Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Az éhínséget fel lehetne számolni, csak épp rendszerszintű változások kellenének hozzá

2016 óta újra folyamatosan nő az éhínségek által sújtott népesség aránya világszinten, ahogy erre a közelmúltban több nemzetközi szervezet is próbálja felhívni a figyelmet évek óta. A klímaváltozás katasztrofális következményeit 2019-től kezdődően még a koronavírus-járvány is tetézte, a kettő együtt pedig emberek tízmillióit veszélyezteti közvetlenül és további százmilliókat közvetve. Milyen körülmények nehezítik az éhezés elleni globális erőfeszítéseket? Mik lehetnek a kilátások a jövőre nézve?

Romló élelmiszer-ellátás

Jelenleg világszerte 41 millió embert érint újonnan az éhínség közvetlen veszélye, figyelmeztetett az ENSZ Világélelmezési Programja nemrég. Az alap élelmiszerek árának folyamatos és meredek emelkedése a szervezet szerint tovább növeli az élelmiszer-ellátás biztonságát érintő már meglévő problémákat: az ENSZ májusi kimutatása szerint a gabonafélék, az olajos magvak, a tejtermékek, a hús és a cukor összesítve mintegy 40 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest.

(kép: pixabay.com)

Pedig az egészséges táplálkozás alapjait adó tejtermékek, gyümölcsök, zöldségek és a fehérjében gazdag ételek világszerte eddig is a legdrágább élelmiszercsoportba tartoztak. Az ezekre alapuló táplálkozás becslések szerint nagyjából ötször drágább, mint a főleg keményítőtartalmú ételekből, például rizsből és kukoricából álló étrend. Minél többet fogyaszt valaki az utóbbiakból, annál nagyobb az ún. kvalitatív (minőségi) éhezés veszélye, azaz annak, hogy az elfogyasztott étel nem biztosítja az alapvető tápanyagokat.

Az éhínségek világszinten több évtizedes csökkenő tendenciája 2016-ban fordult át, és kezdett újra növekedni, első sorban a klímakatasztrófának és a különféle háborús konfliktusoknak köszönhetően. Ezt a folyamatot gyorsítja fel éppen a koronavírus-pandémia: míg 2019-ben még 27 millió volt az éhínség szélén lévők aránya, mint láttuk, 2021-re ez a szám elérte a közel félszáz milliót.

Az okok

  • Klímakatasztrófa

ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) a klímaváltozás és a földhasználat elsivatagosodásra és élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásait vizsgáló jelentése 2019-ben arra jutott, hogy amennyiben az emberiség nem változtat sürgősen a földhasználat jelenlegi formáin, akkor a klímaváltozás hatásaival is számolva a bolygó élelmiszertermelő képessége jelentősen csökkenni fog.

Ez egyes régiókban már most is érezhető: a Közel-Keletről indult migrációs hullámnak fontos katalizátorai voltak a klímaváltozás miatt alacsonyabb terméshozamok, a városokba áramló rengeteg ember, és a mindebből fakadó társadalmi feszültségek.

A jelentés szerint a globális emberi népesség egytizede már most alultáplált, és félmilliárd ember él elsivatagosodó területeken.

  • A „zöld forradalom” és a romló termőföld

A második világháború után zajlott az emberiség történetének harmadik mezőgazdasági forradalma, a „zöld forradalomnak” is nevezett időszak. 1950 és 1984 között a modern öntözőeszközök, rovarirtószerek, műtrágyák és nagyobb hozamú növényfajták elterjedése a világ gabonatermését 250 százalékkal növelték meg.

A soha nem látott növekedésnek azonban hamarosan a sötét oldala is megmutatkozott: az alkalmazott kemikáliák miatt romlásnak indult a termőföldek minősége, az azokon dolgozók egészsége sok helyen súlyos károkat szenvedett, a koncentrált öntözőrendszerek a talaj sótartalmának felgyülemlését okozták, a biodiverzitás jelentősen csökkent a génmódosított haszonnövények arányának növelésével.

  • Kapitalista típusú gazdaság

Miközben 2016 óta, mint láttuk, folyamatosan nő az éhezés által fenyegetett lakosság aránya világszerte, a globális szegénység ellen küzdő jótékonysági szervezeteket tömörítő Oxfam tavalyi jelentése szerint a világ legnagyobb élelmiszer- és italipari cégei csak 2020 első felében 18 milliárd dollár osztalékot fizettek ki a részvényeseiknek. Ez az összeg éppen tízszer annyi, mint amennyire az ENSZ-nek szüksége lenne a COVID-járvány humanitárius következményei elhárítására.

2019-ben szomáliaiak ezrei menekültek Etiópiába a háborús konfliktus elől – oda, ahol most éppen szintén polgárháborús helyzet van Fotó: Eskinder Debebe, UN Refugee Agency (UNHCR) / flickr

Miközben a nemzetközi óriáscégek egyre nagyobbakat kaszálnak az élelmiszerárakon,  az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) egyik tanulmánya is arra figyelmeztet, hogy az élelmiszerek gyorsan növekvő aránya az egyes országok importjában tipikus korai jele egy bekövetkező globális gazdasági válságnak. A jelenlegi törékeny helyzetben bekövetkező gazdasági válság pedig, mint azt számtalanszor láthattuk, éppen a legkiszolgáltatottabb, alapvető élelmiszer-behozatalra szoruló országokat sújtaná a leginkább, a tőkeerős államok jellemzően könnyebben átvészelhetik azt.

A perifériaországok és népeik nem lennének olyan szörnyű helyzetben, mint jelenleg, ha a globális kapitalista világrendszer működése folytán nem áramolna rengeteg tőke ezekből az eleve szegény országokból a gazdag centrumba. Illetve akkor, ha a helyben megtermelt élelmiszerek is fedezhetnék a helyi szükségleteket, megfizethető áron, és nem a nemzetközi piacon értékesítenék a döntő részét internacionális cégek.

Kilátások

A Globális Alkalmazkodási Bizottság 2019-ben figyelmeztetett, a klímaváltozás hatásaira való felkészülés közel sem elégséges, és ennek következményeként a mezőgazdasági terményhozamok közel harmadukkal eshetnek vissza 2050-re, vagyis alig harminc év múlva.

Ezt pedig elsősorban a szegényebb országokban, és eleve rosszabb esélyekkel rendelkező népcsoportok fogják leginkább megsínyleni, olyan területeken, ahol eleve szárazsággal, romló földminőséggel vagy épp a tengerek emelkedő szintjével küzdenek.

A kormányoknak legalább rövid távon el kellene érniük, hogy csökkenjenek az élelmiszer előállításának, tárolásának, szállításának és elosztásának költségei, ezzel megakadályozva az árak emelkedését. Többet kellene tenni a kistermelők, így a helyi gazdák támogatása érdekében, illetve a gyermekek táplálkozása prioritást kell, hogy élvezzen. Emellett az oktatásnak is kiemelt szerepet kell adni az emberek szokásainak átalakításában, és így végül hosszútávú változások következzenek be világszerte, ahogy arra a FAO is emlékeztetett 2020-ban.

Magyarországon mintegy 900 ezer embernek jelent valamilyen szinten nehézséget az, hogy kellő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez jusson, míg 242 ezernek mindennapi probléma az alultápláltság 2018-as ENSZ-adatok szerint. 125 ezer gyerek él mélyszegénységben, további 450 pedig súlyosan deprivált. A koronavírus idehaza is a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket sodorta veszélybe elsőként. Ahogy arról a Mércén is beszámoltunk, a vírus nyomán érkező válság hatására rengetegen kerültek bajba, állami segítség híján pedig leginkább a civil szervezetek segítő munkájára támaszkodhatnak.

(Reuters; Climate Change News; Euronews; FAO, WFP; OXFAM)