Ha valaki odafigyelt az év folyamán, feltűnhetett számára, hogy volt már olyan baloldali mozgalom, amelyik jóval azelőtt javasolta egyes alapvető élelmiszerek árának rögzítését, hogy a kormány előrukkolt erről szóló rendeletével. Mit szólnak most? Elégedettek? A Szikra elnökségét kérdeztük.
„Drágul az élet” – jelentette ki igen röviden és velősen a Szikra Mozgalom még 2021 márciusában.
Facebook-bejegyzésük megállapítása szerint a folyamatos inflációt és a fogyasztói árak emelkedését egyértelműen állami beavatkozással kellene kezelni, ezért többféle megoldást javasoltak:
„A probléma enyhítésére megoldások sorát lehetne bevetni:
– A létfontosságú élelmiszerek árainak fixálása;
– A munkahelyüket elvesztett emberek közvetlen támogatása;
– Lokális gazdaságok: helyi- alternatív termelési viszonyok segítése, és helyi- demokratikusan ellenőrzött ellátási láncok kiépítése;
– Élelmiszerbankok létesítése.”
Az első pontban említett árplafon ötletét Orbán Viktor kormánya a gazdasági válságjelenségek megsokasodása után először az üzemanyagáraknál, a benzinár plafonjában érvényesítette, rendeleti úton.
Sokáig úgy tűnt, a kormány nem szánja rá magát erre a lépésre, és kitart alapvetően ortodox, monetarista álláspontja mellett.
A parlament őszi ülésszaka alatt, 2021. október 25-én Dudás Róbert jobbikos képviselő azonnali kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz arról, hogy hajlandó-e a jövedéki adót drasztikusan mérsékelni, és szükség lehet-e árplafonra az üzemanyagpiacon.
Ekkor Orbán Viktor válaszában úgy fogalmazott, ezt valószínűtlennek tartja, ugyanis „egy olyan árképzési rendszer van Magyarországon, amely magasabb benzin és gázolaj esetén automatikusan csökkenti az adót.” Az adó mértékének csökkentése ezért a a miniszterelnök szerint nem vezetne az üzemanyag árának tartós csökkenéséhez. Ugyanakkor ehhez már akkor is hozzátette: „Előállhat olyan helyzet, hogy a befagyasztás irányába lépjünk.”
Emlékezetes, hogy később, a december 21-i Kormányinfón maga a kormányfő határozottan kijelentette, hogy további árplafonokat az üzemanyag után már nem kívánnak bevezetni, mert a nyugdíj- és béremelések fedezik a drágulást. Azután pedig januárban mégis ez történt.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már az élelmiszerárstopnak keresztelt miniszterelnöki bejelentés után, a következő Kormányinfón közölte azt, hangsúlyosan nem az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésének ortodoxabb megoldását alkalmazták – mint például Lengyelország –, és szándékosan inkább az ugyancsak ideiglenes árstopot hirdető Szerbiát utánozták. Szerinte azért, mert az előbbi megoldás nem vezetne azonnal érzékelhető, számottevő árcsökkenéshez.
A G7 múlt heti, részletes elemzése emellett hangsúlyozza, az átlagos fogyasztói kosárban a 2021. október 15-i szinten maximált árú termékek árcsökkenésének elhanyagolható hatása lesz, azonban
éppen a legszegényebb kétmillió magyar számára már három hónap alatt is érzékelhető változást jelent az intézkedés, ők ugyanis a jövedelmük jóval nagyobb részét költik az olyan alapvető élelmiszerekre, mint a liszt, az étolaj, a csirkemell, avagy a kristálycukor.
Ráadásul a Központi Statisztikai Hivatal december végén publikált adatai szerint az áremelkedés azóta csak még inkább eldurvult. Ismert például – ahogyan azt a G7 is idézi – hogy a liszt és étolaj átlagára 2020 januárja és 2021 novembere között – főleg a Covid-válság után az élelmiszer ellátóláncban mutatkozó anomáliák, leállások, és azóta is folyamatos akadozások miatt – 30, illetve 50 százalékkal drágult meg.
Kérdésünkre a Szikra két elnökségi tagja, Sudár Orsolya és Bereczki Áron most mégis úgy látják, a kormány mostani intézkedése szűklátókörű és nem is elégséges az időközben elharapózó gazdasági helyzet érdemi kezeléséhez.
„Nyilvánvaló, hogy a kiválasztott 6-nál (utóbb 7-nél) jóval több alapvető élelmiszer sokaknak nem kerülhet a fogyasztói kosarába a jelenlegi árakon. Ez a mostani intézkedés tehát bár valamelyest enyhít az infláció okozta magas árakon a hét említett terméket illetően, összességében nem old meg semmilyen strukturális problémát”–közölték a Mércével.
Arra a kérdésre, hogy az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése – amelyet többek között az általuk támogatott józsefváros-ferencvárosi ellenzéki képviselőjelölt, Jámbor András, és az ellenzéki pártok többsége is támogat – jobb eszköz lenne-e immár szerintük az ideiglenes árplafon helyett, így válaszoltak:
„Hamis dilemmának tartjuk az árplafon vagy áfacsökkentés közötti választást, a mostani helyzetben (az alapvető élelmiszerek közül több is 15-20%-kal drágult 2021-ben) mindkettőre szükség lenne. A probléma megoldása hosszú távon viszont csak rendszerszintű lehet, amiben először is nem a fogyasztást, hanem a vagyont kell adóztatni.”
Sudár és Bereczki szerint
„…semmilyen szisztematikus gazdaságpolitikai gondolat vagy stratégiai cél nem áll az intézkedés mögött, így az megoldást sem jelenthet semmilyen szinten az árrobbanásra. Orbánéknak 12 évük lett volna rendbe rakni az élelmiszerárakat, inflációt, a gazdaságot. Az, hogy most csak visszaviszik az árakat októberi szintre, nem más, mint egyszerű kapkodás az áprilisi választások előtt néhány héttel.”
A szervezet ezenkívül azóta már újabb Facebook-bejegyzésben is reagált az Orbán-féle bejelentésre, ebben válaszaikhoz még hozzáteszik, a változatlan piaci logika viszonylag hamar „megeszi” majd az árplafon okozta előnyöket: hiszen a beszállítók, gazdálkodók, vágóhidak és malmok továbbra is profitalapú szervezetek, erre pedig csak a szegények fizethetnek rá ismét.
Éppen ezért az árplafon fenntartása mellett azt javasolják, a teljes élelmiszeripar távolodjon el a profitlogikától. A kormány ennek érdekében például lokális gazdaságokat, szövetkezeteket és más alternatív gazdasági-termelési formákat is célzottan támogathatna, avagy elkezdhetné a bérek és szociális juttatások megemelésének oldaláról a vásárlóerő hosszú távú felduzzasztását.
Minderre Orbán Viktor kormányában biztosan kevés az esély, a legutóbbi intézkedésre pedig egyenesen semmi: a miniszterelnök korábban, ugyancsak egy közrádiós interjúban ugyanis úgy fogalmazott, „hitelből nem lehet bért emelni”, mert szerinte ez csak tovább inflálná a nemzeti valutát. A béremelés szerinte csak termelékenység-növelés alapon történhet meg.
Azt már a Mérce élelmiszerárstopról írt elemzése is megállapította, hogy
az élelmiszerár-drágulás fő mozgatórugója, hogy az állam lényegében eszköztelen a teljes – amúgy stratégiai fontosságú – ellátási lánc ellenőrzését tekintve, tartós központi árpolitikához például az élelmiszeriparban történő nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükség.
Ehhez pedig jelenleg mind a gazdasági feltételek, mind a kormányzati akarat biztosan hiányoznak.
