Németországban ma tartják a 20. szövetségi választásokat. A reggel nyolc órakor kezdődött és este hatig tartó szavazás nyomán az 53 induló közül hat párt és pátszövetség juthat be a Bundestagba.

A legutóbbi felmérések szerint a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) a nap végén a szavazatok 25 százalékát kaphatja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) pedig 23 százalékra számíthat. Azaz megtörténhet, hogy az 1949 óta pusztán 2 választást vesztett CDU/CSU pártszövetség helyett a szociáldemokraták alakíthatnak kormányt – ezúttal a sokszori konzervatív koalíciós társuk nélkül.

Bárki is végezzen az első helyen, három kisebb pártnak is reális lehetősége van arra, hogy ismét a kormánykoalíció részét képezzék. A Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) a szavazatok 16,5 százalékára, a szélsőjobboldal irányába sodródó Szabaddemokrata Párt (FDP) a voksok tizedére, míg a Baloldal (Die Linke) a szavazatok 6-7 százalékára tehet szert.

Minden bizonnyal bejut a Bundestagba a bevándorlás- és menekültellenes Alternatíva Németországért (AfD) is, azonban velük senki sem kíván kormányt alakítani.

Hogy legkésőbb október végéig végül mely pártok alakítanak kormányt, attól is függ, hogy a választási programjaik kulcspontjait miként sikerül összeegyeztetni.

Egyenlőtlenségek egyenlítői

A jövedelem és a vagyon eloszlását egy társadalomban általában a Gini-indexszel mérik. Míg a jövedelem megoszlása Németországban átlagos (kissé jobb, mint a szomszédos államokban, s kevéssel rosszabb, mint a skandináv országokban), addig a vagyoni különbségek hatalmasak. A leggazdagabb tíz százalék a teljes nettó vagyon 56 százalékát bírja. Ez az érték Nagy-Britanniában csak 52 százalék, Franciaországban 49 százalék.

A címszavakat áttekintve a németországi pártok mindegyike ugyanazt szorgalmazza a probléma kapcsán: a Baloldal több pénzt kíván adni az „alacsony és közepes jövedelműeknek”, a CDU/CSU és a Zöldek programjai a „kis- és közepes jövedelműek tehermentesítését” célozzák, az SPD pedig olyan adóreformot hajtana végre, amely „növeli a kis- és közepes jövedelmeket”. Az FDP és az AfD adókedvezményeket nyújtana a társadalom minden rétegének.

Ám a pártok közti különbségek nyomban világossá válnak, ha a részleteket vesszük szemügyre. A Baloldal többek között azt kívánja, hogy az évi 14 400 euró (5 millió 100 ezer forint) alatti jövedelmek adómentessé váljanak, a legfelső adókulcsot pedig 53 százalékosra emeljék. Ugyanők az egymillió eurós jövedelmekre vagyonadót vetnének ki. A Zöldek is emelnék az adómentes jövedelem küszöbét, a jelenlegi 42 százalék helyett 45 százalékos felső adókulcsot javasolnak. A kétmillió vagy annál nagyobb értékű vagyontárgyakat megadóztatnák. Az SPD a kis- és közepes jövedelműek érdekében a fölső 5 százalékot adóztatná meg, de kulcsokat nem közöl a 66 oldalas programjában. A liberálisok azonban tovább könnyítenének a tehetősek adóterhein is, a legmagasabb adókulcs jövedelmhatárát 60 000 euróról évi 90 000 euróra emelnék. Az FDP  – ahogyan a CDU/CSU is –eltörölné a szegényebbeknek kedvező szolidaritási pótlékot.

„A legszélsőségesebben a liberálisok és a szélsőjobboldaliak támogatnák a tehetőseket, a 250 ezer euró felett keresők jövedelmét úgy emelnék 8 százalékkal, hogy az átlagbér alatt keresőknek nem nőne 1 százalékkal sem a jövedelme. Az évi 48 ezer eurós átlagbér alatt keresőknek a CDU is alig 1 százalékkal több nettó jövedelmet hagyna, míg az SPD 3-4 százalékkal emelné az elkölthető jövedelmüket, a Zöldek 3-8 százalékkal, a Die Linke 8-10 százalékkal”, írja a vlasztási programok gazdasági aspektusait vizsgáló G7 magazin.

Ki emel itt kerítést?

Amikor a pártok a választási programjaikat állították össze, az afganisztáni kivonulás még csak terv volt, a nyomában kialakult menekülthullám pedig balsejtelem. A Die Zeit értékelése szerint a jelentősebb pártok menekültpolitikája azt a nézetet tükrözi, miszerint jobb lenne, ha a menekülteket a régióban, azaz a szomszédos országokban helyeznék el.

Részbeni kivételt pusztán a Baloldal képez, amely a programjában Európán belül „nyitott határokat követel mindenki számára”, valamint „a mozgásszabadság irányába mutató politikai változást” kíván globálisan. A bevándorlásra nem fenyegetésként tekint, hanem „minden egyén jogaként”.

A Baloldal úgy véli helyesnek, ha a szegénység és a klímakatasztrófák (áradások, aszály) miatt miatt az otthonuk elhagyására kényszerülő menekültek is menedékjogot kapjanak Németországban. Feloszlatnák a Frontexet, s a helyébe európai tengeri mentőprogramot állítanának. A Die Linke felmondaná a „menekültprobléma kiszervezése” céljából kötött megállapodást Törökországgal, s véget vetne a „diktátorokkal való együttműködésnek” – például Líbiában.

A Zöldek jóval visszafogottabbak. Egyszerre akarnak „ellenőrzött külső határokat” és „biztonságos útvonalakat” a menedékkérők számára. Az SPD is hasonlóan fogalmaz: az uniós menekültügyi politikában a „felelősség és a szolidaritás között” keresnének egyensúlyt. Az SPD, az FDP és a Zöldek is átszerveznék a tengeri mentéseket, utóbbiak „szégyennek” nevezték, hogy még mindig emberek fulladnak a Földközi-tengerbe. A Baloldallal ellentétben azonban mindhárom párt meg akarja tartani a Frontexet, de a menekültek kiszorítását nem támogatják.

A Zöldek Európa külső határaira bíznák a menekültek ellenőrzésének feladatát (a menekültkérelmek eldöntését már a tagállamokon belül végeztetnék), valamint a menekültek európai elosztását szorgalmazzák. Azok az államok, amelyek nem fogadnának menekülteket, „pénzbírságot” fizetnének – ebben az elképzelésben az SPD is osztozik, a Baloldal „európai menekültadót” tartana szerencsésnek.

A CDU/CSU inkább „európai igazgatású döntéshozatali központokat” hozna létre, azaz a menekültkérelmek elbírálását a külső határokon végeztetné. Emellett a konzervatívok gyorsítanának a kitoloncolásokon is. Aki hibát vétett, az a nézetük szerint „elvesztette a bizalmat”. Azok elé, akik teljes menedékjogi státusz nélkül, azaz csak befogadottként tartózkodnak az országban, „valódi integrációs követelményeket” állítanának a 140 oldalas választási programfüzetükben.

A menekültellenes AfD programja végletes. A bevándorlást teljesen megállítanák, s Németország határaira kerítést emelnének.

Ők még azoknak sem engednék meg a letelepedést, akik menekültstátuszt kaptak, s aki már Németországban él, azt is kitoloncolnák. Az AfD teljesen meg akarja szüntetni a megtűrt személyek státuszát, nem akar többé pénzt fizetni a menekülteknek (csak természetbeni juttatásokat adnának), és külön díjat kívánnak felszámítani, ha a menekültek pénzt utalnak a származási országukba. A szélsőjobboldaliak megtiltanák, hogy a menedékkérők jogi tanácsadást kapjanak nem kormányzati szervezetektől.

Klímasemlegesség – mikortól?

„Németország a negyedik helyen áll az üvegházhatású gázok kibocsátása terén, és idén is a 10 legnagyobb kibocsátó ország között lesz. A gyarmatosítás óta az olyan államok, mint Németország, nem vállalják a felelősséget az emberek és a természet kizsákmányolásáért”, nyilatkozta nemrég a Mércének Line Niedeggen klímaaktivista.

Mit tennének ez ellen a németországi pártok?

Az AfD szerint egyáltalán nem a klímát kell megmenteni, hanem éppen ellenkezőleg: az országot kell megmenteni a klímapolitikától. Az AfD a választási programjában tagadja a tudományos konszenzust, miszerint az emberi tevékenység miatt melegszik a Föld éghajlata.

Minden más párt ezt másképp gondolja. A CDU/CSU, az SPD, a Zöldek, az FDP és a Baloldal a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott 1,5 fokos célt szeretnék elérni. Emlékeztetőül: már most 1,2 fokkal melegebb van, mint az iparosodás előtti időszakban. A kérdés az, hogy az 1,5 fokos célt milyen időtávon belül kívánják elérni a pártok.

A most hatályban lévő törvény úgy rendelkezik, hogy Németország 2050 helyett már 2045-ben klímasemleges lesz, azaz nem bocsát ki többé olyan üvegházhatású gázokat a légkörbe, amelyeket más módon nem tud kompenzálni. A CO²-kibocsátást 2030-ra az iparosodás előtti időkhöz képest 55 százalékkal, 2040-re pedig 88 százalékkal kell csökkenteni.

Ugyanakkor csak a Baloldal követeli, hogy Németország 2035-re legyen klímasemleges.

A CDU/CSU a klímasemlegességet 2045-ig, az SPD pedig „legkésőbb 2045-ig” kívánja elérni. A Zöldek azt ígérik, Németország „20 éven belül klímasemleges lesz”. Az FDP a 68 oldalas választási programjában még mindig 2050-et említi célként.

Kétségkívül a 272 oldalas programjukban a Zöldek szenteltek legnagyobb teret az éghajlat védelmének. Ha ők kerülnek kormányra – és Annalena Baerbock lesz a kancellár– azonnal egy sürgősségi éghajlatvédelmi programot akarnak megalkotni, amely szigorítja az éghajlatvédelmi törvényt és pontosabban megfogalmazza annak szabályait. A Zöldek  a klímavédelem szempontjából kívánják átalakítani az egész országot: az ipartól a közlekedésen át a lakhatásig mindenen változtatnának. Végső soron egy olyan piacgazdaság lebeg a szemük előtt, amelyben az ökológia, a munkakörülmények, valamint a szociális kérdések egyként helyet kapnak.

(Süddeutsche Zeitung, G7, Faz, Taz, Die Zeit)