Jó hírem van: a hatalom erőt lát az önszerveződésben és a magánadományozásban. Honnan tudom? Egyre világosabb, hogy félnek tőlünk.

Az Utcáról Lakásba! Egyesület egyik vezetőjeként tisztában vagyok vele, hogy szervezetünk nagyon nagy részben magánszemélyek kis adományaiból él. Ti vagytok azok, akik azt szeretnétek, hogy létezzünk. Sokan közületek az adományaitokkal azt fejezitek ki, hogy nem értetek egyet azzal, ahogyan a kormány a szociális ellátórendszert működteti, és részesei szeretnétek lenni az ezzel kapcsolatos változásnak, figyelemfelhívásnak.

Köszönjük nektek, nem lehetnénk hálásabbak. Sokan köztetek havonta ötszáz, ezer vagy tízezer forinttal segítitek, hogy létezhessünk, dolgozhassunk, elláthassunk olyan feladatokat, amelyeket az állam elmulaszt ellátni. Erről a tevékenységről gyakran beszámoltam eddig is itt a Mércén.

Most azért írok, hogy tudjátok: Büszkék vagyunk rátok, és legyetek ti is büszkék magatokra, ránk, és persze minden más civil szervezetre, amelyeknek a működését támogatjátok.

A civil szervezetek, különösen a szolgáltató szervezetek gyakran hívják fel a figyelmet a társadalomban, a szolgáltatási területükön fellelhető hiányosságokra. Ezt a funkciót sok országban watchdog szerepként azonosítják, becsülik, helyén kezelik. A kritikánk minden esetben szakmai, azonban hibás politikai döntésekre, mulasztásokra, és a politikai akarat hiányára is fel kell hívjuk a figyelmet, ha ezt a helyzet megköveteli.

Mert mit csinálnak a civil szervezetek? Sokszor érdekvédelemmel, hobbikkal, klubokkal, sporttal, önszerveződéssel, vagy akárcsak egy baráti körrel foglalkoznak, a társadalom szövetét, a helyi közösségeket apró kis lépésekkel, picike kis körökben erősítik, és vannak nagy szervezetek, amelyek országos vagy akár globális hatókörrel szolgáltatnak, kampányolnak.

Vannak állampolgári körök, bejegyzett egyesületek, kisebb és nagyobb alapítványok, és számtalan más szerveződési forma. A bejegyzett szervezetek száma az országban több mint 130 ezer. Ezek nagy része hobbikör, amelyek költségvetése minimális, és csak egy szűk körben működnek.

Más szervezetek azonban akár állami vagy önkormányzati szerződéskötés mellett, normatívát kezelve látnak el közfeladatokat, különösen szociális, oktatási és egészségügyi területen. A civil szervezetek nélkül az állami ellátórendszerek is összeomlanának. Széles a jogvédelemmel, érdekvédelemmel és környezetvédelemmel foglalkozó szervezetek palettája is. Gyakran egyéni, vagy intézményes szintű érdekvédelemmel, jogvédelemmel segítik az állampolgárokat, és más szervezeteket: ha kell, akár az állammal szemben is.

Sok olyan szervezet is van, mint amilyen mi, az Utcáról Lakásba! Egyesület vagyunk, akik szakemberekből szerveződnek, és hiánypótló szolgáltatást nyújtanak, állami támogatás nélkül is. Ezek a szervezetek meggyőződésből dolgoznak, mégis,

a mai kormányzat szemében a puszta létünk  is vörös posztó. Veszélyt látnak az autonóm szakmai szervezetek működésében, és talán veszélyesek is vagyunk egy olyan hatalom szemében, amely nem párbeszédek és viták, hanem önkényes döntések nyomán szeretne kormányozni.

Mert az eddig is világos volt, hogy itthon a kormányzat nem becsüli a szakmai, független civil szervezetek munkáját, azonban az elmúlt időkben az is egyre világosabb: kénytelenek belátni, hogy mi és a támogatóink olyan kritikus tömeget alkotunk, akik szakmai, önálló gondolatok alapján, az ellenzéki politikától sem befolyásolva autonóm kritikát mondunk, és szervezési, önszerveződési képességünk is van ezeknek a bemutatására.

A civil törvény, az államháztartási ellenőrzési kötelezettség bevezetése, a külföldről támogatott szervezet megjelölés használata (ezt kénytelenek voltak ugyan a közelmúltban eltörölni) mind azt mutatja, hogy a kormány azon dolgozik, hogy a civil szervezetek független finanszírozását nehezítse. Eközben sorosbérencekről, politikai megbízásból dolgozó civilekről harsognak, de éppen ezeknek a rendelkezéseknek a sora mutatja: pontosan tudják ők maguk is, hogy ez csak propagandafogás.

Mögöttünk, civilek mögött a valódi erő ti vagytok: a barátaink, a támogatóink, akik akár ezer, százezer vagy egymillió forinttal segítetek bennünket a munkánk végzésében.

Közülük néhányan anonim módon teszik, teszitek ezt. Biztosan vannak sokan köztetek, akik szerénységből, diszkrécióból, és talán akadnak, akik félelemből nem szeretnék, hogy nevük nyilvánosságra kerüljön. Nektek üzenek most: kérlek, ne féljetek.

A tegnapi naptól megszűnt a névtelen adományozás lehetősége Magyarországon. Szerdán döntött a Parlament arról a rendeletről, amely másnap, tegnap hatályba is lépett, és amely arról rendelkezik, hogy a civilek fel kell tüntessék név szerint minden adományozójukat a kötelező pénzügyi és közhasznúsági beszámolóikban. Én azt mondom: ez nem fog bennünket eltántorítani a céljainktól. Az adományozóink autonóm gondolkodók, akik maguk határoztak úgy, hogy tesznek valamit az általuk fontosnak tartott ügyekért. Adományoznak, vagy önkénteskednek velünk.

Sok civil szervezet tiltakozik a rendelet ellen, köztük mi is. Azonban elsősorban azt tanácsoljuk mindenkinek: legyen büszke rá, hogy minket vagy más szervezeteket támogat. Az adminisztratív terhek és a mentális nyomásgyakorlás nem fog bennünket semmitől sem eltántorítani, és az erőforrásainkat továbbra is arra fogjuk fordítani, hogy az ügyekért harcoljunk. Felháborítónak tartjuk, hogy a kormány velünk szeretné listára vetetni azokat, akiket kritikusainak lát: titeket, a támogatóinkat.

Nem is fogjuk kiadni olyan adományozóink adatait, akik ezt nem szeretnék, azt gondoljuk, az anonim adományozás bele kell, hogy férjen a személyes adatok védelmébe. De közben azt is mondjuk: támogatónak lenni legyen büszkeség. Mi büszkék vagyunk a munkánkra. Ti pedig, ha támogattok bennünket, nem is kell, hogy megvárjátok az éves beszámolónkat: legyetek rá büszkék ti is, és hirdessétek magatok, ha tehetitek.

Támogatóink többsége eddig is nyilvános formában segített nekünk. Ti többiek, akik szerényen, titokban adakoztatok, most lehet, hogy kényelmetlennek találjátok, hogy talán nyilvános lesz a nevetek.

Mi azt gondoljuk, hogy jogotok van az anonimitáshoz. Akár polgári engedetlenséget is vállalunk, ha szükséges ennek érdekében: nem adjuk ki az adataitokat.

De azt is kérjük: gondoljátok át a dolgot, és ha tehetitek, adjatok hírt róla ti magatok minél többfelé, legyetek részei a változásnak: adományozni egy jó ügyért nem szégyen, a szervezetek beszámolóiban szerepelni legyen büszkeség. Ne féljetek, és ne térítsenek el benneteket homályos fenyegetések a céljaitoktól: minket sem fognak.