Karácsony Gergely, a Párbeszéd és az MSZP miniszterelnök-jelöltje még az előválasztás vége előtt ült le az 1Magyarország aktivistáival, Kadét Ernő kommunikációs szakértővel és Rézműves Benjámin Dániel politológussal beszélni a cigányság helyzetéről és jövőbeli terveiről a problémák orvoslására.

Annak fényében, hogy Karácsony Gergely péntek reggel visszalépett Márki-Zay Péter javára, számos olyan cigányság helyzetét javító ígéret maradt részéről a levegőben, amit országos szinten lehet, hogy sosem fog tudni valóra váltani. Azonban, mint ahogyan a vitából később ki is derül, lehet hogy jobb, ha inkább Budapestre fókuszál a cigányság problémáinak megoldásában a főpolgármester.

Az előző vitákhoz hasonlóan az első pár percben Karácsony Gergely ismertethette jövőbeli programját a roma kisebbség problémáinak orvoslására. Kiemelte, hogy az 1Magyarország kezdeményezés egy nagyon jó és nagyon fontos kezdeményezés, ami egy olyan eszmét jelöl, amit az elmúlt 30 évben nem sikerült megvalósítania egyik kormánynak sem,  próbálkozásaik a roma és a nem roma magyarok egyesítésére pedig „nagyon kevés sikert és nagyon sok sikertelenséget” hordoztak magukban.

Budapest főpolgármestere, aki programjában Magyarország újraegyesítését tűzte ki célul, három elemet emelt ki, amivel erősíteni lehetne a társadalmi kohéziót – a kulturális, identitásbeli megosztottságok, és a politika által felerősített gyűlöletek  lebontását.

– Diszkrimináció leépítése: társadalmi integrációs intézmények kiépítése, és a már meglévők erősítése.

– A roma társadalom kulturális elismerése: szimbolikus találkozási pontok növelése romák és nem romák között.

– Társadalmi egyenlőtlenségek, a kirekesztés és a szegénység „felszámolása”: a lakhatás, oktatás és megélhetés kérdései a roma nemzetiséget halmozottan érintik.

Karácsony ezután ismét kiemelte, hogy a magyar politika az

„az elmúlt 30 évben, de főleg az elmúlt 12 évben tulajdonképpen semmit nem tudott tenni azért, hogy Magyarország polgárai úgy érezzék, hogy egyenlő esélyekkel indulnak az életben.”

Az iskolai szegregáció felszámolása

A programpontokra elsőként Kadét Ernő reagált. Kiemelte, hogy az iskolai szegregáció kérdését, eddig mindegyik általuk megkérdezett politikus fontosnak tartotta.  Akárcsak minden politikus az elmúlt tíz, húsz, harminc évben, mégsem történt pozitív változás. A 2010-es években átalakított oktatási rendszer az egyenlőtlenségeket csak tovább növelte. Ezért szeretett volna konkrétumokat hallani Karácsonytól arra vonatkozóan, hogy ezt az „új” rendszert, egy kormányváltás esetén hogyan lehetne megváltoztatni?

Karácsony szerint a helyes irány az lenne, ha a centralizált és államosított oktatást megszüntetnék, amit az Orbán kormány névlegesen az iskolák közötti egyenlőtlenségek csökkentésére hozott létre, viszont valójában csupán erőforrásokat vont el a helyi állami intézményektől, míg az egyházi intézményeknek sokkal több forrást biztosít. Ezt a problémát úgy oldaná meg, hogy az egyházi iskolák szintjére emelnék az állami iskolák támogatását. Struktúra szintjén pedig az lenne kulcsfontosságú, ha az önkormányzatoknak, közösségeknek visszaadnák az oktatási intézményeket:

„Akkor lehet egy integrációs politikát sikerre vinni, ha a pedagógusokat jobban megbecsüljük, és a pedagógusokat segítő szakmákat is megerősítjük”.

Miért nem beszélünk arról, hogy már léptünk egyet előre?

Rézműves Benjámin Dániel Karácsony válaszára azzal reagált, hogy szerinte hiányzik a magyar politikai kultúrából a számonkérhetőség. 2019-ben nagyon örült vitapartnere győzelmének, azonban úgy vette észre, hogy a 2019-ben beígért, budapesti vállalásait nem igazán teljesítette. Ilyen volt például az ösztöndíjak és kollégiumi helyek kiírása roma és hátrányos helyzetű fiatalok számára, roma rádió és színház létrehozása, a munkahelyi diszkrimináció visszaszorítása vagy a cigányság lakhatási – cigányoktól átvett, felújított majd a középosztálynak eladott lakások – krízisének orvoslása.

„Ha volt akarat arra, hogy ezek a változások működjenek, akkor miért nem működnek? Illetve 2021-ben miért nem beszélünk arról, hogy már léptünk egyet előre?”

„A főváros nehéz helyzete közismert”, reagált Karácsony, majd azzal folytatta, hogy Budapest a pénzügyi csőd szélén áll. A konkrét ígéretek nagy részének megvalósítása már folyamatban van, illetve kezdetét vette, mint például a budapesti ösztöndíjprogram átdolgozása és a Rádió C újraindításához szükséges helység biztosítása. A főváros lakáspolitikája eddig elsősorban a hajléktalanságból való kivezetéshez biztosított lakást, a városvezetés akkor tudna további értelmes lépéseket tenni, ha újra megnyílnának számára az erőforrások.

Rézműves arra is felhívta a főpolgármester figyelmét, „hogy nem szabad csupán a szegénységi dimenzióból szemlélni a roma ügyet”, saját szavaival élve,  a hajléktalanság valamint a roma státusz „alma és körte” esete, a természetük hasonló, de teljesen más megoldást kívánnak. Éppen ezért arra volt kíváncsi, hogy mik a garanciái Karácsonynak arra, hogy a problémák, amikről beszélt tényleg meg fognak oldódni:

„2022 áprilisában, ha Ön alakít kormányt, mi a garancia arra, hogy ténylegesen felszámolja a szegregációt, nem pedig ugyanaz lesz, mint amit 2019-ben ígért, és még 2021-ben sem történt meg?”

Válaszában Karácsony a koronavírus-válságot hozta fel az intézkedések lassú ütemének egyik okául, de azt is beismerte, hogy nem használták ki teljes mértékben még azokat a szűk lehetőségeket sem, amik a rendelkezésükre álltak. A közigazgatásban dolgozó romák kapcsán is van elmaradása a fővárosnak, aminek orvoslása Karácsony szerint „egy több ciklusos folyamat”. Arra kérdésre, hogy jelenleg megközelítőleg hány roma dolgozik a közigazgatásban, nem tudott válaszolni Karácsony.

A fővárostól kicsit elszakadva Kadét arról beszélt, hogy a roma kérdésnél mindig egy szociális-megélhetési útvesztőbe kerülnek a politikusok, azonban a romákat nem a kormány tartja el:

„A romák nem szegény, segélyből tengődő, dologtalan emberek.Erre közgazdasági számítások vannak, hogy a romák több adót fizetnek be, mint amennyit kivesznek az államból”.

Arról is beszélt, hogy a Fidesz idején volt egy nagy expanzió a romák foglalkoztatása terén, ennek köszönhetően sok roma került be a piaci foglalkoztatásba, elsősorban gyárakba és építkezésekbe. Ennek azonban van egy üvegplafonja, ami a belépés lehetőségét is gátolja. Sok szegregátumban élő ember még mindig nem tudott belépni a munkaerőpiacra számos gátló tényező miatt, mint például a közösségi közlekedés hiánya:

„Hogyan tudná az új kormány a romák, amúgy most sem túl alacsony foglalkoztatottsági rátáját még feljebb vinni, illetve azok, akik most éhbérért dolgoznak, napszámosként, jobban meg legyenek fizetve, becsülve és hogy nagyarányban a fehérgazdaságba be tudjanak kerülni?”

Karácsony a magyar adórendszer átdolgozásában látja az első és legfontosabb lépést a fenti problémák orvoslására „olcsóbbá kell tenni a munkaadó számára a munkát Magyarországon”. Fontos lépésnek tartja a munkaerőpiac szabályozásának megváltoztatását is, így a bejelentetlen munkások számának csökkentését, és a szociális védőhálóhoz való hozzáférés – társadalombiztosítás – elősegítését. A közösségi közlekedés szintén megkerülhetetlen kérdés, ugyanis „ahol van jó munkalehetőség, ott drága a lakhatás”, így sokak számára az ingázás az egyetlen lehetőség. A magyar kormány a közösségi közlekedéssel azonban jelenleg nem nagyon foglalkozik, és ez a „kisebb települések halálra ítélését jelenti”.

A közmunka kérdéskörét is felvetette a miniszterelnök-jelölt, ami szerinte egy hosszú távon nem fenntartható rendszer, ugyanis a „közmunka a közmunkában tartja a közmunkásokat”, tehát nem biztosítja, a munkaerőpiacra történő kilépést. A közmunkaprogram átalakítva működhetne, amerikai mintára építve egy garantált munkaprogramot vezetne be:

„Legyen egy garantált munkaprogram, hogy valamilyen közcélt szolgáló munkát végezhessen az is, akinek nincsen az elsődleges munkaerőpiacon helye. Ezt azonban fel kell szabadítani a közmunka kényszere alól, lényegében meg lehessen kapni a jövőben értea minimálbért. Tehát közmunka helyett garantált munkát”.

Rézműves azonban úgy gondolja, hogy óvatosnak kell lenni a nyugati minták másolásában, sokkal inkább egy helyi, közép-kelet európai mintát kellene kidolgozni ezeknek a problémáknak az orvoslására. A közmunka-diskurzusból pedig hiányolja, hogy elhangozzon az, hogy se nem köz, sem pedig munka:

„Nem köz, ugyanis a közmunkában résztvevők 95%-a roma, munkának meg nem nevezném, mert nem teremt értéket. (…) Nem látok valódi elköteleződést annak a terén sem, hogy a problémafelvetésénél őszinték legyünk. (…) Elvárom, személy szerint roma szavazóként, hogy a roma témát a politikai elitünk ne úgy kezelje, hogy félünk tőle, nehogy összecigányozzuk magunkat, mert szavazatokat fogunk elveszíteni.”

A közösségi, társadalmi narratíva hiánya

Visszatérő motívum volt az összes vitán, így itt is, az elit és az elmúlt 30 év felülről szerveződő politikai döntéseinek kudarca a cigányság kérdéseit illetően. Viszont ha felülről nem tudnak vagy nem akarnak megoldást kínálni, mit lehet tenni?  Rézműves szerint az alulról szerveződő közösségi akarat legnagyobb gátló tényezője az 1994-ben megalakult Roma Kisebbségi Önkormányzat, amivel szemben elég kemény kritikát is megfogalmazott:

„Szerintem ez az intézmény az elsődleges gátja annak, hogy valóban alulról fogalmazódjon meg roma közösségi akarat arra, hogy akár politikailag, akár kulturálisan, akár társadalmilag milyen irányba tudjunk eljutni.”

Karácsony szerint akárcsak minden más önkormányzat vagy politikai intézmény, így ez az intézmény is rosszul működik, viszont arra nem tudott megoldást mondani, hogyan kellene máshogy, jobban csinálni a Roma Önkormányzatot. Abban is egyetértett, hogy sokszor az „ilyen önkormányzatok a valódi társadalmi bevonás gátjai”. Ennek orvoslására a közösségek javaslatait várja a főpolgármester.

Kadét arról is szót ejtett, hogy a legtöbb program nem a megvalósítók hanyagságán bukik el, hanem azon, hogy nincsenek  egy közmegegyezésen alapuló közösségi, társadalmi narratívába foglalva.

Küzdő, nagyon jó programok halnak el társadalmi támogatottság hiányában, de nagyszerű kezdeményezések sikkadnak el a szavazók elvesztése feletti félelem miatt is. Megkerülhetetlen kérdés hát, hogyan lehet társadalmi támogatottságot szerezni a romák ügyének.

Karácsony szerint amíg a társadalom olyan mentális és lelki állapotban van, mint a mostani, amíg a politika a gyűlöletkeltésen alapszik, addig minden érzékeny társadalmi kérdés megoldása nehéz. Erre a kerékpársávok bevezetését hozta fel a főpolgármester.

„Amíg nincsen politikai fordulat abban, hogy nem hisztériázunk egymással, és amíg – az ellenzéket is beleérte – nem a gyűlölet malmában őrlünk, addig nem lesz változás.”

Jogosan merült fel a kérdés Kadétban, hogy akkor meddig kell várniuk? Karácsony szerint ő nem vár, ugyanis a saját párttagjait és szavazóit a helyes irányba hajtja, és tesz gesztusokat annak érdekében, hogy megértsük  „mit nyer a magyar társadalomnak nem roma része azzal, hogy ha roma gyereknek is van jó iskolája”.

A közönség kérdéseinél felszólalt Horváth Aladár, polgárjogi aktivista, 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő, a Magyarországi Cigánypárt listavezetője is, aki elég borúsnak látta a helyzetet:

„A helyzet rendkívül rossz, és nem rejthetjük véka alá, hogy azt, hogy egészen kicsi a valószínűsége annak, hogy radikális változások lesznek ebben az országban, mert olyan mértékű hatalmi és vagyoni koncentrációval kell szembe mennie ennek a viszonylag gyenge és megosztott gyenge ellenzéknek, ami egészen kétségessé teszi, hogy sikerüljön áttörést elérni.”

Azonban lát némi reményt, az előválasztás okozta mozgolódásoknak köszönhetően, ugyanis ez az előválasztás egy „kiváló és alulról elindult” kezdeményezés. Így lát esélyt arra, hogy megvalósuljon egy valódi rendszerváltás, amely nem egy felülről elindult és végigvezérelt rendszerváltás, hanem valóban társadalmi léptékű mozgás eredménye.

A választás nagyrészt a cigányság leadott szavazatain fog múlni, és a Fidesz lépett is ebben az ügyben, komoly hatalmi pozícióval bíró cigány embert bízott meg a civilekkel való tárgyalás feladatával. Az ellenzék részéről viszont nem lát tényleges elköteleződést a romák megnyerésére. Azt is indítványozta a volt SZDSZ-es politikus, hogy olyan alkotmányt kell létrehozni, amelyben világos és egyértelmű garanciái lesznek  a polgári és kisebbségi jogegyenlőség megteremtésének, ami nem „feudális” és amibe mi, a választópolgárok is beleszólhatunk.

Karácsony Gergely volt talán az egyetlen olyan jelölt, akit ténylegesen számon lehetett kérni

Az 1Magyarország kezdeményezés vitáin Karácsony Gergely volt talán az egyetlen olyan jelölt, akit ténylegesen számon lehetett kérni, ugyanis neki már voltak a roma kisebbség helyzetének javítására tett ígéretei 2019-ben, melyeket volt ideje, illetve lett volna ideje beváltani. Rézműves Benjámin Dániel nem is szalasztotta el az alkalmat, hogy ez ügyben vallassa a főpolgármestert.

A főpolgármester szerint voltak már megkezdett projektek, de nagyrészük a koronavírus  vagy erőforráshiány miatt még nem indult el. Azonban lennének olyan közösségi projektek is, melyekhez nem kell nagy pénzügyi erőforrás.

Éppen a vita volt rá a legjobb példa, hogy számos  roma értelmiségi szívesen közreműködne ezekben, mégsem lettek megkeresve.

A vita leghevesebb pillanatai a romák melletti nyilvános politikai kiállás kapcsán alakultak ki Karácsony és vitapartnerei között. Az elmúlt harminc évben egy politikai hatalom sem volt elég bátor ahhoz, hogy teljes mellszélességgel kiálljon a cigányság mellett és valódi megoldásokat keressen a problémáik megoldására. A szavazatok elvesztése miatti félelemből nem állnak ki a magyar politikusok – se a jobb, se a bal oldalon – a cigányság mellett.

Ezzel azonban Karácsony is teljesen tisztában van, sőt többször példálózott olyan balos, általa ismert politikusokkal, akik tudják mit kéne tenniük, de „félelemből” nem teszik azt. Vitatársai ezért sarkallták arra, hogy itt az ideje példát mutatnia, azonban Karácsony úgy érezte, hogy most nem alkalmas ilyen szerepvállalásra a magyar politikai közélet.

Túlságosan toxikusnak látja a magyar közbeszédet ahhoz, hogy egy ilyen érzékeny témát, mint a cigányság helyzete a középpontba helyezzenek. Sokat példálózott saját tapasztalataival – bicikli út és negatív visszhangok -, melyek úgy tűnik elrettentették a főpolgármestert attól, hogy nagyobb fába vágja fejszéjét társadalmi egyenlőségért folytatott küzdelem terén.

Azonban sovány vigasz az a cigányságnak, „hogy most nem alkalmas a magyar társadalom erre a diskurzusra”, ugyanis tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt sem volt az.

Így jogos a kérdés, hogy ha most sem, és régen sem, akkor mikor lehet majd beszélni a romákról?

Mindezek ellenére az eddigi jelöltek közül Karácsony Gergely ígéretei és hozzáállása volt a legszimpatikusabb a cigányság helyzetét illetően, azonban visszalépése ezeknek az ígéreteknek a háttérbe szorulását jelentheti. Márki-Zay Péter cigánypolitikája közel sem olyan „progresszív”, mint Karácsonyé, sőt a cigányok listázását sem tartja „ördögtől valónak”.

Visszalépésének köszönhetően Karácsonynak így meglesz a lehetősége arra, hogy minden erejével főpolgármesteri teendőire fókuszáljon, és hogy végre beváltsa azokat a 2019-ben tett ígéreteit, amire a főváros roma lakossága már évtizedek óta vár. Ha nem is országos szinten, de Budapesttel példát tudna mutatni Karácsony Gergely politikustársainak, hogy a cigányság melletti kiállás nem egy politikailag „rossz húzás”, hanem társadalmi kötelezettség.

A beszélgetést a Mérce élőben közvetítette: