Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Ez még nem a füstös szobák vége, de közelebb kerültünk hozzá

Ez a cikk több mint 2 éves.

Jelenlegi tudásunk szerint 2021 nyarán-őszén előválasztást tart a 2022-re készülő ellenzék, amelynek szabályait a hatpárti szövetség fekteti le. Noha ezek a szabályok részben még kidolgozás alatt állnak, annyi már közismert, hogy bár az előválasztáson „kívülről” érkező, civil jelöltek is indulhatnak, utóbbiaknak nyilatkozniuk kell például arról, hogy győzelem esetén melyik párt frakciójában dolgoznának a parlamentben. Az ehhez hasonló megkötések tükrében vajon mennyire tekinthetjük demokratikus folyamatnak – akár a jelöltek, akár a szavazó állampolgárok szemszögéből – az előválasztást? Erről kérdeztünk politológusokat a Mérce új villáminterjú-sorozatában, a 2:22-ben, amelynek első részei már elérhetők a Mérce Facebook-oldalán és Youtube-csatornáján.

Szabó Andrea: Minél szélesebb rétegeket kellene megmozgatni az előválasztáson

Ha valóban az történik, amit az előválasztással kapcsolatban a pártok ígérnek a szavazóknak, azaz tényleg 106 egyéni választókerületben választhatják ki a szavazók a hatpárti ellenzék közös jelöltjeit, és a kétfordulós miniszterelnök-jelölti választást követően a pártok úgy is cselekednek, ahogyan az ellenzéki közvélemény elvárja tőlük, akkor mondhatjuk, hogy az előválasztás egy demokratikus eljárás – fogalmazott kérdésünkre Szabó Andrea politológus. Fontos kérdés, hogy a pártok saját szavazótáborain kívüli szavazókat mennyire tudja majd megmozgatni az előválasztás. Az összellenzék érdeke, hogy ez a kör minél szélesebb legyen, de ez nem feltétlenül egyezik minden párt egyéni érdekeivel.

Böcskei Balázs: Nem érzem, hogy a pártok ki akarnák zárni a civileket

Elsősorban a miniszterelnök-jelölt választásától, annak is a második fordulójától várja a pártok törzsszavazóin kívüli sokaság bevonódását Böcskei Balázs, az IDEA Intézet igazgatója. A politológus úgy véli: a pártok által támasztott feltételek nem a civilek kiszorítására irányulnak, sokkal inkább a választást szabályozó jogszabályok és a politikai környezet kihívásaira reflektálnak.

Róna Dániel: Ez még nem a füstös szobák vége, de nagy lépés a választók bevonása felé

A pártok most is sok mindenről egymás között alkudoznak, de nagyon fontos lépést tettek a választók bevonása felé – véli Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont kutatási igazgatója, aki szerint szintén nem a civilek kiszorításáról szólnak a pártok feltételei, sokkal inkább a választási rendszer logikájából fakadnak.

Szűcs Zoltán Gábor: Nincs más demokratikus lehetőség

Az adott körülmények között az előválasztáson kívül nem nagyon lát más lehetőséget arra rendszeres szerzőnk, Szűcs Zoltán Gábor, hogy demokratikus keretek között „meccseljék le” belső vitáikat az ellenzéki pártok. Szűcs nagy teljesítménynek tartja, hogy az ellenzéki pártok a rövid és hosszú távú érdekeiket is alárendelték annak, hogy „muszáj valamit közösen csinálni”. A politológus Mércén publikált cikkében ugyanakkor arra is kitért, hogy az előválasztás automatikusan konzerválja is valamennyire a mostani ellenzéket.

Virág Andrea: A pártoknak is érdeke, hogy minél jobban kinyissák az előválasztást

2014-ben és 2018-ban is értette az ellenzék, hogy egy jelöltet kellene állítania a Fidesszel szemben, de nem találta a módját – véli Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója. Most viszont nemcsak hogy időben, hanem ráadásul a választók bevonásával kezdheti meg a belső csatározások lefolytatását az ellenzék. Szerinte a pártoknak is érdeke, hogy minél nyitottabb legyen a részvétel lehetősége a választáson, ugyanakkor érthető álláspont a pártok részéről, hogy amíg ők garantálják az előválasztási infrastruktúrát, addig a „kívülről jöttek” is „vállaljanak valamit”. Az is indokolt a politológus szerint, hogy az ellenzéki pártok biztosítékot kérnek arra is, hogy az esetleges kormányváltás után a civil jelöltek szintén a közös, hatékony kormányzást segítsék.