végzett. 

Mérce: A decemberi szakszervezeti csúcstalálkozó után volt egy közös élő bejelentkezésük, ahol Márki-Zay Péter a szakszervezetek tengernyi problémáját sorolta elő: ágazati problémák, politikai elnyomás, ágazati bértorlódások, a Munka Törvénykönyve problémái. Mit tartanának a három legfontosabb lépésnek?

M. Z. P.: Imre, ez mégiscsak a te területed…

K. I.: Szerintem az első és legfontosabb a szakképzési rendszer reformja. A munkaerőhiány és munkanélküliség fő rákfenéje is a szakképzés. Ha megnézzük a legfrissebb adatokat, akkor brutális, amit látunk: az összes álláskereső 40 százaléka szakképzetlen, tizenhatezer pályakezdő fiatalnak csak a nyolc általánosa van meg. Ezért programunk sarkalatos pontja a szakképzés területén az, hogy olyan országos kompetenciamérő módszert kell kifejleszteni, ami nem engedi, hogy az általános iskolából funkcionális analfabéták kerüljenek a szakképzésbe. Akár egy-kétéves képzéseket is szervezni kell azoknak, akik ezt nem tudják megugrani. Képzések kellenek a munkára való szocializációhoz is, sok kistelepülésen sajnos ez is probléma.

Fontosnak tartom még, hogy a munkaerő mobilizálását segítsük. Az ország egyik felében munkaerőhiány van, a másikban munkanélküliség. Van tartalék, például az 55 év fölöttiek körében, akik még mobilisak is lennének, de támogatni kell a lakhatásukat és hozzá kell járulni a munkába járásuk költségeihez.

A harmadik fontos dolog az érdekegyeztetés a munkáltatók, a kormány és a szakszervezetek között. Ez most mindennek mondható, csak nem érdeminek. Odamegy az illetékes államtitkár, és elmondja, hogy mi lesz. Ez így nem működik.

M. Z. P.: A munkavállalók jogai alkotják az egyik legfontosabb kérdést, a másik pedig a munkavállalók szabadsága. Ezen a tanárok szabad tankönyvválasztását, vagy az egészségügyi dolgozók és orvosok szolgálati jogviszonyának megszüntetését értem. 

De a rendőrségnél is egészen döbbenetes az, ami az elmúlt időszakban történt. Ott meg kell csinálni a régi, korkedvezményes nyugdíj rehabilitációját, egy új, harminc év utáni, korai nyugdíj lehetőségét is meg kell itt teremteni. Egy csomó ilyen megállapodás van, a szakszervezetekkel közösen dolgoztuk ki ezeket, ezek a legégetőbb problémákat úgy oldják meg, hogy közben az intézkedések anyagi következményei a következő kormány számára vállalhatóak.

Mérce: Októberben Márki-Zay Péter adott nekünk egy interjút Zalaegerszegen, ahol azt mondta, fontos az érdekképviselet, de az államnak fontosabb feladata annak biztosítása, hogy a dolgozók jólétben éljenek. Akkor azt mondta, ehhez az euró bevezetése, tisztességes munkakörülmények, demokratikus jogok szükségesek. Nem tyúk vagy tojás probléma ez? A jólét elérése nem éppen azokkal a célokkal lehetséges, amiért az érdekképviseletek küzdenek?

M. Z. P.: Az előbb éppen néhány példát mondtam arra, hogy

a szabadságot, amiért sok esetben tényleg küzdenek ezek a szervezetek, hamarabb el lehet érni, mint a jólétet.

A rabszolgatörvény eltüntetése egy csapásra megoldható. Az egészségügyi szolgálati jogviszony kivezetése viszonylag gyorsan megoldható. A szabad tankönyvválasztás is egy csapásra megoldható. Ezek az intézkedések sok esetben a lopás miatt születtek. Kit zavart az, hogy Magyarországon a tankönyvkiadók versenyeztek egymással minőségben és innovációban? Nyilván azt, aki ennek megszüntetéséből könnyű pénzügyi haszonra akart szert tenni.

A két törekvés nem ellentétes tehát, de a szabadság kérdését lehet elsőként, és leggyorsabban megoldani. A jólét hosszabb távú kérdés: az infláció fékezése hónapokat, az euró bevezetése öt évet vesz igénybe. Az, hogy Magyarország fogyasztásban, nemzeti jövedelemben elkezdjen végre fölzárkózni az Európai Unió átlagához, többéves komoly munka lesz.

Mérce: A választókerületében is volt egy komoly szakszervezeti mozgalom, a makói Continentalnál. Ezzel kapcsolatban előválasztási ellenfele, a DK-s Mucsi Tamás egy előválasztási vitán azt vetette a szemére, hogy nem ismeri a gyárban uralkodó viszonyokat. Monstanra megismerkedett velük?

M. Z. P.: Többek között éppen Komjáthi Imre közreműködésével fölvettük a kapcsolatot a gumigyári dolgozók szakszervezetének helyi vezetőjével, természetesen figyelemmel kísérem az ottani eseményeket, és egyetértek azzal, hogy csak a törvények maximális betartásával és a dolgozók védelmével lehet előbbre jutni ebben a kérdésben is.

Mérce: A rabszolgatörvényről sok szó esett, de a kormány 2020-tól lehetővé tette a munkaidőkeretek munkáltató általi, egyoldalú meghosszabbítását is. Ezt Márki-Zay Péter kormánya eltörölné?

M. Z. P.: Igen.

Mérce: Márki-Zay Péter többször elmondta, elég határozottan, hogy az álláskeresési járadéknak a meghosszabbított formáját ő csak válság idején tartja szükségesnek, miközben az ellenzék népszavazása ilyen kikötést nem tartalmaz. Mit gondol erről, egy esetleges kormányváltás során kell vitát vívniuk erről?

K. I.: Nem. Meghosszabbítjuk 9 hónapra, ebben is sikerült Pétert meggyőzni. Ha egy jól működő munkaügyi rendszer lesz – tehát normális továbbképzések lesznek, nem pedig napocskarajzolósak -, beleértve a szakképzést és kompetenciamérést, akkor megoldódik ez a probléma, és csak válság idején lesz majd szükség 9 hónapos álláskeresési járadékra, mert fokozatosan vissza tudjuk majd vezetni a munka világába azokat az embereket, akik kikerültek onnan. 

Az egy évnél régebben álláskeresők nagy része külföldről jött haza a járványhelyzet miatt. Ők egészen más típusú munkát végeztek kint, amit itthon nem tudnak, így beleragadtak ebbe a rendszerbe. Válsághelyzetben néha 9 hónap sem elég, de ebből az ellenzéken belül már nem lesznek viták.

Mérce: A szakképzés szerepét hangsúlyozta, és az álláskeresési járadékról is beszélt. Ez egy kicsit olyan, mint az Orbán-kormány illetve a Bajnai-Gyurcsány kormányok 2008 utáni válságkezelésének továbbképzéses eszköze. Ez már akkor sem volt elég. A mostani válságban miért lenne az?

K. I.: Ha csak bizonyos szektorokban lesz válság, mint például az autóiparban, akkor az ott felszabaduló munkaerőt át lehet irányítani olyan területekre, ahol egyébként is munkaerőhiány van, és az átképzések így megoldást jelenthetnek. Ha egy olyan pénzügyi válság lesz, amely hatalmas munkanélküliséget okoz, akkor más eszközöket is igénybe kell venni.

” Olyan érzésem volt a Péterrel való megbeszéléseken, mintha egy vezérigazgatóval beszélnék”

Mérce: 2019-ben egy portréinterjúban Gyurcsány Ferencről Komjáthi Imre azt mondta, hogy a kampány alatt úgy érezte, „tűzbe is menne érte, de utána gyorsan kiderült, hogy nagyon mást gondolnak”. Nincsenek hasonló félelmei a mostani kampánnyal kapcsolatban?

K. I.: Nincsenek, mert csak abban tud csalódni az ember, akiről úgy gondolja, hogy egyet gondolnak. Én nem gondolom, hogy Péterrel egyet gondolunk sok mindenről, tudom, hogy lesznek vitáink, és hogy más területről jöttünk, ezért nekem nem fog csalódást okozni, ha esetleg azt mondja, hogy meg kell lépni ezt meg azt a költségvetés miatt. Ha ez a munkavállalóknak nehézséget okoz, akkor vitatkozni fogok vele. 

Mérce: Lehet úgy összegezni az álláspontját a miniszterelnök-jelölttel kapcsolatban, hogy ha békét akar az ember, akkor jobb, ha felkészül a háborúra?

K. I.: Nem, egyszerűen a helyén kell kezelni a dolgokat. Igen, Péter egy jobboldali konzervatív ember, aki a munka másik oldaláról érkezett. Rá kell adni egy olyan szemüveget, amelyen keresztül láthatja, amit mi élünk meg. Megkerestek már azzal, hogy nem lehet beleírni egy olyan mondatot egy programba, hogy meg kell védeni a munkavállalót az államtól és a munkáltatótól is. De hát pontosan ez a helyzet, kizsákmányolja a munkáltató, meg az állam is, ha engedik. Ha az állam hagyja a kizsákmányolást, sőt, olyan jogszabályokat hoz létre, amelyek ezt engedik, akkor a mi programunkban igenis benne kell legyen, hogy ezt nem engedjük. 

Mérce: Amikor Márki-Zay Péter felkérte Komjáthi Imrét szakszervezeti kapcsolattartónak, Imre a Mércének úgy nyilatkozott Márki-Zay egy vezérigazgató benyomását kelti benne, és sok dologról meg kell, hogy győzze még őt. Mely kérdésekre célzott ezzel, és sikerült-e meggyőzni a miniszterelnök-jelöltet?

K. I.: Hála istennek, sikeresen meggyőztem Pétert egy csomó kérdésben. Nagyon sok dologban meg nem kellett győzködni. Amiben egyetértünk, az az, hogy munkáltató nélkül nincs munkavállaló, nem alkothatunk tehát olyan törvényeket, amelyek a munkáltatót teljesen ellehetetlenítik. Abban is egyetértünk viszont, hogy a dolgozó védelmére szükség van. Olyan érzésem volt a Péterrel való megbeszéléseken, mintha egy vezérigazgatóval beszélnék, de éppen azért, mert ő ebből a világból jön, ahonnan én. Én kollektív szerződés-tárgyaláson, bértárgyaláson is részt vettem annak idején a BorsodChemben, tehát teljesen ismerős volt számomra az a fajta nyelvezet és érvrendszer, az a hozzáállás, amit ő használ.

Ez a vezérigazgató logikája: az, hogy érti, miért fontos mindaz, amit dolgozóként képviselünk, és azt magyarázzuk el, hogy neki miért érdeke mindez. Aztán majd megegyezünk.

Annak idején mi akkor nyertünk, ha bele tudtunk bújni a vezérigazgató cipőjébe is.

Nekem ezért most Péterrel szemben is könnyű a helyzetem, mert ismerem ezt a gondolkodásmódot, és én is el tudom mondani a számára érthetően, hogy például a kollektív szerződés miért fontos a szakszervezetek számára.

M. Z. P.: A huszonkét éves vállalati középvezetői gyakorlatom során sokszor dolgoztam együtt szakszervezetekkel, természetesen mindig a munkáltató érdekeit képviseltem ilyenkor, azzal a szociális érzékenységgel közelítve, hogy jó teljesítményt a munkavállaló is akkor tud nyújtani, ha elégedett. A munkáltatónak ezért ez mindig érdeke. Ha viszont az egyik oldal túlsúlyba kerül, az mindkét oldalnak rossz. De Imre és kollégái a kompromisszumra abszolút nyitottak, túlzó követeléseik nincsenek.