A társadalombiztosítási törvény legutóbbi módosításának eredményeként sokan szorultak ki az ingyenes egészségügyi ellátásból. A 2020. július elsején életbe lépett rendelet szerint féléves tartozás után csak fizetés ellenében lehet állami egészségügyi ellátást igénybe venni.

A kormány célja a módosítással az volt, hogy kizárják a „potyautasokat” a közegészségügyből – pontosabban, ahogyan Rétvári Bence államtitkár fogalmazott, „akinek jövedelme van, az fizesse meg a tb-járulékot, és ne bújjon ki a közteher megfizetése alól”, mert „nem igazságos, ha a járulékfizetők és a járulékfizetést elkerülők ugyanolyan ellátásban részesülnek”. Rétvári szerint tehát az, aki nem ért egyet az alapvető ellátások megfizettetésével, az „adóelkerülők” oldalára áll – miközben kérdéses, mennyiben és hogyan segítene a szegény és kiszolgáltatott rétegek megsarcolása az amúgy is gyenge lábakon álló társadalombiztosítási rendszeren.

Ahogyan szerkesztőnk, Bogatin Bence is megfogalmazta a tavalyi véleménycikkében: „A járulékbefizetések kimaradásán ugyanis éppen akkor lenne értelme lamentálni, ha az valóban egy önálló kasszába folyna be, nem pedig egy adóalapba a sok közül, amely ugyanúgy a központi költségvetéshez tartozik”. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy „behajtás” emberi életeket tehet tönkre. Erről mesélt nekünk az ULE (Utcáról Lakásba Egyesület) szociális munkása, Molnár Viktória, aki munkája során nap mint nap rászorulókkal dolgozik együtt, illetve Lili, akinek egy fontos nőgyógyászati kezelése maradt félbe tartozása miatt.

De pontosan hogyan is működik a magyar társadalombiztosítási rendszer?

„Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi változott a TB törvény legutóbbi módosításakor, először azt kell megértenünk, hogy eddig hogyan működött a rendszer”, kezdi Viki. Ha 2020 júliusa előtt valaki nem rendelkezett biztosítással, akkor vagy bejelentette ezt a NEAK (Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) felé, és kérvényezte, hogy fizethessen maga után, vagy egy kezelés alkalmával jelezte ezt háziorvosa az Alapkezelő felé. A NEAK ezután mindkét esetben megküldte a felszólítást a NAV irányába, akik pedig felszólították az adózót, hogy tegyen eleget egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségének. Ezzel egyidőben visszajeleztek az Alapkezelő felé is, hogy a felszólítás megtörtént, az adózó fizeti majd TB-járulékát – így történt az, hogy számtalan olyan ember maradt jogosult az egészségügyi ellátórendszer igénybevételére, akiknek volt tartozásuk. Ezzel párhuzamosan persze a hátralék folyamatosan növekedett, erről a NAV évente tájékoztatott és fizetési felszólítást is küldött, ám még ekkor sem minden esetben „váltott pirosra” a TB-jük.

Ezzel ellentétben tavaly július óta a NEÁK azonnal értesítést küld a NAV-nak, ha valakinek megszűnik a jogviszonya, ekkor szintén felszólítják az adózót, hogy tegyen eleget fizetési kötelezettségének. Amennyiben az adózó hat hónapnál több, azaz legalább 48.000 Ft-ot meghaladó tartozást halmoz fel, a NAV jelzést küld a NEAK-nak, és ezzel a tartozás rendezéséig fel is függesztik az adózó állami egészségügyi ellátáshoz való díjmentes hozzáférését. A tartozás rendezését a NAV jelzi a NEAK-nak, ami visszaállítja az adózó jogviszonyát.

Fontos még, hogy a NAV a 2020 júliusa előtti és utáni tartozásokat, valamint a kamatokat három teljesen különálló fizetési számlán tartja nyilván, tehát a hat hónapot és a 48 ezer forintot átlépő tartozás átlépése csakis akkor jár együtt a jogviszony felfüggesztésével, ha az 2020. júliusa után keletkezett.

Hogyan érinti ez a szegényeket?

Viki az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) munkatársa, az egyesület ügyfélkörét hajléktalan élethelyzetű, illetve lakásszegénységben élő személyek alkotják. Viki szakmai álláspontja szerint a törvénymódosítás azokat sújtja leginkább, akik a munkaerőpiacon egyébként is a legkiszolgáltatottabbak között vannak.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a takarítói, vendéglátóipari, építőipari munkakörökben, alacsony fizetésért és rossz munkakörülmények között, legtöbbször feketén foglalkoztatott dolgozóknak ritkán van hivatalos ügyintézésben szerzett tapasztalata, így önállóan nem képesek a fent említett kérelmek benyújtására.

„Személyes meglátásom ezzel az intézkedéssel kapcsolatban nyomdafestéket nem tűr”, teszi hozzá Viki.

Szociális munkásként jelenleg 13 családdal, azaz összesen 25 aktív korú személlyel dolgozik együtt, közülük 13 fő részesül olyan rendszeres szociális ellátásban vagy nyugdíjban, amiből vonják a TB-járulékot, és 2 ügyfelének van bejelentett munkaviszonya. Vikinek így tíz embernek kellett segítséget nyújtania, hogy továbbra is részesülhessenek az állami egészségügyi ellátásban: 5 esetben a rossz anyagi körülményekre hivatkozva sikerült leadni az „Egészségügyi szolgáltatási járulék megállapítására vonatkozó kérelmet”, amelyhez minden esetben vagyonnyilatkozatot kell csatolni, hogy bizonyítható legyen a szociális rászorultság. Ha a kérelem elbírálása pozitív, az állam egy évre átvállalja a kérelmező egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségét.

„Egyik ügyfelemnek azért dobták vissza a kérelmét, mert élettársa bejelentett munkája miatt a háztartás egy főre jutó jövedelme meghaladta kérelemben megjelölt maximumot – mindezt annak ellenére, hogy élettársa jövedelmének 50%-át letiltják az édesanyja által felhalmozott, most rajta behajtott tartozások miatt. Egy másiknak pedig azért, mert 20 évvel ezelőtt öröklés miatt tulajdonjogot szerzett egy vidéki telken, amely értéke szintén meghaladja a kérelemben megjelölt vagyon maximumát – és hiába nyilatkozta, hogy hosszú évek óta Budapesten él, és nem hasznosítja a telket, így is elutasították a kérelmét”, meséli Viki.

Viki említett ügyfelei, három másikkal együtt, úgy döntöttek, hogy saját maguk után fogják fizetni a TB-t, ez jelenleg havi 8 ezer forintos kiadást jelent. Ahhoz viszont, hogy ezt megtehesse az ember, legalább egy éve magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie – ennek hiányában sem az aktuális költségeket, sem a korábban felhalmozottakat nem rendezheti az adozó. „Kiskapu nincs”, teszi hozzá Viki.

Fontos tudni, hogy a legtöbb szociális ellátás összegét, illetve az ezekhez való hozzáférés maximumát a mindenkori öregségi nyugdíjminimumhoz igazítják, amely 2010 óta változatlanul 28.500 forint. A szociális rászorultság megítélését akkor lehet kérni, ha ennek az összegnek a 120%-át, azaz a 34 200 forintot, egyedül élő esetében a 150%-át, azaz a 42 750 forintot nem haladja meg a háztartás egy főre jutó jövedelme. A vagyonmaximum egy hasonlóan alacsony összeg, az egy főre jutó részesedés nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj harmincszorosát (855 000 forint), egyedül élő esetében pedig a nyolcvanszorosát (2.280.000 forint).

Viki mindenkit arra bátorít, hogy 2020 júliusa előtt vagy azután keletkezett tartozás esetében is töltse le, majd adja be a „Magánszemély, egyéni vállalkozó fizetési kedvezményi kérelmének elbírálásához szükséges dokumentumok” nevű kérelmet, amely a NAV hivatalos oldaláról szabadon letölthető. Ezzel szociális és egészségügyi körülményekre hivatkozva lehet kérni korábbi és frissebb tartozások részletfizetését, mérséklését, esetleg elengedését. „Eddig 3 ügyfelemnek adtam be, és vaskos hiánypótlásokat követően kettőjüknek a teljes tartozását elengedték, a harmadik esetben a már fentebb is említett telektulajdon miatt visszautasították a kérelmünket.”

Ha megszakad egy kezelés

„Október óta összekapart pénzből és szintén kölcsönökből élek, de ezek a források sem kimeríthetetlenek. Nagyjából ötvenezer forint TB-tartozásom van, és most szűnt meg az ellátásom. A párommal, aki most szintén munkanélküli, de diák, albérletben lakunk”, írta nekem februárban Lili, aki vendéglátósként dolgozott, mielőtt tavaly márciusban, a koronavírus első hullámában megszűnt volna munkahelye. Ezt követően, nyáron újra munkába tudott állni, de foglalkoztatója nem fizette társadalombiztosítási ellátását, viszont legalább annyi pénzt össze tudott szedni, hogy az előző hónapokban felgyülemlett adósságait törlessze.

Lili abban reménykedett, hogy a tartozása ellenére májusig ellátják, ugyanis onnantól tud szezonális munkát szerezni. Időközben viszont kiderült, hogy mostani (és első) párjától elkapta a humán papillomavírust (HPV – az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség, amelynek számos fajtája a későbbiekben rákos megbetegedést okozhat), amelynek kezelésével rengeteg fáradság jár: folyamatos ellenőrzésekkel, havi ajánlott rákszűréssel, illetve gyulladás elleni gyógyszerrel kezelhető. Lili számára a procedúra hatalmas testi-lelki megterhelést jelentett: az orvos által felírt gyógyszer nélkül folyamatos alhasi fájdalmak és fájdalmas szexuális együttlétek keserítették meg mindennapjait, amelyeknek magánegészségügyben kezeltetésére nincsen kerete. „Mikor átjelentkeztem a mostani háziorvosomhoz, ő tájékoztatott róla, hogy azonnal csináljak valamint, mert már nem vagyok ezekre jogosult. Az államtól nem kaptam segítséget, bár az eddigi ellátással sem voltam nagyon megelégedve”, tette hozzá.

Lili helyzete végül azzal oldódott meg, hogy egy ismerőse bejelentette a cégéhez adminisztrálni napi egy órában, a cég így fizeti a TB-jét is. Most azt tervezi, hogy ennek költségét visszafizetni neki, amint megint lesz állása. „Tudjuk folytatni a kezelést, amiért nagyon hálás vagyok, mert ha a gyulladást hagyjuk elfajulni, rákos sejtek alakulhatnak ki a méhnyakban. Az én példámat kivételes esetnek tartom, mert nem mindenkinek van egy jó ismerőse, és nem is az ő felelősségük”, foglalja össze.

Valóban nem egy-egy ismerős, vagy civilek dolga lenne megoldani a társadalom sérülékeny tagjainak leszakadását az állami egészségügyi rendszerből, ez fokozottan igaz egy világjárvány idején. Sem az ULE ügyfeleinek történetei, sem Lili sztorija nem egyedi eset – ám egy olyan rendszerben, ahol a szociális szektor és az egészségügy működése, valamint úgy alapvetően a társadalom jólléte kevesebbet számít, mint vélt vagy valós politikai ellenfelek legyűrése, maximum egyéni megoldásokra lehet támaszkodni.