Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Márki-Zay és a Migration Aid megfigyelése is arra figyelmeztet, hogy az adatgyűjtés szigorúbb szabályozására van szükség 

Hétfőn Márki-Zay Péter közzétett egy állítólag a kormányzó párt megbízásából készített lejárató anyagot. Ugyancsak tegnap az is kiderült, hogy miközben feltehetően kormányközeli megbízásra megpróbálta lejáratni a Migration Aid nevű civil szervezetet, egy titkosszolgálati eszközökkel üzemelő izraeli magáncég, a Black Cube az Alkotmányvédelmi Hivatal egyik forrását támadta. A két hírből egy funkcióiban kompetens, ám politikailag inkoherens államgépezet képe rajzolódik ki, ahol a propagandagépezet konfliktusba kerül a hivatalos szervekkel.

Márki-Zay Péter hétfőn sajtótájékoztatót tartott a „Fidesz kottája” címmel. Az eseményen a Demokratikus Koalíció (DK) vezetői által átadott, 67 oldalas dokumentumot mutatott be, amely arra volt hivatott, hogy a kampány során lejárassa őt. A DK állítólag egy vidéki város fideszes önkormányzati képviselőjétől szerezte meg a dokumentumot. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt felelevenítette a 2018-as esetet, amikor kémprogramot találtak Hódmezővásárhely önkormányzatán, illetve a saját számítógépén, ám szerinte felesleges a megfigyelés, mivel nincs mit rejtegetnie.

Ezek után már kevésbé meglepő, hogy az állami titkosszolgálat összetűzésbe keveredik a magyar felkérésre lejáratást végző külföldi magán titkosszolgálattal.

Fényszivárgás

Dezső András, a HVG újságírójának oknyomozásából kiderült, hogy miközben a kormányzó párt a menekültválság idején folyamatosan menekültek illegális támogatásával vádolta a szociális munkát végző Migration Aid szervezetet a nyilvánosságban, az Alkotmányvédelmi Hivatal szóbeli megegyezés alapján együttműködött a szervezettel. A befogadó állomásokra kapott belépési engedélyért cserébe a szervezet vezetői tájékoztatták a titkosszolgálatokat a tudomásukra jutott, esetleges bűncselekményekről.

Így derült ki a hatóságok számára, hogy a menekültek olyan csalafinta eszközökkel jutnak át a milliárdokért épített kerítésen, mint egy egyszerű alumíniumlétra.

A szervezettel 2018-ban egy gyanús férfi vette fel a kapcsolatot, aki támogatást kívánt nyújtani nekik. A Migration Aid ekkor erről a kapcsolatfelvételről is tájékoztatta az Alkotmányvédelmi Hivatalt, és  együttműködve próbáltak további információt szerezni a megkeresés természetéről. Az Alkotmányvédelmi Hivatalnál tartottak attól, hogy külföldi titkosszolgálatok próbálják beszervezni a Migration Aid munkatársait.

Nem sokkal később, a választásokat megelőző hetekben Bayer Zsolt, a Fidesz elkötelezett médiakatonája nagy csinnadrattával harangozta be az ismeretlen személytől szerzett, kiszivárgott felvételeket, amelyek szerinte bizonyító erővel szolgáltak arra, hogy a „sorosistának” bélyegzett szervezet  titkos adatgyűjtésre készült.

Ekkor derült ki az Alkotmányvédelmi Hivatal számára, hogy a Migration Aidnél jelentkező személy az izraeli magán titkosszolgálatnak, a Black Cube-nak dolgozott. Feltehetően egy magyar politikai fél megbízására, hogy csőbe húzza a szervezet vezetőit, hogy magukra ártalmas információkat osszanak meg velük.

A hódmezővásárhelyi kompromat

Márki-Zay közlése szerint az általa megkapott, 67 oldalas dokumentum célja „teljeskörű feltérképezés”, „adatbázisok felkutatásával, klasszikus környezettanulmánnyal, saját archivált jegyzetek felhasználásával és szakértők bevonásával”.

A lejárató anyag komolytalan, a legtöbb terhelőnek szánt bizonyíték korábban megjelent a sajtóban, de beleillesztették Márki-Zay hivatalos Wikipédia-oldalának másolatát is. A dokumentum végig következetesen „Márki úrnak” nevezi a miniszterelnök-jelöltek. A dokumentum „kiaknázatlan” ügyként hivatkozik a politikus feleségéhez „köthető csecsemő elhalálozási esetre”, illetve azzal vádolja, hogy Márki-Zay korábban „MLM-rendszerű pénzgyár”, azaz Multi Level Marketing üzletben vett részt.

Adatgyűjtés

Tordai Bence hétfőn ismételten a Pegasus-ügyről kérdezte Orbán Viktort a Parlamentben, és azt akarta megtudni, hogy mi célből figyeltettek meg civil aktivistákat, újságírókat és ellenzéki politikusokat? Ezen kívül kíváncsi lett volna, hogy lesz-e ennek az ügynek bármilyen következménye, illetve zajlanak-e most is hasonló lehallgatások?

A kormányfő cinikus válaszában elmondta, hogy nem tesznek különbséget a lehallgatott személyek foglalkozása között, amennyiben az nemzetbiztonsági szempontból érdekes lehet. Orbánnak alapjában véve igaza is lehet, a megfigyelést végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Mesterházy Attila megkeresésére korábban elmondta, hogy a célpontok felkeresése és a megszerzett adatok feldolgozása nem az ő feladatuk, pusztán az érintett szervektől való kérést teljesítik.

Miközben súlyosan antidemokratikus politikai ellenfelek és civilek indokolatlan lehallgatása, a felelősség nem a megfigyelést végző szerveket terheli, hanem azokat a kormányhoz köthető személyeket, akik ezeket elrendelik.

Márki-Zay viszont abban téved, hogy ha „nincs rejtegetni valója”, nem kell tartania a lehallgatástól. A magánélet védelme, a vélemény- és  szólásszabadság mind alapvető jogok, amelyeket minden demokratikus államnak kötelezően biztosítania kell. Nem a megfigyelt személy feladata biztosítani a saját magánéletéhez való jogát, hanem az köteles igazolni tettét, aki ezzel megpróbál visszaélni.

Edward Snowden szerint:

„azt állítani, hogy nem érdekel a magánélet védelme, mert nincs mit rejtegetned ugyanaz, mintha azt állítanád, hogy nem érdekel a szólásszabadság, mert nincs mit mondanod.”

Amennyiben az állam potenciális bűnelkövetőként, sőt veszélyforrásként kezeli az állampolgárait, saját paranoiáját terheli az egyénre. Soha korábban nem voltak elérhetőek kormányok számára ennyire pontos eszközök a folyamatos adatgyűjtésre és megfigyelésre. Ahelyett, hogy beletörődünk ebbe, súlyos fékeket kell követelni a szabályozás érdekében, mind a kormányzatok, mind pedig magáncégek üzleti érdekeiből történőadatgyűjtés esetében.

Mindezt nem szabad összekeverni pl. a statisztikai jellegű adatgyűjtéssel, melyből aztán részletesebb modellek használatával tudatosabb és emberközpontú kormányzati döntések születhetnek. A koronavírus-járvány kapcsán láthatóvá vált, hogy a kormányzati átgondolt adatgyűjtés teljes hiánya folyamatos improvizációra késztette a magyar kormányt, felesleges döntésekkel nehezítve a járványügyi-védekezést.

Az egyelőre ismeretlen megrendelők adatgyűjtési túlkapásai súlyos terheket rónak az adatvédelemmel megbízott szervekre, és folyamatosan gyengítik a magánélethez való jogukat, amelynek kollektívan szívjuk meg a levét.