Ha valaki napjaink Németországában egy gyakorlatilag csak olvasói támogatásból létező rendszerkritikus napilapnál azon kezd el morfondírozni, hogy az újságírói tevékenység középpontjában a szociális ügyek (Sozialpolitik) és a háborúk (Friedenspolitik) kérdése áll, hogy 1990 után a „szabad világ” a gazdasági és társadalmi ellentmondások felerősödésének új szakaszába lépve leépítette a jóléti államot és a parlamenti demokráciát, újjáélesztette a fokozott elnyomást és a társadalmi demagógiát – beleértve a fasizmust –, valamint a nemzetközi joggal ellentétes kényszer, erőszak és háború alkalmazását, akkor bizony jól gondolja meg, hogy elemzéseiben le merje-e írni azt a terminust, hogy „osztálytársadalom”.
Ez a fogalom ugyanis nem egyeztethető össze az emberi méltóság a német alkotmány első mondatában rögzített érinthetetlenségével és védelmével, legalábbis Európa igazi erős embere, Angela Merkel belügyi parlamenti államtitkára szerint.
Merkel pedig igazi nagyvad, még a streetfighter-szabadságharcos Fidesz sem szokta izélgetni, államtitkárára, Günter Kringsre nem legyinthetünk tehát csak úgy, mint tennénk ezt a magyar belügy parlamenti államtitkárával, ha tudná bárki, hogy kicsoda Kontrát Károly.
Tiltakozás és ellenállás
A Junge Welt rendszerkritikus, baloldali napilap támogatja a tiltakozás és az ellenállás minden politikai formáját a keleti blokk összeomlása után tapasztalt/tapasztalható fentebb sorolt társadalmi-politikai tendenciákkal szemben. Támogatja az alternatívák keresését és a párbeszédet a baloldal különböző áramlatai között. A korábbi és jelenlegi szocialista országok történelméről és jelenéről kritikusan, de megrögzött antikommunizmus nélkül számol be. Tekintettel a korábban a történelem szemétdombjára került tekintélyelvű-nacionalista berendezkedések újbóli megjelenésére, a Junge Welt „a liberális jogi normák tiszteletben tartását és megőrzését, valamint a nemzetközi jog betartását mint a béke első előfeltételét szorgalmazza”. Nem szekta, érvekkel dolgozik.
Kettős mérce címmel arról a dokumentációról jelentetett meg nemrég egy hosszú kommentárt a Junge Welt szerkesztősége, amelyben a szövetkezeti formában működő lap és a kiadó munkatársait, de a szövetkezet tagjait, a lap külső szerzőit (így engem is), sőt az 1996 óta megrendezésre kerülő Nemzetközi Rosa Luxemburg Konferencia vendégeit és a Junge Welt olvasóit és előfizetőit is „alkotmányellenességgel” gyanúsítja a szövetségi kormány és annak titkosszolgálata.
A német belbiztonság 2004 óta figyeli meg a Junge Welt-et, amely egyetlen napilapként kap külön bejegyzést a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (Bundesamt für Verfassungsschutz) éves jelentésében, s van néven nevezve a dokumentumban.
A komoly hirdetői, terjesztési és egyéb hátrányokkal járó helyzet kapcsán a gyakorlatilag csak olvasói támogatásból és előfizetésből működő szerkesztőség és a lapot megjelentető Május 8. kiadó (Verlag 8. Mai) 2021. március 13-án nyílt levélben fordult a Bundestag frakcióihoz, melynek nyomán a Die Linke (Balpárt) képviselőcsoportja 2021. március 29-i keltezéssel írásbeli kérdést intézett a parlamenthez, amelyet Amira Mohamed Ali, Dr. Dietmar Bartsch és a frakció jegyez.
Cogito ergo bumm…
A sajtószabadság és a véleménynyilvánítás alkotmányban rögzített joga (német alkotmány 5. cikkely 1. bekezdés) Günter Krings CDU-s képviselő, a Szövetségi Belügyminisztérium parlamenti államtitkára május 5-i válaszai alapján a következő pontokon akadt a szövetségi kormány és a szolgálatok torkán:
„Például a társadalomnak a termelési osztály-tagság szerinti felosztása ellentmond az emberi méltóság garanciájának. Az emberi lényeket nem szabad „puszta tárgyakká” degradálni vagy egy kollektívának alárendelni, hanem az egyént mindig alapvetően szabadnak kell tekinteni.”
Krings államtitkár hivatalos véleménye szerint maga az a kijelentés, hogy „osztálytársadalomban élünk”, nyilvánvalóan sérti a „szabad demokratikus alaprendet”, s „puszta tárgyakká” alacsonyítja az embereket. Ez nem utolsó sorban – mint az újság is kiemeli – az osztályszerkezetet releváns társadalmi jelenségként tekintő államokkal szembeni erkölcsi felsőbbrendűség pozícióját jelenti a regnáló kormány politikájában.
Sok társadalomtudós és gondolkodó vakarhatja most a fejét világszerte. De ha az osztályok létezése sérti az emberi méltóság alaptörvényi garanciáját – hívja föl rá a szerkesztőség a figyelmet –, akkor az osztályok nélküli társadalom szorgalmazása, amiért ezek a társadalomtudósok és gondolkodók világszerte, s ezen belül a Junge Welt hasábjain erőfeszítéseket tesznek, s amivel a német kormány máshol a Junge Welt-et vádolja, teljesen összhangban lenne az alkotmánnyal.
A német állambiztonság és az azt felügyelő belügyminisztérium szerint így az a megállapítás, hogy osztálytársadalomban élünk, sérti az emberi méltóságot, az a tény azonban, hogy valóban abban élünk, nem.
A tulajdonképpeni botrány/vitapont ott ragadható meg, hogy a kormány – s ezzel a szolgálatok – önnön fentebbi logikája szerint „politikai szervezetként” azonosítja a Junge Welt-et, míg az önmeghatározása és kézzelfogható valósága tekintetében is csupán egy újság. Ezt az ellentmondást – illetve azt, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal nem csupán vak a jobb szemére, mint azt az egész, még nem kielégítően tisztázott NSU-ügy mutatja, hanem közel is áll a jobboldali terrorizmushoz –, szóvá tette a legnagyobb szolgáltatói szakszervezeti szövetség, a Verdi is.
A szövetkezet és a kiadó bejegyzetten, legálisan működik, elszámolással tartozik és elszámol az adóhatóság és a médiafelügyelet felé is.
Precedens
A Szövetségi Alkotmánybíróság 2005. május 24-i döntésében kimondta, hogy a Junge Freiheit szélsőjobboldali hetilapnak az alkotmányvédelmi jelentésben való nevesítése sérti az újságnak az Alaptörvény 5. cikke (1) bekezdésének 2. mondatában foglalt sajtószabadsághoz való alapjogát, mivel ez az alapjog a nyomtatott sajtótermékek előállításának és terjesztésének szabadságát és így a sajtó kommunikációs médiumát biztosítja. Az alkotmányvédelmi jelentés hátrányosan befolyásolná az újság működési képességét. A potenciális olvasók így elriadhatnak az újság megvásárlásától és olvasásától. Emellett valószínűsíthető, hogy a hirdetők, újságírók vagy a szerkesztőségi levelek írói az alkotmányvédelmi jelentésben való említés miatt elfordulnak az újságtól vagy bojkottálják azt. „Az alkotmányvédelmi jelentések ilyen közvetett hatása a kommunikációhoz való alapvető jog megsértésével ér fel.” – mondta akkor a bíróság.
Az ítéletben azt hangsúlyozták, hogy a szélsőjobboldali Junge Freiheit a jobboldali konzervatívoktól a népi-fasisztákig terjedő spektrumot mint „véleményagóra” képviseli; ezeket a nézeteket tehát nem lehetett mind ráerőltetni a szerkesztőségre, még akkor sem, ha az nem határolódott el tőlük.
A német alkotmány, s amit az véd
Természetesen mindenkiben fölmerül a kérdés, vajon hogyan lehetséges akkor egyáltalán a Junge Welt állambiztonsági megfigyelése, illetve mi minősül alkotmányellenesnek?
A kormány és az állambiztonság nyilván soha nem fogja őszintén föltárni félelmei valós okát, kézenfekvő magyarázatnak tűnik azonban, hogy azok kimondatlanul is a német Alkotmány 15. cikkelye miatt olyan nagyok, hogy nyíltan próbálják ellehetetleníteni a lapot. A cikkely így szól: „A föld, a természeti erőforrások és a termelőeszközök társadalmasítás céljából a módot és a kártalanítás mértékét szabályozó törvény alapján köztulajdonba, vagy a közösségi gazdaság más formáiba átvezethetőek. A kártalanítás kapcsán a 14. cikkely 3. bekezdés 3. és 4. mondatai az irányadóak.”
A Mérce is beszámolt a „Deutsche Wohnen & Co. Enteignen” berlini lakhatási mozgalomról, amely a 3000 lakóingatlannál nagyobb portfólióval rendelkező giga ingatlankonszernek rendezett társadalmasításáért próbál népszavazást szervezni, oldva ezzel a lakhatási válságot. S a népszavazási kezdeményezés az Alkotmány 15. cikkelyére hivatkozik.
A félelem logikája tehát minden valószínűség szerint a következő: aki Marxot mond, az kommunizmust mond – aki kommunizmust mond, az nem hagyja meg lehetőségként, hanem kötelezővé teszi és előírja a 15. cikkelyt, vagyis alkotmányellenes, felforgatja a jelenlegi államrendet.
Márpedig a Junge Welt Marxot mond…
Röviden: azok az anyagi-gazdasági érdeksérelmek, amelyek a marxista alapvetésű, osztályellentétekre reflektáló társadalomszemléletben az elitet fenyegetik, a 15. cikkely alapján megjelenhetnek nem csupán az alapvető jogok lebontásaként, hanem azok kiterjesztéseként is. Ennek a gondolatnak a széleskörű, internacionalista tematizálása a Junge Welt bűne és a kormány félelme, kimondatlanul is.
A „marxisták szükségszerűen a fennálló államrend és alkotmány ellenfelei” felfogás önellentmondásos az alkotmány tartalmának és keletkezéstörténetének tükrében is. Hosszabban idézem Martin Kutscha professzort:
„Wolfgang Abendroth, a felejthetetlen szocialista politológus és jogtudós, korabeli szemtanúként szemléletesen írta le az 1948/49-es évek politikai viszonyait: Az alaptörvény szövegét megfogalmazó parlamenti tanácsban „a hagyományos és a szocialista társadalmi-gazdasági rend hívei és ellenzői álltak egymással szemben, előbbiek pártpolitikailag az FDP-re (liberálisok), a DP-re (Német Párt) és a CDU és a CSU egy részére, utóbbiak a KPD-re, az SPD-re, a Zentrumra és a CDU és a CSU egy másik részére támaszkodhattak”. Nyilvánvalóan elképzelhetetlen volt a teljes körű megegyezés, ha egy provizórikus rendként felfogott alaptörvényt meggyőző többséggel akartak elfogadni. Csak így magyarázható a „szabad piacgazdaság” garantálása helyett a jóléti állam melletti elkötelezettség, a tulajdon védelmének egyértelmű relativizálása a 14. cikkben és a szocializáció engedélyezése a 15. cikkben. Az Alaptörvény tehát nyitott a németországi gazdasági és tulajdonjogi rend különböző kialakításai előtt. Ez lehetővé teszi a kapitalista termelési módot, de annak demokratikus átalakítását is a szolidáris vegyes gazdaság irányába. Ennek megfelelő gondolatok voltak elterjedtek, amikor az Alaptörvényt röviddel a fasiszta terrorrendszer alóli felszabadulás után megalkották. Erről olyan pártpolitikai nyilatkozatok tanúskodnak, mint az észak-rajna-vesztfáliai CDU 1947. február 3-i ‘Ahleni programja’, amely a következő figyelemre méltó mondattal kezdődött: ‘A kapitalista gazdasági rendszer nem tett eleget a német nép állami és társadalmi életérdekeinek. A szükséges társadalmi és gazdasági átszervezés tartalma és célja nem lehet többé a kapitalista profit- és hatalomhajsza, hanem csakis népünk jóléte’.”
A Junge Freiheit és a Junge Welt
A szociális ügyek (Sozialpolitik) és a háborúk (Friedenspolitik) kérdésének, a „szabad világ” gazdasági és társadalmi ellentmondásainak, az elnyomás és a társadalmi demagógia – beleértve a fasizmust –, valamint a nemzetközi joggal ellentétes kényszer, erőszak és háború alkalmazásának széleskörű, internacionalista tematizálása, vagyis a baloldali „véleményagóra” alapvető gazdasági érdekeket sért. Ellentétben a nyíltan neonáci Junge Freiheit-tal, amely soha nem forszírozta a német fegyverexport okozta destabilizációt és elnyomást a Közel-Keleten. A német nagytőke külföldi működését, a Magyarországon nagyon jól ismert agresszív, gőgös politikai és gazdasági nyomulását. Nem feszegeti a kubai blokád nemzetközi jogi aspektusait, vagy a belarusz ellenzéki Prataszevics viselt dolgait a neonáci Azov zászlóaljban, abban az időben, amikor az amerikai külügyminisztériumban is fogadták.
A német szövetségi kormány tehát azt állítja, hogy a Junge Welt „alkotmányellenes”.
Indoklás: marxista alapvetésű újságként társadalmi osztályok meglétéből indulnak ki, most tehát a titkosszolgálatok dolgoznak azon Németországban, hogy nehogy kimondják azt, hogy osztálytársadalomban élünk.
A szerkesztőség dolgozik tovább.
