Elsöprő sikerrel zárult a NANE Egyesület és a Patent Egyesület közös, lázadó lányoknak szervezett erőszak-megelőzéssel foglalkozó nyári tábora, amely még a kormánypropagandát is megihlette. De tulajdonképpen miért is van szükség napjainkban arra, hogy fiatal lányok az erőszak formáiról tanuljanak?

„Nem része a tananyagnak a korszerű párkapcsolati vagy a szexuális nevelés, de a legtöbb lány nem csak az iskolákban, sehol nem hall ezekről a dolgokról” – fogalmazott Mészáros Gréta, a két szervezet prevenciós programjának koordinátora.

A NANE és a Patent Egyesület közreműködésével létrejött négy napos rendezvény keretében II. kerületi 13 és 18 év közötti lányok vehettek részt olyan foglalkozásokon, ahol fejleszthették önbecsülésüket és önismeretüket, megismerkedhettek az egyenlőségre és kölcsönösségre épülő párkapcsolatok jellemzőivel, és tanulhattak a szexuális és reproduktív egészségről.

A résztvevők a média szépségkultuszra gyakorolt hatásáról is beszélgettek, és egy önvédelmi edzést is kipróbálhattak. A Mérce a tábor résztvevőit és szervezőit kérdezte meg arról, hogy miért is van szükség hasonló rendezvényekre ma Magyarországon.

Az elmúlt hónapokban elfogadott, a köznyelvben csak homofób törvényként ismertté vált jogszabály óriási port kavart a magyar nyilvánosságban. Ám a törvény nem csak a szexuális kisebbségek jogait csorbítja súlyosan, de a szexuális nevelésre se hagy más lehetőséget a Családi Életre Nevelés kerettantervén és a pornón kívül.

A Patent Egyesület évek óta tart felvilágosító foglalkozásokat iskolásoknak, ahol többek között a szexuális és reproduktív egészségről és az egyenlőségen alapuló szexről is beszélnek. A szervezet még nem tudja, hogy az új jogszabály hogyan befolyásolja majd ezt a tevékenységüket a jövőben, viszont a tábor hatalmas sikerére való tekintettel úgy döntöttek, a jövőben is tartanak  hasonló rendezvényeket. Úgy vélik, a homofób törvény extra figyelmet hozott az eseménynek.

„Az idei tábort még a korlátozó törvények előtt találtuk ki, de mostanra egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy mennyire hiánypótló iskolán kívüli átfogó erőszak-megelőző és szexuális edukációs programokat szervezni. Az intézmények általában csak egy-egy alkalomra hívnak meg minket, nem jut több idő a kötelező tanórák mellett A táborban egy foglalkozás-sorozaton vehetnek részt, van elég idő arra, hogy teret kapjanak a saját élményeik, közös tapasztalataik, különböző társadalmi jelenségek kritikai elemzése, a résztvevők támogatást kapnak, ahhoz, hogy a külső elvárások és nyomás helyett meg tudják fogalmazni saját igényeiket. Ez sokkal eredményesebb, mintha csak tűzoltásként elmondanánk, milyen egy jó vagy rossz kapcsolat„

– fejtette ki Mészáros Gréta. Kajos Rebeka, a Patent és a NANE Egyesület prevenciós aktivistája szerint az iskolai foglalkozásokkal szemben egy táborban a szervezők is sokkal rugalmasabbak tudnak lenni és a diákok igényeire is koncentrálhatnak, amiket becsatornáznak a foglalkozásokba.

„Nagyon különleges élmény volt, hogy olyan témákról beszélhettünk nyíltan (például a menstruáció, vagy a biológiai működés), amikről általában nem szoktunk” – nyilatkozta F., a tábor egyik 14 éves résztvevője. A 13 éves M. szerint „felszabadító élmény volt, hogy mindenről, ami állítólag tabu, őszintén tudtunk beszélni”.

A szexuális nevelés vagy a párkapcsolati erőszak nem szerepelnek a tantervben, és a felvilágosító foglalkozásokról elég lesújtó véleménye volt a lányoknak:

„A felvilágosító óra nálunk teljesen értelmetlen volt. Csak be kellett magolnunk szavakat, amiket nem is értettünk. Azt se magyarázták el, hogy mit jelent például az ovuláció” – meséli M.

„Nálunk a felvilágosító óra annyiból állt, hogy a tanár behozott az osztályterembe egy ajtókilincset, és egy doboz óvszert, amit rá kellett húzni. Ha tudod, hogy kell, ötös”

– mondta N., a tábor egyik 18 éves résztvevője.

Kajos Rebeka szerint a tanároknak a tanterv miatt nincs is nagyon alkalmuk, hogy ezekről a dolgokról beszélgessenek a diákokkal. Ha mégis történik valamilyen felvilágosító foglalkozás, akkor az az osztályfőnöki vagy épp a biológia órából vesz el. „Nekik is extra energiákat kell befektetni, és a diákok számára is kihívás lehet kérdéseket feltenni, nyíltan beszélni tabunak számító témákról egy tanárral” – mondta. Mészáros Gréta, a program koordinátora hozzátette, a tanárok se tanulnak róla, hogyan kell ezekről a témákról beszélni, mivel nincs benne a képzésükben.

A tábor egyik fő célja az erőszak-megelőzés volt. A a 13-18 éves korosztályban lévő fiatal lányok közül – akiknek a rendezvény meg volt hirdetve – a szervezők szerint különböző szinteken, de mindenki találkozott már az erőszak és visszaélések valamilyen formájával: van, aki benyomások szintjén, közvetetten egy baráti körben, de van, aki első kézből.

„A pornóval mint a nők elleni erőszak egyik formájával például szinte minden nap találkoznak. Az internetes zaklatás is nagyon gyakori, a résztvevők közül majdnem mindenkivel előfordult már, hogy kapott  kéretlen szexuális tartalmú üzeneteket, képeket, vagy sértő kommenteket” – számolt be Kajos.

„Az egyenlőtlenségek már a tizenévesek kapcsolataiban is teljesen jelen vannak, gyakori a partner ellenőrizgetése, leszólása, a kikényszerített szexuális aktusok. A lányok és a fiúk nagyon különböző elvárásokkal szembesülnek egy párkapcsolatban, a nemüktől függően másfajta viselkedésre bátorítja őket a környezetük, családjuk is. Azért annyira fontos a nemi szerepekről beszélni, mert a párkapcsolati erőszak ezekből fakad”

– figyelmeztet Mészáros.

Az érzékenyítő előadások során maga a tanítás módszertana is rendkívül fontos. A szervezők külön hangsúlyt fektettek rá, hogy a foglalkozások ne a hagyományos, felülről lefelé történő, frontális tudásátadásra épüljenek, ahogy azt az iskolákban megszokhattuk.

A résztvevő lányok egy-egy foglalkozás alkalmával gyakran először párban vagy kiscsoportokban beszélgettek egy kérdésről, az új témákat közös brainstorming előzte meg, de készítettek például kollázst a médiában megjelenő szépségideálról és közös rajzot is a szerelemről.

„A módszertanunk része, hogy nem igazságokat akarunk kimondani, hanem közösen feldolgozni ezeket a témákat, új szempontokat adni a gondolkodáshoz, megerősíteni a lányokat abban, hogy felismerjék, ha visszaéléssel, erőszakkal, igazságtalansággal találkoznak, és legyenek ezekre megfelelő szavaik.”

A résztvevők pozitívan nyilatkoztak a foglalkozásokról, elmondásuk szerint sok új információt kaptak a média szépségideálra gyakorolt hatásáról, az erőszak fajtáiról, illetve a jól és rosszul működő párkapcsolatok dinamikájáról, az egyenlő és egyenlőtlen szexről, de nagyon élvezték az önvédelmi edzést is.

„Ami a legjobban megérintett, az a párkapcsolati egyenlőség témaköre volt, hiszen én is kapcsolatban élek. Jó volt beszélni azokról a problémákról, amiket én nap mint nap megélek, és hatással vannak az életemre” – számolt be N., egy 18 éves lány, majd hozzátette, a táborban arra is rádöbbentek, hogy milyen sokfajta viselkedés lehet erőszakos, amik a mindennapokban is előfordulnak.

A Lázadó Lányok nyári tábor a II. kerületi önkormányzat pályázatának segítségével valósult meg. A szervezők a nagy sikerre való tekintettel már őszre is beterveztek egy hasonló rendezvényt, ami már nem csak második kerületi fiataloknak lesz elérhető, illetve szeretnék a tábort rendszeres jelleggel is megrendezni.

A Patent és a NANE aktivistái azt is elmondták, nem titkolt céljuk volt, hogy a táborral egy olyan összetartó lányközösséget építsenek, akik az esemény után is, tovább tudják segíteni egymást.

„Nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk, örülök, hogy ennek a támogatói közegnek a részese lehettem” – mesélte F.

N. a nőközösségek fontosságáról is beszélt:

„A táborban rájöttem, nem vagyok egyedül; ha segítségre szorulok, tudok kihez fordulni. A mai világban nagyon sok nőt nagyon sok rossz dolog ér. Nekünk, nőknek támogatnunk kell egymást, és kiállni azokért is, akik menstruációs szegénységben vagy információs szegénységben élnek.”