Franciaországban is berobbanni látszik a koronavírus-járvány negyedik hulláma, az elmúlt héten rendre húszezer fölött volt a regisztrált napi új esetszám. Azonban köszönhetően az intenzív oltási kampánynak már a 12 évnél idősebb francia állampolgárok több mint 63 százaléka kapott legalább egy oltást, a lakosság 52 százaléka pedig már teljes átoltottsággal rendelkezik. Ezért egyelőre elégségesnek bizonyult a nyílt tereken való maszkviselés kötelezettségének újbóli bevezetése, valamint a kulturális helyek, vendéglátóipari egységek és bevásárlóközpontok látogatásának védettségi igazolvány meglétéhez kötése a járvány további terjedésének megállításához.

Kevésbé szerencsés helyzetben vannak Franciaország Európán kívüli, „tengerentúli területeknek” (territoires d’outre-mer) hívott régiói.

Látván a folyamatosan emelkedő esetszámokat, a Karib-tengeren található, a Kis-Antillák részét képező Martinique és Guadeloupe, valamint a Madagaszkár közelében fekvő La Réunion újból teljes lezárást vezetett be a múlt héten.

Hasonlóan az európai Franciaországban (France métropolitaine) április-május között életben lévő korlátozáshoz, ezen szigetek lakói napközben lakóhelyük 10 kilométeres körzetében mozoghatnak, esténként pedig kijárási korlátozás van életben. A francia miniszterelnök, Jean Castex drámainak minősítette a helyzetet, valamint úgy ítélte meg, hogy a tengerentúli megyék lakosságának egy jelentős része „nem hajlandó beoltatni magát”. Néhány napja a kormány arról is döntést hozott, hogy rendkívüli gazdasági segítségben részesíti azokat a tengerentúli területeket, ahol hivatalosan is egészségügyi veszélyhelyzetet hirdettek ki.

A tengerentúli területek átoltottsága valóban jelentősen alacsonyabb az európai Franciaországénál. Augusztus eleji adatok alapján a 376 ezres lakosú Martinique és a 400 ezer főt számláló Guadeloupe lakosságának kevesebb mint 16 százaléka rendelkezik teljes védettséggel, de hasonlóan alacsony az átoltottság az indiai-óceáni Mayotte szigetén, valamint a Brazília mellett található, Magyarországgal majdnem megegyező területű Francia Guyanán is. Relatíve még a La Réunion-on a legjobb a helyzet, itt a lakosság harminc százaléka rendelkezik teljes védettséggel a vírussal szemben.

Az alacsony átoltottságot a sokáig korlátozott számban elérhető oltóanyag mellett sokan „kulturális-vallási” okokkal igyekeznek magyarázni. Ugyanakkor azt a tengerentúli területekért felelős miniszter, a korábban a jobboldali Republikánusoknál politizáló Sébastien Lecornu is beismerte, hogy a tengerentúli területek gyarmati múltja is befolyásolja az oltással szembeni bizalmatlanságot, amely során „a francia kormány számos egészségügyi döntést kényszerített rá a gyarmatok lakóira”.

A legnagyobb felháborodást kiváltó múltbéli egészségügyi döntés, az úgynevezett „klórdekón-botrány” volt. A hetvenes és kilencvenes évek között a Francia Antillák banánültetvényein nagy mennyiségben használták azt a klórdekónt tartalmazó növényvédőszert, amelyet az Egyesült Államokban már a hetvenes évek végén betiltottak rákkeltő hatása miatt. Egyes kutatások szerint Guadeloupe és Martinique lakosságának kilencven százaléka fertőződött meg a súlyosan egészségkárosító szer által.

Miközben a második világháború után a nagyrészt felbomlott a francia gyarmatbiroldalom, akadt néhány olyan gyarmat, melynek lakói úgy döntöttek, továbbra is Franciaország fennhatósága alatt kívánnak maradni. Ebből a 12 egykori gyarmatból jöttek létre a tengerentúli megyék és területek, melynek összesített területe több mint 120 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma pedig közel hárommillió.

A többségében az ültetvényeken dolgozó afrikai rabszolgák leszármazottai által lakott Guadeloupe, Martinique és a La Réunion is úgy döntött, meg kívánja tartani a francia fennhatóságot, melyért cserébe francia állampolgárságot és bizonyos szintű regionális autonómiát kaptak. A francia állam azonban közel sem tett eleget, hogy enyhítse a több évszázadnyi gyarmati lét okozta gazdasági károkat, a lakosság jelentős része ma is szegénységben él.

A La Réunion szigetén a 330 ezres lakosság 42 százaléka élt a francia kormány által meghatározott szegénységi küszöb alatt 2020-ban, melynek értéke havi 1063 euró alatti nettó jövedelem. Ugyanez az arány 33 százalék volt Martinique-en, 34 százalék Guadeloupe-on 53 százalék Francia Guyanán és több mint 77 százalék Mayotte-on.

Ezek fényében érthető, hogy a tengerentúli területek lakói miért tekintenek bizalmatlansággal a párizsi kormány járványkezelési politikájára. Azonban elengedhetetlen lenne, hogy növekedjen az oltási kedv, mivel ezekben a régiókban az országos átlagnál jóval magasabb az olyan emberek aránya, akik valamilyen okból – elhízottság, krónikus betegségek, magasabb átlagéletkor – különösen veszélyeztetve vannak a koronavírus által.