Kínában betiltják a legdurvább túlóráztatást, ami az ipari és szolgáltató szektor munkásait rendre a végkimerülésbe hajszolja, és valószínűleg akár a munkásság körében sajnálatos módon elterjedt öngyilkosságra készteti – írja a Napi.

Az úgynevezett 996-os túlóráztatás miatt a hatóságok egyre többször büntettek cégeket az elmúlt időszakban, az Emberi Erőforrások és Társadalombiztosítási Minisztérium pedig egy iránymutatást is kiadott a témában.

A Reuters szerint Legfelsőbb Népbíróság pedig kimondta, hogy a 996-os, vagyis heti hatnapos, reggel kilenctől este kilencig tartó, 72 órás munkarend illegális.

Ezzel számos tech-céget hoznak kellemetlen helyzetbe, melyek az eddigiekben széles körben alkalmazták a munkavállalókat kizsigerelő munkarendet. Egyes cégek ugyanakkor elébe mentek a változásoknak, és önkéntesen letettek az ilyen jellegű túlmunka alkalmazásáról, például a TikTok tulajdonosa hó elején bejelentette, hogy felhagynak a rendszer alkalmazásával – miután riválisa, a mifelénk kevésbé ismert Kuaishou is így tett.

A 996-os munkavégzést noha hivatalosan nem tehetik kötelezővé, számos cég ösztönzi különböző módokon, például a dolgozóknak kiutalt taxihasználati támogatással, de a munkahelyi kultúrában sok helyen dicsőségnek is számít ha valaki a végkimerülésig dolgozik.

A Sequoia Capital szilícium-völgyi tőkealap egyik nagybefektetője, Mike Moritz korábban úgy nyilatkozott, hogy a munkarend versenyelőnyhöz juttatja Kínát az Egyesült Államokkal szemben, utalva arra, hogy centrumországokban jellemzően nem dolgoztatják a munkavállalókat heti hat nap, tizenkét órában.

A rendszer egyébként a kínai munka törvénykönyvének sem felel meg, a bíróság döntése előtt sokan emiatt is kritizálták. A kínai törvények szerint ugyanis – elvileg – a munkások napi maximum 8 órát, és heti 44 órát dolgozhatnak, amitől csak speciális esetekben szabad eltérni, de akkor sem ilyen mértékben.

Mindazonáltal a kínai ipari- és szolgáltatószektor versenyképességét – ahogy Moritz is rávilágított – nem utolsó sorban a munkások kizsákmányolása biztosítja, aminek ezen extrém formáját számos cég gyakorolja. Egy 2020-as tanulmány egyenesen „modern rabszolgaságnak” nevezte a gyakorlatot.

Az olyan exportorientált feltörekvő gazdaságok mint Kína, gyakorta alkalmaznak embertelen munkakörülményeket, hogy biztosítsák az áruk és szolgáltatások versenyképességét, és egyszersmind biztosítsák a befektetők és tulajdonosok számára a minél magasabb profitrátákat. Ezzel párhuzamosan ha léteznek is munkajogi szabályozások, az állami szervek hajlamosak szemet hunyni az illegális gyakorlatok felett.

A – nem egyszer a nyugati tőkét kiszolgáló – kínai vállalatoknál rendszeresen hajszolnak öngyilkosságba munkavállalókat a végeláthatatlan túlórákkal és a megalázóan alacsony bérekkel, legutóbb egy szakmunkástanuló tragédiája kapcsán számoltunk be az embertelen rendszerről, és arról sem szabad elfeledkezni hogy az ujgurok kényszermunkája is segít fenntartani a gazdaság profitábilitását.

A kínai gazdaság fejlődésével azonban a hatóságok egyre szigorúbban alkalmazzák és fejlesztik a munkajogi és környezetvédelmi előírásokat. Ez nem jelenti azt, hogy az embertelen, kizsákmányoló gyakorlatok megszűnnének, csupán exportálják őket olyan más perifériaországokba, melyek jobban függnek a centrum- és félperifériaországok piacaitól és az országba áramló működőtőkétől.