Június 6-án tartományi választást tartottak a kelet-németországi Szász-Anhaltban. A kancellárjelöltek megnevezése után ez volt az első, a szeptemberi szövetségi választások előtt pedig az utolsó téttel bíró megmérettetés. Habár egyes pártok számára kétségtelenül figyelmeztetés lehet a gyenge szereplésük, a helyi sajátosságok miatt messzemenő általános következtetéseket mégsem lehet levonni az eredményekből. Annyi azért mindenképpen látszik, hogy Armin Laschet, a CDU kancellárjelöltje egy fokkal bizakodóbban várhatja az őszi megmérettetést, miközben a Zöldek előtt sokasodnak leküzdendő akadályok, a baloldali pártok pedig egyre jelentősebb hitelességi problémákkal küzdenek.

A Baerbock-láz elmúlt

A tartományt eddig is legnagyobb kormánypártként irányító CDU a korábbi eredményén 7,3%-kal javítva, magabiztos 37,1%-kal biztosította Reiner Haseloff számára harmadik ciklust a miniszteri székben. A kimagaslóan jó eredmény kapcsán meg is kezdődött az erődemonstráció a kereszténydemokraták részéről: a pártvezetői székért induló, majd alulmaradó ultrakonzervatív Friedrich Merz twitteren a Baerbock vonat kisiklásáról írt, Bajorország miniszterelnöke, a CSU elnöke Markus Söder pedig arról beszélt, hogy a zöld fák sem nőnek az égig – utalva ezzel az elmaradt áttörésre a Grünen részéről, akik mindössze 5,9%-ot értek el a tartományi választásokon, ami egyébként így is egy 0,7%-os javítás a 2016-os eredményükhöz képest.

Az kétségkívül igaz, hogy Annalena Baerbock és pártja számára véget ért a honeymoon, és sorra kerülnek elő a zöldek számára kellemetlen ügyek, mint például kancellárjelölt enyhén feljavított önéletrajza, vagy a nem időben bejelentett mellékállásokból származó jövedelmei.

Baerbock személye mellett a tervezett CO2 áremelés – amely 16 centes dráguláshoz vezetne az üzemanyagok esetében – lehet az a téma, amely elijesztheti a választókat.

Ennek megfelelően jobb és baloldalról a pártok egyaránt igyekeznek napirenden tartani a kérdést: a Linke vezetőségi tagja, Amira Mohamed Ali elviselhetetlenül arrogáns húzásnak tartja az alacsony jövedelmű emberekkel szemben. Ez mind meg is látszik a legújabb közvéleménykutatási eredményekben, amelyekben újra a jelenleg is kormányzó CDU áll az első helyen: a FORSA mérése szerint a kereszténydemokraták 27, a zöldek pedig 22 százalékon állnak jelenleg. Azonban mindezek ellenére sem lehet a szász-anhalti választások eredményeit általánosítani és a szövetségi választásokra előrevetíteni. Már csak azért sem, mert Zöldek keleten eleve mindig is kispártként voltak jelen, és hiába tartják őket a választók kompetensnek a saját témájukban, ha Szász-Anhaltban a klímavédelem kérdése az első 5 legfontosabb probléma között sem szerepel. A válaszadók 31%-a a koronavírust, 18%-a az oktatást, 15%a az infrastruktúra állapotát, 14%-a a munkanélküliséget és 11%-a a gazdaság helyzetét tartja a legfontosabb kérdésnek.

Reiner Haseloff kimagaslóan jó eredményében az inkumbens hatás (vagyis a hivatalban lévő előnye) is komoly szerepet játszhatott. Ezt bizonyítják azok az adatok is, amelyek a miniszterelnökjelöltek népszerűségét/ismertségét mutatják. Amíg Haseloff teljesítményével a megkérdezettek 61%-a elégedett, vagy nagyon elégedett volt, addig a többi jelöltet jóformán a válaszadók kétharmada nem ismerte. Ezzel szemben Armin Laschet szövetségi szinten nem számíthat a hivatalban lévő jelölt bónuszára, ennek ellenére a jelöltekre vonatkozó felmérésekben mégis nagyobb arányban vezet Baerbockkal szemben, mint a CDU a Grüne előtt – ami részben pont a zöldek jelöltjének fent említett ügyeire, valamint az ellene folytatott szexista lejárató – sőt, esetekben antiszemita – kampányra vezethető vissza.

A Politbarométer június 10-én publikált eredményei szerint Baerbockot már csak a válaszadók 28%-a tartja alkalmasnak a kancellári feladatokra – ami a 15%-os zuhanás a májusi eredményeihez képest – miközben Laschet 6%-ot javított, és így már 43%-on áll. Egy direkt párbaj szituációban még nagyobb a különbség: itt Baerbock 31%-ot érne el Laschet 59%-ával szemben. (Kimondottan nyugtalanító a zöldek számára, hogy Baerbock az SPD jelöltjével, Olaf Scolz-cal szemben is hasonló arányban alul maradna: 32%-58%)

Felszínen a kelet-nyugat törés

Szász-Anhalt politikai sajátosságai leginkább a többi kelet-német tartományhoz hasonlíthatóak. Ezek közül kiemelhető az AfD súlya, ami a mostani választások kimenetelében is jelentős szerepet játszott. A parlament keleti tartományok érdekképviseletével foglalkozó CDU-s megbízottja, Marco Wanderwitz nagy vihart kavart megjegyzésében ezt annak tudta be, hogy „sokan, akik részben az NDK diktatúrájában szocializálódtak, még nem érkeztek meg demokráciába”. (Ezt a magyarázatot ismerjük itthonról is.) A CDU kimagasló eredménye jelentős mértékben annak köszönhető, hogy egyfajta párbaj szituáció alakult ki a két párt között – sőt, a választás előtt néhány közvéleménykutatás szerint a szélsőjobboldali párt még vezetett is – így a választók egy része a CDU-ra voksolt, hogy megakadályozza az AfD elsőségét. Holott az AfD megerősödésében a CDU-nak is volt nem elhanyagolható mértékű szerepe:

2019-ben egy belső vitairatban a nemzeti és szociális gondolat kibékítését szorgalmazva, az AfD-vel való koalíció lehetőségéről elmélkedett Ulrich Thomas és Lars-Jörn Zimmer, a CDU frakciójának két tagja, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a párt a választók nagy része számára elfogadható alternatívának tűnik.

A párt alkotmányvédelmi hivatal által feloszlatott nemzetiszocialista eszmék és körök felé nyitott szárnya, a Flügel alapító tagja, Oliver Kirchner vezetésével a párt 3,5%-kal rosszabb eredményt ért el 2016-hoz képest, viszont még így is a szavazatok 20,8 százalékát sikerült megszerezniük. David Begrich, a szász-anhalti Miteinander e. V. (Egymással) demokratikus és nyitott társadalom megteremtéséért dolgozó szervezet szélsőjobboldallal foglalkozó munkatársa a Jungle Worldnek elmondta, hogy az AfD népszerűsége a volt keletnémet tartományokban alapvetően két okra vezethető vissza. Egyrészt a nem szavazók sikeres mobilizációjára – keleten az AfD előretörése jellemzően együtt jár a választási részvétel növekedésével. Másrészt a keleten nagyobb arányban jelenlévő anti-establishment beállítódásra.

Ennek az anti-establishment beállítódásnak az okai külön cikket érdemelnek, annyi azonban biztos, hogy váltás után harminc évvel sem érkeztek meg az újraegyesítéskor – vagy Kelet-Németország annektálásakor – elmondott tévébeszédében, az akkori CDU-s kancellár, Helmut Kohl által beigért virágzó tájak a volt keletnémet tartományokba, ahogyan „legkorábban kelő tartomány” mint eposzi jelző Szász-Anhalt előtt sem puszta újságírói szófordulat, hanem nagyarányú munkába történő ingázás eredménye.

A keletnémetek mai napig többet dolgoznak, kevesebbet keresnek, kevesebbet ér a nyugdíjuk és kevesebbet is örökölnek, ahogyan vezetői pozíciókat is jelentősen alacsonyabb arányban töltenek be mint nyugatnémet társaik.

Ezen nehézségek miatt hagyta ott a keleti tartományokat az elmúlt harminc évben az közel négymillió, jelentős részben fiatal és nő, alapvetően pont azok, akik egy progresszív politika bázisát képezhetnék. (Ezekről a folyamtokról bővebben is írtunk a Mércén, amikor 2019-ben három keletnémet tartományban (Szászország, Brandenburg, Türingia) rövid időn belül tartottak tartományi választásokat.)

Ezt a frusztrációt igyekezett megragadni a kisebb botrányt kiváltó plakátja a Balpártnak (die Linke), amelyen egy kislány próbálja szófogadásra bírni a pórázon vezetett kutyáját „Vegyük vissza a Wessiktől az irányítást!” szlogennel (Nehmt den Wessis das Kommando!) – a „Wessi” a nyugatnémetek szlengben használt megnevezése. A polémiét az okozta, hogy valóban jó irány-e a nyugat- vs. keletnémet ellentétet emlegetni: a CDU-tól az SPD-ig mindenki kritizálta a plakátot.

Ugyanakkor egy felmérés szerint a párt választóinak 84%-a helyesnek tartotta a keletiek hátrányos helyzetének szóvá tételét.

Ennek ellenére tovább folytatódott a Linke mélyrepülése a korábban hátországának számító keleten és az öt évvel korábbi eredményeihez képest 5,1%-kal kevesebbet, mindössze 11%-ot értek el, miközben 10 éve még közel 24%-on állt a váltás után a keletnémetek érdekképviseletét zászlajára tűző párt. Ez részben magyarázható a párt szavazóbázisának elöregedésével – 21 ezer Linke szavazó halt meg a legutóbbi választások óta. Másrészt viszont Wulf Gallert, a párt tartományi társelnöke szerint a Linke „végrehajtási-problémával” néz szembe: ugyan az emberek elhiszik a párt kompetenciáját a szociális kérdésekben, mégsem szavaznak rájuk, mert alapvetően azt nézik, hogy ki képes változást elérni, amelyhez pedig végrehajtói pozíciókra van szükség.

Hasonló problémával küzdenek a szociáldemokraták is, mivel az SPD szinte kizárólag azokban a tartományokban képes jó eredményt elérni, ahol ők vezetik a kormányt. Ezzel összhangban 8,4%-ot értek el múlt vasárnap, ami 2,2%-os gyengülést jelent 2016-hoz képest. Az SPD mind szövetségi szinten, mind Szász-Anhaltban küzd azzal a problémával, hogy a koalíciós kormányban elért sikereket a sajátjukként tudják kommunikálni. A tartományban a párt kiharcolta a bölcsődei díjak csökkentését, eltörölték az útépítési hozzájárulásokat, és a tömegközlekedésben külön jegyet vezettek be a szakképzésben résztvevők számára. Azonban még így is csak a választók mindössze egyharmada ismerte Katja Pählet a szociáldemokraták miniszterelnök-jelöltjét, még a saját választók közt is többségben voltak azok, akik nem tudták róla, hogy kicsoda. Mindez együtt jár azzal, hogy a megkérdezettek a saját területén, a szociális kérdésben sem tartják feltétlen kompetensnek az egykori munkáspártot. A megkérdezettek 17%-a kötötte össze a párttal a szociális igazságot, ami 9%-kal kevesebb, mint 5 éve.

Az FDP másfél százalékot javítva korábbi eredményén 6,4%-ot ért el, és így visszakerült a magdeburgi parlamentbe, ami elsősorban az országos szintű előretörésükkel hozható párhuzamba. A piaci fundamentalista párt erősödése mögött a koronavírus megfékezésének érdekében hozott intézkedésekkel kapcsolatos – alapvetően a gazdasági szereplők érdekeit szem előtt tartó – határozott kritikájuk állhat.

Kis lépés Laschetnek

A választási eredmények ismeretében többfajta koalíció is lehetséges a tartományban. A zöldek elzárkóznak a jelenlegi Kenya-koalíció (CDU-SPD-Grünen) folytatásától, ami nem érinti különösebben negatívan a másik két kormánypártot, hiszen a CDU-nak és SPD-nek együtt is megvan a többsége, igaz, csak egyetlen mandátummal. Kérdés, hogy a tartományi parlamentbe visszakerülő FDP számára van-e hely Reiner Haseloff kormányában. Ami már biztos a magdeburgi parlament összetételét illetően, az az elkeserítő nemi arány: a képviselők mindössze 28%-a nő, amivel Szász-Anhalt Bajorország és Észak-Rajna-Vesztfália mellett a sereghajtók közé tartozik a német tartományok között. Ennek oka elsősorban annak köszönhető, hogy hiába alkalmaznak a listák esetén kvótákat, vagy határozzák meg a női listás jelöltek minimum számát a pártok, köztük a CDU is, ha az egyéni választókerületi jelöltek túlnyomó része férfi.

A helyi sajátosságok figyelembe vétele mellett azt levonhatjuk az eredményekből, hogy Armin Laschet, a CDU kancellárjelöltje egy fokkal bizakodóbban várhatja a szeptemberi választásokat, mint egy hónappal ezelőtt, hiszen annak ellenére született nagyarányú CDU-siker Szász-Anhaltban, hogy a helyi CDU Markus Söder jelöltségét támogatta.

Persze az felmerülhet kérdésként, hogy szavazók büntetésének elmaradása mennyiben Reiner Haseloff népszerűségének, és a CDU és az AfD közti párbaj szituációnak az eredménye volt. A zöldek számára fontos üzenet, hogy a klímapolitika önmagában továbbra sem elég a keleti tartományokban, holott a klímakatasztrófa elkerüléséhez szükséges politikához e területek támogatottságára is szükség van. A Linke és az SPD számára egyaránt életbevágó, hogy a szociális ügyek kapcsán növeljék mozgósítási potenciáljukat, aminek útjában – elsősorban a két párt esetében eltérő – hitelességi feltételei is vannak. Ezeknek a politikáknak égető szükségességét az AfD ismételten 20% feletti eredménye is aláhúzza.