A Stop Avalon Tata helyi civil csoport szervezésében tüntetést tartottak szombat délután Tatán az Öreg-tó partjára tervezett szállodaberuházás ellen. A megmozduláson a rekkenő hőség ellenére is részt vett nagyjából kétszáz támogató.

A tüntetést élőben közvetítettük, videónk az alább nézhető vissza.

A megmozdulás zenés kultúrblokkal kezdődött, majd meghallgattuk Zelk Zoltán Ez aztán a vásárfia című versét.

Keszeg Kata, civil tóvédő felidézte, immár egy éve tiltakoznak a tatai civilek az Avalon-féle szállodaberuházás ellen, mely úgy a természeti, mint a kulturális értékeket veszélyezteti – és a helyiek tiltakozása ellenére a polgármester mégis támogatja a fejlesztést.

Felemlegette, hogy a polgármester látszatkonzultációkat folytatott a lakosokkal, azonban ez nem változtat azon, hogy továbbra is a védett területre tervezett szállodafejlesztést, és az Avalon érdekeit képviseli. Az aktivista arra is kitért, hogy nagy tavaink partján immár tendencia, hogy szálloda és turisztikai beruházásokkal rombolják a természeti értékeket.

Mint mondta,

„nem lehet a célunk a XXI. században Magyarország letérkövezése.”

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a mi feladatunk megőrizni utódainknak azt a természetet, amit őseink hagytak ránk, hogy ne kelljen Darth Vader-nek öltözve, védőruhában járniuk, valamint ismertette, hogy

Magyarország azon négy ország között van a világon, ahol nincs környezetvédelmi minisztérium.

Az aktivista azt javasolta a beruházóknak, hogy terveik helyett inkább legyenek kreatívak ha a tó partján akarnak szállodát építeni, ha pedig több, mint százszobás szállodamonstrumot építenének, akkor inkább máshol tegyék, lenne is rá megfelelő hely, ahol nem kell széttúrni a természeti és kulturális értékeket.

Mint mondta, valódi lakossági fórumokat szeretnének, ahol érvényesül a lakosok hangja is, és felháborítónak tartja, hogy a hivatal figyelmen kívül hagyja 6 500 lakos akaratát. Véleménye szerint a nagy horderejű döntésekhez népszavazásra van szükség, ahogy a tatai civilek kezdeményezték is – de a járványra hivatkozva végül elhalasztódott.

A következő felszólaló, Karlosák Edina ügyvéd, városvédő, aki a népszavazás helyzetéről és a településrendezési tervről számolt be. Mint mondta, a veszélyhelyzet idejére fel lettek függesztve az intézkedések, és ez a helyzet szeptember 15-ig bizonyosan fenn is marad.

Az összegyűjtött 6 500 aláírást leadták, és a veszélyhelyzet után további egy hétig gyűjthetnek majd, ezután a hivatal 45 nap alatt hitelesíti az aláírásokat, ezt követően dönt a testület a népszavazás kiírásáról. Ez kötelező lesz számukra, mert összegyűlt már megfelelő számú aláírás.

Azonban ez a körülmények miatt legkorábban jövő év első negyedében várható.

A helyi építési szabályzat módosítása azonban már idén év végén módosításra fog kerülni. Emiatt úgy tűnt, hogy félő, hogy nem lesz jelentősége a népszavazásnak, azonban megnyugtató, hogy két kérdés továbbra is aktuális lesz, és továbbra is fontossággal bír majd a szállodaépítéssel kapcsolatban.

Ezek az útépítésre, valamint a településfejlesztési szerződéskötés tilalmára vonatkoznak a természetvédelmi területen. Elmondta, meg kell tenniük a lépéseket, hogy a jelentőségét veszített első kérdés, ami a szállodaépítésre vonatkozik, ismét érvényes legyen.

Az ügyvéd szerint a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé a szállodaépítést a vonatkozó területen, ezért kellett megváltoztatni. A civilek követelik, hogy a HÉSZ-ből töröljék azon pontokat, melyek lehetővé teszik a szállodaépítést a vonatkozó területen. A Miénk a Grund több posztot is szentelt a jogi helyzet tisztázására, például az alábbit.

Az ügyvéd azt is felemlegette, hogy a városvezetés nem először támogat oda nem illő fejlesztéseket, ahogy például a várárokba telepített wellness-központ esetében is láthattuk. Szerinte más fejlesztési tervek ellen is fel kell szólalni, hisz az 1-es út délnyugati kiváltása is a természeti környezet rombolásával fog járni.

Az ügyvéd ezután részletesen elemezte, hogy milyen ellentmondásos a településfejlesztési koncepció, ami ráadásul az építési szabályozással is szembe megy, például a lakásfejlesztés terén, ami jelenleg nem teszi lehetővé a külterületi lakásépítést.

Karlosák azt is kifejtette, véleménye szerint nincs szükség a tatai turizmus további fejlesztésére, hisz már jelenleg is túlterhelt a város.

Major Gyula a Fertő-tó barátai, valamint a Nagy Tavak Koalíció képviseletében szólalt fel. Mint mondta, a döntéshozók jellemzően saját érdekeiknek megfelelően igyekeznek alakítani a jogot.

A tóvédő elmondta, hogy noha a tavak, vizek partján védősávot kell biztosítani, ahova csak vízügyi berendezéseket lehet telepíteni, ezzel szemben a Fertő-tó partján olyan óriásberuházást építenek, ami egyértelműen nem vízügyi berendezés.

Mint kiderült, jogilag a tópart nem ott van, ahol valójában, így valósulhat meg a fejlesztés.

Ismertette a helyzetet, miszerint a tóra osztrák oldalról kell behajózni, ha információt szeretnének szerezni a területről, ráadásul ilyen esetben rögtön megjelennek a biztonságiak. Tapasztalatai szerint a területet porfelhő borítja, és óriási gépek mozognak. Míg a környezetvédelmi szabályok szerint a teherautókat le kellene ponyvázni, véleménye szerint ez nem történik meg.

Emlékeztetett a Greenpeace akciójára, amivel bebizonyították, hogy a cölöpházakon továbbra is laknak védett fecskék, azt pedig nem tudni, hogy mennyi állat pusztulhatott el eddig az építkezésekhez köthetően. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az állatok védelmét szolgáló intézkedések, a kétéltűek védőhálója, a fecskehotelek az építők ígéretével szemben fabatkát sem érnek.

Észak-nyugati tavunknál eddig 60 hektáron vágták ki a nádast, rengeteg iszapot termelnek ki a tóból, amivel helyrehozhatatlan környezetvédelmi károkat okoznak. A tóvédő ezzel összefüggésben Trianonozott egyet, mondván mi lesz, ha a Magyarországon maradt aprócska tóterületet is tönkreteszik.

A Stop Avalon Tata alapítója, Szalay Ildikó elmondta, hogy a pódium építése során azon elmélkedtek, mennyivel kellemesebb lenne a kitérkövezett Kossuth tér is, ha árnyat adó fák és zöldfelület borítaná. Ilyen azonban jelenleg a tóparton van, így oda járnak pihenni az emberek.

Már most is szinte teljesen ki van használva a tópart, és katasztrofális következménye lenne, ha egy betonmonstrumot emelnének a tópartra, vázolta a helyzetet a tóvédő.

Mint az Avalon tulajdonosi körében lévő Hell márkára utalva mondta:

„nem hagyjuk, hogy az ördög ide szállodát építsen”.

Emlékeztetett, hogy rengeteg a támogatójuk, és már egy éve küzdenek a szállodaépítés ellen.

Kifejtette, követelik, hogy a városvezetés tájékoztassa korrekt módon a lakosokat, tartsanak fórumokat, és vonják be az embereket a döntéshozatalba. Erre véleménye szerint jelenleg a népszavazás is jó módszer volna. Az aktivista szerint küzdeni fognak azért, hogy a természeti és kulturális örökség ne váljon a pénzemberek játékszerévé. Beszéde befejezéseként kiadta a jelszót, miszerint

„védd a partot, védd a várost, mert a tiéd!”

A hivatalos programban szereplő felszólalók után szabad mikrofonos blokk következett, melynek keretében a tüntetés résztvevői oszthatták meg egymással gondolataikat a színpadról.

A tüntetés zárásaként Kőrösi Gábor előadóművészt hallgathatták a megjelentek, aki egy szál gitáros műsort adott.

A tüntetés után rövid interjút adott stábunknak Szalay Ildikó városvédő civil aktivista, a Stop Avalon Tata alapítója.

Bogatin Bence, Mérce: Most, ahol tart ez a küzdelem, és a körülmények tekintetében, ebben a melegben hogyan értékelnéd a tüntetést, milyen mérleget vonnál le?

Szalay Ildikó, Stop Avalon: Ahhoz képest, hogy mindjárt kezdődik egy futball EB meccs, ahhoz képest, hogy mekkora a hőség, ahhoz képest, hogy most jutottunk el a COVID miatt hosszú idő után oda hogy lehet utazni, hogy az emberek ki tudnak mozdulni, hogy el tudnak menni standra, azt gondolom, hogy rengetegen itt voltak, ezt nagyon köszönöm nekik. Nagyon köszönöm az országból mindenhonnan a támogatóinknak, hogy ennyien velünk tartanak.

BB: Hallhattuk azt, hogy most már több, mint egy éve tart ez a küzdelem. Hallhattuk azt is, hogy a HÉSZ-nek a módosításával sikeresen beadott népszavazási kérdések egy része alól sikerült kihúzni a szőnyeget, ez még több munkát jelent nektek. Igaz, hogy egy kitaposott úton, de még egyszer le kell járni valószínűleg ugyanezeket a köröket. Mit gondolsz az elmúlt egy év alapján, a lakosság – azok akik kijöttek, vagy azok akik esetleg nem tudtak, de részt vesznek ebben a küzdelemben – tehát a lakosság kitartása, mozgósíthatósága meddig tartható fenn? Számos olyan politikai küzdelmet látunk országszerte, ahol a kifárasztásra játszanak a hatalom birtokosai.

SzI: Azt gondolom, hogy nálunk is kifárasztásra játszanak. Viszont Tata ebből a szempontból is egy csodálatos város. A tatai emberek továbbra is kitartanak, a tatai emberek továbbra is követnek minket, hiszen a csoportunknak továbbra is 14 500 tagja van. A mai napig rengeteg üzenetet kaptam arról – ugye most már egy hete meghirdettem a demonstrációt – tehát a mai napig rengeteg üzenetet kapok arról, hogy „elnézést kérek, nem tudtam hogy most lesz és elutaztam”, „elnézést kérek, de ebben a nagy melegben nem merek kimerészkedni, mert beteges vagyok”.

Én azt gondolom, hogy Tata nem fog kifáradni. Azt gondolom, hogy Tata folytatni fogja, és Tatában van annyi erő, lelkesedés és büszkeség, hogy nem fogja hagyni a tópartját.

BB: Itt már 13 hónapról van szó [mióta tart a küzdelem]. Az előbb említetted, hogy rengeteg üzenetet kaptál, nyilván nemcsak most, pont ennek a tüntetésnek a kapcsán, hanem az üggyel kapcsolatos fejlemények miatt, végig az elmúlt hónapokban. A személyes életed szempontjából mit jelent ez az egy év?

SzI: Rengeteg munkát, rengeteg küzdelmet, sok könnyet, és rengeteg örömet. Éreztem azt az emberek részéről, azt az elképesztő bátorítást, hogy mellettem állnak hogy együtt visszük végig az ügyünket. Azt gondolom, hogy ez az, ami mindennél fontosabb. Igen, sok lemondással jár az én részemről, valóban, és itt hadd említsem meg a családomat, igazából az ő részükről sok lemondás ez.

Viszont az én gyermekem a mai napig oda jár, abba az Eötvös Gimnáziumba, ami ugye az ominózus telekterület fölött van. Az én lakásom ránéz erre a területre. Az én édesanyám a mai napig itt él. Én ide születtem. Azt gondolom, ha én ezért most nem adnék hangot, ha a tónak a védelméért nem adnék hangot, akkor semmiért.

Azt gondolom, hogy folytatni kell, folytatni fogom, és nagyon fontos az, hogy a média – és köszönjük a Mércének – hogy ennyire mellénk áll.