A 444 a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) decemberi adait böngészve lett figyelmes néhány olyan adatra, amelyek erősen ellentmondanak a foglalkoztatáspolitikában gyakorolt kormányzati sikerpropagandának.
Az NFSZ jelentése szerint ugyanis az állásukat elvesztőknek átlagosan 16 hónapba telik munkát találnia Magyarországon.
Ráadásul az egy évnél hosszabb ideje munkát keresők száma tavaly óta közel 17 százalékkal növekedett, akárcsak az álláskeresési időszak hossza, hiszen – ahogy mi is megírtuk – tavaly augusztusban átlagosan még „csak” 14,6 hónapba tellett munkát találni.
Ráadásul miközben a járványhullám első és második hulláma és a teljes szektorokat érintő lezárások által meghatározott 2020-hoz képest tavaly csökkent az álláskeresők száma (ami még így is érezhetően magasabb a 2019-es szinthez képest), hatalmas területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg a munkanélküliségi rátát illetően.
Míg Budapesten a gazdaságilag aktív (15-64 éves) lakosság csupán 2,9 százalékának nem volt állása, addig ugyanez az arány Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 12,3, Nógrádban 11,8, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében pedig 9,4 százalék volt.
Ezeknek a súlyos, és évtizedek óta jelenlévő regionális egyenlőtlensége fényében nem meglepőek azok a statisztikák sem, melyek szerint 2019-ben az egy főre levetített bruttó nemzeti össztermék (GDP/fő) Budapesten az Európai Unió átlagának 151 százaléka volt, addig ugyanez az arány Észak-Magyarországon (Borsod, Nógrád, Heves megyék) csupán az uniós átlag 49 százalékát érte el.
A 444 cikke emellett felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az álláskeresők 40,3 százaléka semmilyen pénzbeli juttatásban nem részesült, köszönhetően a magyar jóléti állam messzeföldön híres szűkmarkúságának. Azok akik ma Magyarországon elveszítik a munkájukat és fel tudnak mutatni legalább egy év korábbi bejelentett munkaviszonyt, csupán három hónapig kaphatnák álláskeresési járadékot, melynek minimumértéke a dolgozó bruttó bér 60 százaléka, de az összege nem haladhatja meg a minimálbért.
Ezzel az ország méltán érdemli ki a fejlett világ legszűkmarkúbb álláskeresési támogatási rendszerének fenntartásáért járó nem túl megtisztelő díjat, hiszen még olyan országok is tovább támogatják a munka nélkül maradt állampolgárokat, mint hírhedten gyenge szociális védőhálóval rendelkező Amerikai Egyesült Államok, nem is beszélve az olyan helyekről, mint Belgium, ahol nem hetekig vagy hónapokig, hanem pontosan addig folyósítják az álláskeresési járadékot, amíg valaki munkát nem talál.
Eközben a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy három hónapban maximalizálja az álláskeresési járulék hosszát, miközben nyilvánvaló, hogy egy ilyen szűkmarkú rendszerben az alacsonyabb keresetűek egyszerűen nem képesek átvészelni a gazdaság ciklikusságából fakadóan bizonyos időközönként természetszerűen bekövetkező recessziókat.
Ennek következménye pedig annak a fogyasztásnak a csökkenése, amely a kapitalista gazdasági berendezkedés alapját adja, így ahogy azt már korábban kifejtettük, még a kormánypártok által annyira kedvelt piacpárti gazdságfilozófia szempontjából nézve is kedvező lenne az álláskeresési járadék meghosszabbítása.
Az álláskeresési járadék háromról kilenc hónapra történő növelésével kapcsolatban Karácsony Gergely nyújtott be népszavazási kezdeményezést, amelyet a Nemzeti Választási Bizottság jóvá is hagyott, az ellenzéki pártok jelenleg a referendum kiírásához szükséges 200 ezer támogató aláírás gyűjtésén dolgoznak. Azonban a kormányzati szereplők (mint például Orbán Viktor miniszterelnök) megszólalásait figyelembe véve egyre inkább kérdéses, hogy ebben a kérdésben lehetőség lesz-e az országgyűlési választásokkal egy időben szavazni (amikorra a kormány egy gyermekvédelminek hívott, valójában inkább kultúrharcos, homofób politikai kinyilatkoztatásként értelmezhető népszavazást tervez), ahogy azt az ellenzék szeretné.
A hatpárti ellenzék és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt országszerte gyűjti az aláírásokat a népszavazás kiírásához. Az aláíróhelyek címét tartalmazó lista itt érhető el.
Ráadásul az álláskeresési járadék kérdésében sem egységes az Orbánt leváltani kívánó pártok álláspontja: míg mondjuk a Párbeszéd állandónak szánja az álláskeresési járadék folyósításának 270 napra történő megemelését, addig az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje Márki-Zay Péter például többször kifejtette, hogy számára ez az intézkedés csak a világjárvány okozta gazdasági válság idejére elfogadható.
Az álláskeresési járadék meghosszabbításáról, a támogatás céljáról és a kormány jelenlegi politikájáról néhány hete Csóti Csabával, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnökével beszélgettünk.
