Miután a kormány hosszú hónapok óta titkolózik a koronavírus miatti halálozások adataival kapcsolatban és csak nagy ritkán ejt el egy-két információmorzsát, a 24.hu-nak sikerült kikérnie az Államkincstártól a nyugdíjasok halálozási rátájára vonatkozó adatokat.
Ebből az derül ki, hogy a járványban elhunyt nyugdíjasok 80 százaléka a 150 ezer forintnál alacsonyabb nyugdíjat kapók köréből került ki, tehát az alacsonyabb jövedelműek aránytalanul nagyobb mértékben szenvedték meg a járványt.
A lap szerint – noha a kormány retorikájában kiemelt célként kezelte az idősek védelmét – kudarcot vallottak az erre irányuló erőfeszítések. Legalábbis az adatokból az derül ki, hogy tavaly év végére kiemelkedően megnőtt a 65 év fölöttiek halálozási rátája, és a koronavírus-fertőzés miatt elhunytak átlagéletkora 75 év fölött volt.
Ahogy az is kiderült korábban, hogy minden negyedik áldozat idősotthonok lakója volt. Ezekben az intézményekben – itt nem számolva a magán luxus-idősotthonokkal – jellemzően alacsonyabb jövedelmű idősek laknak, már ha egyáltalán a hosszú várólisták mellett sikerül bekerülniük a szűkös férőhelyekkel rendelkező állami vagy önkormányzati intézményekbe.
Nagyon magas a kihasználtság, és jellemzően nincsenek megfelelően finanszírozva az intézmények, kevesen vannak és kimerültek a szakdolgozók.
Ezen pedig nem segített az, hogy a járvány alatt a kormány tovább kurtította számos település egyébként sem fényes költségvetését, ahogy arról sem szóltak a hírek, hogy a kormány az állami intézmények nagyarányú férőhelybővítésébe, valamint színvonalemelésébe fektetett volna.
Amikor a kormány számos tagja végtelen megrendüléssel dagonyázott a Pesti úti, a budapesti önkormányzat által fenntartott idősek otthonában elszabadult fertőzés hírében, az egy megfelelő pillanat lehetett volna, hogy több pénzt és energiát fektessenek az – állami és önkormányzati – idősgondozás fejlesztésébe, és abba, hogy az intézmények biztonságosak lehessenek a járvány alatt is.
Mert világosan látszik, hogy az olyannyira megvédeni kívánt idősek védelme nem jött össze tökéletesen – ahogyan egyébként több más téren is hagyott maga után kívánnivalót az idősekre való odafigyelés, elképzelhető például, hogy a Sinopharm vakcinájának az alkalmazása sem volt a legfényesebb ötlet az ő esetükben – már ha kaptak bármilyet – de említhetnénk azt is, hogy a koronavírus-járvány miatti válság gazdasági hatásaitól sem sikerült őket megvédeni.
Ha valakinek volt annyi nyugdíja – és technikai ismerete – hogy házhoz rendelje a bevásárlást, esetleg volt olyan szerencsés, hogy valaki jószándékból megcsinálja neki, védelmező családi környezetben élt, akkor ki lehetett bekkelni nyugdíjasként is a járványt. De azoknak, akik az alacsony nyugdíjukból kell kiügyeskedniük a hónapokat anyagilag, és esetleg nem tudtak másokra támaszkodni, netán idősotthonban próbálták átvészelni a második hullámot – nos, nekik a kormány sem segített ebben.
